Szomatizációs zavar esetén az érintett személy olyan testi tüneteket tapasztal, melyeknek nincsen kimutatható biológiai alapjuk és jelentős szorongást okoznak számára. A szorongás és a tünetek súlyosan befolyásolják az érintettek mindennapi életvitelét. A szomatizációs zavar gyermekeket, tinédzsereket és felnőtteket egyaránt érinthet, és általában 30 éves kor előtt megjelenik. A felnőtt populáció 5-7%-át érinti, és nőknél tízszer gyakrabban alakul ki, mint férfiaknál.

A szomatizációs zavar a mentális zavarok közé tartozik, az érintett jelentős szorongást él meg testi tünetei miatt, s ennek kapcsán abnormális gondolatok, érzések és viselkedés keríti hatalmába. A betegség befolyásolja az érintettek mindennapjait és rontja az életminőségüket.

Az érintett bár testi tüneteket panaszol, a tünetek hátterében gyakran nem igazolható egészségügyi eltérés, vagy azokat a test normális funkciói okozzák. Amennyiben a tünetek hátterében tényleges szervi diszfunkció áll, a páciens túlontúl nagyfokú aggodalmat és szorongást él meg miattuk. Gyakran nincsenek tudatában a mentális zavarnak, és meg vannak győződve arról, hogy súlyos testi betegségük van, ezért sűrűn látogatják orvosukat, és számtalan orvosi vizsgálatnak és felesleges beavatkozásnak teszik ki magukat.

A szomatizációs zavar legfőbb tünetei

A testi tünetek lehetnek enyhék vagy súlyosabbak, jelen lehet egyetlen tünet vagy egyszerre több panasz is, állhat hátterükben valamilyen betegség vagy semmilyen egyértelmű etiológia.

A szomatizációs zavarral élők leggyakrabban tapasztalt tünetei az alábbiak:

  • fájdalom (a leggyakoribb: állandó szomatoform fájdalom);
  • fáradékonyság vagy gyengeség;
  • nehézlégzés.

Az érintett egyének testi tünetekre adott válasza, érzései és azokkal kapcsolatos gondolatai képezik a szomatizációs zavar valódi tüneteit.

Az érintettek:

  • extrém szorongást éreznek tüneteik miatt;
  • szoronganak, hogy az enyhe testi tüneteik hátterében súlyos betegség áll;
  • gyakorta keresik fel kezelőorvosukat diagnosztikus vizsgálatok céljából, azonban nem hiszik el a vizsgálatok eredményét;
  • úgy érzik, kezelőorvosuk nem veszi elég komolyan a testi tüneteiket;
  • orvosról orvosra járnak vagy egyidőben több egészségügyi ellátótól is segítséget várnak;
  • excesszív mennyiségű időt és energiát töltenek állapotuk tanulmányozásával;
  • kifejezetten gyakran jelennek meg náluk gyógyszermellékhatások;
  • dependenssé válnak másoktól, segítséget és érzelmi támogatást várnak el, és agresszívvé válnak, ha ezen szükségleteik nem elégülnek ki;
  • a testi tüneteik miatt érzett túlzott szorongás és aggodalom miatt a mindennapi életben való boldogulásuk is zavart szenved.

A szomatizációs zavarral élők 30-60%-a szorongással és/vagy depresszióval is küzd.

A szomatizációs zavar lehetséges okai

A szomatizációs zavar kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, beleértve a biológiai, környezeti és pszichológiai hatásokat. Gyermekkori testi vagy szexuális abúzus, az érzelmi fejlődés zavara gyermekkorban – mely mögött gyakran szülői érzelmi elhanyagolás vagy érzelmi elérhetetlenség áll – szintén hozzájárulhat a zavar kialakulásához. Emellett a túlzott szorongás és a testi folyamatokra, valamint a betegség lehetséges tüneteire irányuló fokozott figyelem is fontos szerepet játszhat.

A szomatizációs zavar diagnosztizálása

Részletes anamnézisfelvétel, fizikális orvosi vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, valamint indokolt esetben képalkotó vizsgálatok szükségesek a testi tünetek hátterében feltételezett betegségek kizárására. Amennyiben a tünetek hátterében nem igazolódik testi eltérés, vagy a szubjektív panaszok nincsenek összhangban a vizsgálatok eredményeivel, további pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatok lehetnek szükségesek a szomatizációs zavar diagnózisának megerősítésére.

A szomatizációs zavar kezelése

A kezelés célja a testi és a pszichológiai tünetek enyhítése pszichoterápia segítségével, melyet gyógyszeres terápia egészíthet ki a szorongás és a depresszió kezelésére.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) a pszichoterápia egy formája, amely a páciensek gondolkodási és viselkedési mintázatának megváltoztatásával befolyásolja az érzelmeiket és viszonyulásaikat. Képzett pszichoterapeuta segítségével a CBT segít az érintetteknek a szorongással és a stresszel való megküzdésben és a problémás helyzetekre való adekvát reakcióban.

Szomatizációs zavar esetén a CBT segíthet:

  • értelmezni érzéseit és hiedelmeit a testi tüneteivel és az egészségével kapcsolatban;
  • a stresszel és a szorongással való megküzdésben;
  • mérsékelni a testi panaszokra való fókuszálást;
  • felismerni, mi fokozza testi panaszait;
  • szociálisan és fizikálisan aktívnak maradni fájdalma vagy testi tünetei ellenére;
  • a mindennapi feladatok ellátásában.

A szomatizációs zavar kezelése során a cél, hogy a páciens fokozatosan visszanyerje mind testi, mind lelki egyensúlyát, és képes legyen a mindennapi életben aktívan és teljes értékűen részt venni.

 

Ajánlott tartalom: Pszichoszomatikus betegségek