Szoptatásnak azt a folyamatot nevezik, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el az újszülöttet/csecsemőt vagy fiatal gyermekét.
Megfelelő oktatást és támogatást követően az anyák 97 százaléka képes szoptatni újszülött gyermekét. Az egészséges csecsemő kizárólagos szoptatása körülbelül hat hónapos koráig tart. A szoptatás naponta átlagosan 8-16 alkalommal történhet.
Kr. e. 2250 körül Hammurápi törvénykódexe szerint az anyák általában két-három évig is szoptattak, de szükség esetén – ha az anya nem tudta szoptatni a csecsemőjét – a családfő szoptatós dajkát is felfogadott erre a célra.
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az alábbi szoptatási módokat különíti el:
- Kizárólagos (anyatejes) szoptatás: a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, illetve szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként.
- Szoptatás folyadékkiegészítéssel: a kizárólagos anyatejes táplálás mellett más folyadékot (víz, vízalapú italok, gyümölcslé) is adnak a csecsemőnek, de azon kívül semmi egyebet.
- Szoptatás kiegészítő táplálással (hozzátáplálás): az anyatejes tápláláson kívül egyéb ételeket is adnak a csecsemőnek, azok fokozatos bevezetése mellett.
- Mesterséges táplálás: anyatej adása nélkül bármely más ételt vagy italt adnak a csecsemőnek, általában tápszert.
- A csecsemő igénye szerinti szoptatás: amikor a csecsemő jelzi a szoptatás igényét, akkor az édesanya azonnal megszoptatja.
- Komfortszoptatás: a táplálkozástól függetlenül is megtörténik a szoptatás.
- Elválasztódás: a csecsemő saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, ilyenkor a követendő módszer a fokozatos elhagyás.
- Elválasztás: az anya saját maga utasítja el a szoptatást mint táplálási módot, egészségügyi vagy szociális ok miatt.
- Tandemszoptatás: az anya a következő várandósság alatt is folytatja a szoptatást, majd szülést követően mind a két gyermekét egyszerre szoptatja.
A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
Szoptatási testhelyzetek
Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre.
Az alábbi testhelyzetek a legelterjedtebbek:
Bölcsőtartás
Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen. Ebben a helyzetben az anya az oldalán fekszik, a baba szája pedig a mellbimbó magasságában van.
Keresztezett bölcsőtartás
A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
Hónalj alatti tartás
Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
Fekvő testhelyzet
Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. Ebben a pozícióban a csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.
Mellre helyezés
A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” – vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva – megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására – a csecsemőkori reflexnek köszönhetően – a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.
A helyes szoptatás jelei
Eleinte – főként az első hetekben – bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:
- a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta,
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul,
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér,
- a szoptatás nem fáj az anyának,
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
A szoptatás befejezése
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
A szoptatás ellenjavallatai
Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást.
Ezek a következők:
- kemoterápiás gyógyszerek,
- radioaktív gyógyszerek,
- kábítószerek.
Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését. A szoptatás elmaradása néha hátrányosabb, mint az egyes gyógyszerek okozta mellékhatások (például puffadás, hasmenés stb.), ezért minden esetben orvosi segítséget és egyéni mérlegelést kíván a szoptatás folytatásáról vagy felfüggesztéséről szóló döntés.
