Telemedicina

A telemedicina (távgyógyászat) egészségügyi szolgáltatások nyújtása olyan helyzetben, amikor az egészségügyi dolgozó és a beteg nem azonos helyen tartózkodik, személyes találkozásra nem kerül sor. Az egészségügyi szakszemélyzet és a beteg közötti kapcsolat infokommunikációs eszközök segítségével, online elektronikus rendszeren keresztül jön létre (pl. telefon, számítógép).

A telemedicina szolgáltatás magában foglalja az egészségügyi adatok és információk biztonságos továbbítását, amelyek a beteg diagnosztizálásához, kezeléséhez és nyomon követéséhez szükségesek.

A telemedicina jellemzői

A telemedicina szó szerinti jelentése „gyógyítás távolról”, ami a latin ’medicus’ és a görög ’tele’ szavak összetétele; magyarul a távgyógyászat, távellátás, távorvoslás kifejezéseket használhatjuk. A telemedicina gyorsan és folyamatosan fejlődő tudomány, amely a gyógyító tevékenységbe beépíti a technológia új fejlesztéseit, és reagál az egészségügyi szükségletek változásaira is. Nem önálló szolgáltatás, hanem az egészségügyi ellátórendszert kiegészítő, választható lehetőség; és elsődleges célja csökkenteni az egészségügyi erőforrások földrajzi eloszlásának különbségeit, javítani az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét.

A telemedicina keretén belül az orvos leggyakrabban az alábbi tevékenységeket végzi:

• diagnózis, terápiás javaslat felállítása,
• tanácsadás, konzultáció,
• betegirányítás,
• beutaló megírása,
• beteggondozás,
• rehabilitációs tevékenység,
• gyógyszerfelírás.

A telemedicina fejlődése

2020-ban, a koronavírus-járvány miatt nagyobb figyelmet kapott a távorvoslás a betegek ellátásában. A járvány miatt az intézményi ellátás nagy kockázattal járt, különösen a krónikus betegek esetében, akik alapbetegségeik miatt a veszélyeztetett csoportba tartoztak. A veszélyhelyzetben hozott jogalkotói döntések azonban biztosították annak lehetőségét, hogy a biztonságos betegellátás több szakterületen is az online gyógyítás keretében valósuljon meg. Így a telemedicina helyettesítette az orvos (vagy egészségügyi szakdolgozó) és a beteg közötti személyes találkozást, illetve az orvosok egymás közötti konzíliumát is.

A járvány az egészségügy minden területén rendkívüli módon felgyorsította a telemedicinális szolgáltatások terjedését, így pl. egyre fontosabb szerepet kap az ún. telepszichológia és telepszichiátria is, valamint egyre jobban terjed az idősgondozásban is.

A telemedicinális eszközök típusai

A telemedicinális eszközök az alábbi csoportokra bonthatók:

• távkonzílium – a diagnózis kialakításába, a kezelés menetébe távol lévő orvost is bevonnak infokommunikációs eszközökön keresztül;

• távmanipuláció – a beavatkozást végző személy távérzékelők segítségével távolról végzi a vizsgálatot (pl. endoszkópia) vagy a beavatkozást (pl. robottal végzett távmanipuláció);

• távdiagnosztika – a vizsgálat végzője és a diagnózis felállítója (vagyis a lelet készítője) térben elválik egymástól, de interaktív kapcsolatban vannak egymással;

• távfelügyelet/telemonitoring – a beteget figyelő jelfogók (detektorok) és jeltovábbítók pótolják az egészségügyi szakszemélyzet jelenlétét.

A telemedicina előnyei és hátrányai

A telemedicina előnyei:

• a beteg otthonról, várakozási idő nélkül elérhet bizonyos szolgáltatásokat – anélkül, hogy találkoznia kellene más betegekkel;

• csökkenti az időnként orvosilag felesleges személyes orvos-beteg találkozások számát;

• a koronavírus-járvány idején azok az orvosok, akik koronavírus-gyanúval vagy enyhe tünetekkel izolációba kerültek, nem estek ki az egészségügyi ellátás rendszeréből;

• megkönnyíti a krónikus betegek és betegségek nyomon követését, növeli az egészségi állapot figyelemmel kísérésének hatékonyságát;

• költségei alacsonyabbak, használatával az egészségügyi rendszer működtetése gazdaságosabb és hatékonyabb;

• a beteg egy helyen juthat hozzá több szakorvosi szolgáltatáshoz.

A telemedicina lehetséges hátrányai:

• a személyes kapcsolat hiánya elszemélytelenedéshez vezethet, ami ronthatja a páciens és a kezelőorvos közti bizalmi viszonyt;

• megnőhetnek az asszisztensek, nővérek adminisztrációs feladatai;

• egyenlőtlenség alakulhat ki, mert a szolgáltatásból kiszorulnak azok, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel vagy a használatához szükséges ismerettel.

Jogszabályi háttér

A távorvoslás jogi háttere kialakításának első lépése a 2017. november 1-jén indult Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) volt, amelynek működését a 39/2016. (XII. 21.) EMMI rendelet szabályozza.

A koronavírus-járvány hatására jelent meg a 157/2020. (IV. 29.) Korm. rendelet (hatályos: 2020.06.17-ig) és az azt kiegészítő 33/2020. (IX. 16.) EMMI rendelet (hatályos: 2020.09.18-ig), amelyek megteremtették a távkonzultáció jogszabályi lehetőségeit az egészségügyben, meghatározzák a szolgáltatások minimumfeltételeit, eljárásrendjét, a szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának módját.

A rendeletek tartalma a 2020. évi LVIII. törvény 37. címébe épült be és jelenleg is hatályos. A törvény értelmében telemedicinának minősül az a tevékenység, amely célja távmonitoring és egyéb infokommunikációs eszközökkel hozzáférhető információk alapján, a beteg távollétében:

• egészségi állapotának szakmai megítélése,
• a betegségek, illetve azok kockázatának felderítése,
• konkrét betegség(ek) meghatározása,
• a beteg állapotának pontosabb megítéléséhez szükséges további vizsgálatok elrendelése, gyógykezelés elindítása,
• a beteg állapotának követése.

Így telemedicina keretében a fentieken túl többek között végezhető:

• előszűrés, amely célja a személyes ellátás szükségességének megítélése,
• gyógyszer rendelése vagy beutaló írása,
• korábbi, személyes ellátást követő kontroll és utógondozás,
• pszichoterápia, szülőkonzultáció,
• fizioterápia,
• szoptatási tanácsadás és védőnői gondozás.

A telemedicinát is biztosító egészségügyi szolgáltató az egészségügyi dokumentáció vezetésérére vonatkozó jogszabályoknak megfelelően köteles a telemedicina formájában megvalósult ellátási eseményeket is dokumentálni.

A telemedicina alkalmazásának feltételei

A távgyógyászat használatának vannak anyagi és nem anyagi feltételei is. Nagyon fontos például a betegek részéről a bizalom a távorvoslási szolgáltatások iránt, a jogi egyértelműség megteremtése, az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény előírásainak betartása, és természetesen a műszaki, technológiai kérdések megoldása is. Az infokommunikációs eszközök fejlődésének és terjedésének köszönhetően a jövőben várhatóan tovább bővül a telemedicinális szolgáltatások köre.