Teljes vérkép

A teljes vérkép, azaz a beteg vérének vizsgálata az egyik leggyakrabban alkalmazott orvosi laborvizsgálat, amely képet ad a beteg általános állapotáról, ami eltérések esetén segítséget nyújt a diagnózis felállításában.

A teljes vérkép a következőket vizsgálja:

• vörösvértestek száma, illetve különböző paraméterei (pl. mérete, térfogata);
• fehérvérsejt szám és fajtáinak aránya;
• hemoglobin;
• hematokrit érték;
• vérlemezke szám.

A vörösvértestek az oxigént szállítják a sejtekhez, a fehérvérsejtek főleg a fertőzések leküzdésében vállalnak szerepet, a hemoglobin felelős az oxigén megkötéséért a vörösvértestekben, a hematokrit a vörösvértestek arányát fejezi ki a vérben, a vérlemezkék (trombocita) pedig a véralvadás folyamatának elengedhetetlen részei.

Amennyiben bármelyik érték eltérést mutat, úgy további kivizsgálásra lehet szükség.

A teljes vérkép vizsgálat okai

A teljes vérkép vizsgálata általában a rutin kivizsgálás részét képezi, de van, hogy célzottan egy-egy tünet hátterében fennálló okok kizárására vagy felderítésére használják. Ezen felül betegség esetén állapotfelmérésre is szolgál, valamint kezelés során a terápia hatásosságának figyelemmel követésére is alkalmas lehet.

Teljes vérkép elrendelésének okai:

• általános állapotfelmérés céljából;
• fertőzés kizárására;
• szervek funkcióinak megítélésére (pl. vese, máj);
• fáradtság, gyengeség esetén vérszegénység (anaemia) megítélésére;
• véralvadási zavarok tisztázására;
• terápia hatásosságának megfigyelésére.

A teljes vérkép vizsgálat menete

Egyszerű teljes vérkép vizsgálat esetén nincs szükség külön előkészületre, azonban, ha más teszt elvégzésére is szükség lesz a levett vérből, úgy szükség lehet a jelenleg szedett gyógyszerek elhagyására, vagy éhgyomri mintavételre. Minden esetben a vizsgálatot kérő orvos utasítását kell betartani.

Általában vénás vérből veszik a vizsgálathoz szükséges vérmintát. Ez kisgyermekek esetén leggyakrabban a kézháton lévő vénából, míg felnőtteknél a könyökhajlat vénájából jelent vérvételt, mivel ezek a vénák vannak legközelebb a bőrfelszínhez, így ezeket a legbiztonságosabb megszúrni.   

A felkarra egy strangulációs gumit helyeznek fel, amely elszorítja az érintett területet, így a vénákban pangást idéz elő, és azok megtelnek vérrel. Az erek így jobban láthatóvá válnak, illetve ily módon könnyebb a véna üregébe jutni. Ezután fertőtlenítik a megszúrni kívánt bőrterületet. A szúrás kellemetlen lehet, de nem fájdalmas. Egyesek szédülhetnek vagy rosszul lehetnek a vér és a tű láttán, azonban ez hamar elmúlik. Fontos jelezni a múltbéli rosszullétet a vérvételt végző személynek, hogy számíthasson rá.

A vénába szúrt tűhöz csatlakoztatják a kémcsövet, amibe a vizsgált vérminta kerül. A vérvétel végeztével felengedik a strangulációs gumi szorítását, és a tűt kihúzva a szúrás helyét még 3-5 percig nyomás alatt kell tartani egy vattapamacs vagy gézlap segítségével.

Eredmények kiértékelése

A teljes vérkép eredményeinek kiértékelése összetett feladat, amely során figyelembe veszik a beteg általános állapotát, egyéni adottságait, tüneteit, a korábbi laboreredményeit, illetve a kiegészítő vizsgálatait is.

Fontos, hogy az eredmények birtokában keresse fel kezelőorvosát, mivel a teljes vérképben látható eltérésekből csak minden egyéb körülmény figyelembevételével, és ha szükséges, további vizsgálatok mellett vonható le orvosilag helytálló következtetés.

Normál értékek és referenciatartományok a teljes vérképben