Toxikus epidermalis necrolysis

A toxikus epidermalis necrolysis (TEN, más néven Lyell-szindróma) ritka, komoly bőrtünetekkel járó kórkép. Fő tünete a bőrön megjelenő kiütésszerű foltok hólyagosodása és hámlása, ami nagy nedvedző bőrvesztett területeket eredményez. Ez könnyen kiszáradáshoz (dehidratációhoz) és a sebek felülfertőződéséhez vezethet. Érintheti a nyálkahártyákat is (száj, torok, szem, nemi szervek). Gyakran bizonyos gyógyszerek (antiepileptikumok, antibiotikumok) szedését követően jelenik meg.

A toxikus epidermalis necrolysis halálozási rátája a 30%-ot is meghaladhatja! Mivel a tünetek nagyon gyorsan kialakulnak és hamar súlyosbodnak (progrediálnak), ezért gyanú esetén azonnali orvosi segítségre van szükség!

A toxikus epidermalis necrolysis esetén a test bőrfelületének több mint 30%-a érintett. Kevésbé súlyos, de nagyon hasonló kórkép a Stevens–Johnson-szindróma, amely esetén ugyanezek a tünetek tapasztalhatók, azonban a test maximum 10%-a érintett.

A gyógyszerallergiáról bővebben itt olvashat.

 

A toxikus epidermalis necrolysis főbb tünetei

A toxikus epidermalis necrolysis tünetei kezdetben nem specifikusak. A betegség első szakaszában gyakran influenzaszerű tünetek jelentkeznek (láz, ízületi- és izomfájdalom, szemvörösség, nyelési nehézség, orrdugulás, köhögés, torokfájdalom).

1-3 nap után megjelennek a betegségre jellemző bőrkiütések, majd az érintett terület hólyagosan vagy hólyagok nélkül hámlani kezd. A kiütések kör alakúak és a közepük rendszerint sötétebb színű. A bőrtünetek jellemzően a felsőtesten jelennek meg először, onnan terjednek az arcra, karokra, lábakra és egyéb testrészekre. Általában nem viszketnek.

A toxikus epidermalis necrolysis tünetei az alábbiak lehetnek:

  • vörös, rózsaszín vagy lila bőrkiütések,
  • hólyagok a bőrön,
  • nagy, nyers, váladékozó bőrvesztett területek a testen,
  • nyelési nehézség (az ajkak, szájnyálkahártyák vagy torok érintettsége esetén),
  • fájdalmas vizeletürítés (a húgycső érintettsége esetén),
  • látászavarok, fényérzékenység, szemfájdalom (a szem érintettsége esetén).

Mikor forduljon orvoshoz?

A toxikus epidermalis necrolysis életet veszélyeztető kórkép, ezért amennyiben felmerül a gyanúja, azonnali orvosi segítségre és kórházi ellátásra van szükség!

Az alábbi tünetek esetén hívja a 112-t, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi osztályra.

  • Testszerte körkörös bőrkiütéseket tapasztal, melyeknek a közepe sötétebb. Ezek a kiütések influenzaszerű tüneteket követően jelentek meg, és az elmúlt pár hétben új típusú gyógyszert kezdett el szedni.
  • A kiütések vörösek, duzzadtak, hólyagosak vagy hámlanak, égési sérüléshez hasonló nyers, bőrmentes, váladékozó, fájdalmas területeket hagynak maguk után.
  • Légzési- és/vagy beszédzavarokat
  • Bedagad a szája, az arca, az ajkai, a nyelve vagy a torka.
  • Látászavarokat vagy látásvesztést tapasztal.

A toxikus epidermalis necrolysis kiváltó okai

A toxikus epidermalis necrolysis nagyon ritka kórkép, kialakulásának oka nem teljesen ismert. Az esetek 95%-ában bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként alakul ki. Általában a gyógyszer szedésének első 8 hetében jelenik meg a kórkép.

Figyelem! A toxikus epidermalis necrolysis nagyon ritkán fordul elő, így amennyiben a gyógyulása érdekében szükség van az adott gyógyszerre, a várható előnyök nagyobbak, mint a toxikus epidermalis necrolysis kialakulásának kockázata!

A toxikus epidermalis necrolysis kialakulásával összefüggésbe hozott gyógyszerek az alábbiak:

  • antiepileptikumok (carbamazepine, lamotrigin, phenobarbital, phenytoin);
  • nem-szteroid gyulladáscsökkentők (elsősorban az ún. oxikámok csoportjába tartozók, pl. piroxicam, meloxicam stb.);
  • antibiotikumok (szulfonamid típusúak, pl. szulfametoxazol);
  • köszvény elleni gyógyszer (allopurinol);
  • HIV-fertőzés és AIDS elleni gyógyszer (nevirapine);
  • colitis ulcerosa, Crohn-betegség vagy egyéb gyulladásos bélbetegség elleni szer (sulfasalazine).

Néhány esetben a toxikus epidermalis necrolysishez hasonló tüneteket jelentettek Mycoplasma pneumoniae fertőzés nyomán – amely légúti betegséget okozó baktérium.

A toxikus epidermalis necrolysis-re hajlamosító tényezők az alábbiak:

  • idősebb életkor;
  • női nem;
  • az immunrendszer csökkent működése (pl. HIV és AIDS, rosszindulatú daganatok, kemoterápiás kezelés);
  • genetika, családi halmozódás: a HLA-B*1502 allél hordozása fokozott kockázattal jár (Délkelet-Ázsia, Kína és India területén gyakoribb) – általánosságban mondható, hogy közeli családtagok érintettsége esetén nagyobb az esély a betegség kialakulására;
  • korábbi gyógyszerérzékenység: ha egyszer már kialakultak bőrtünetek vagy egyéb érzékenységi reakciók egy gyógyszerre, nagyobb az esély rá, hogy később toxikus epidermalis necrolysis alakul ki.

A toxikus epidermalis necrolysis szövődményei

A toxikus epidermalis necrolysis nagyon gyorsan progrediáló, másodfokú égési sérüléshez hasonló bőrvesztéssel jár. A halálozási rátája rendkívül magas, akár a 30%-ot is meghaladhatja – a túlélési esély függ az életkortól, az általános egészségi állapottól, a kezeléstől és attól, hogy a test mekkora hányadát érinti a betegség.

A toxikus epidermalis necrolysis hosszú távú szövődményei a gyógyulást követően az alábbiak lehetnek:

  • a bőr elszíneződése,
  • hegesedés,
  • száraz bőr és nyálkahártya,
  • hajhullás,
  • vizelési nehézség,
  • károsodott ízérzékelés,
  • nemi szervek rendellenességei, hegesedése,
  • látászavarok, súlyos esetben látásvesztés,
  • szepszis, amennyiben a felülfertőződés szisztémássá válik,
  • a légzőrendszer érintettsége miatt köhögés, légzési nehézség, súlyos esetben légzési elégtelenség.

A toxikus epidermalis necrolysis diagnosztizálása

A toxikus epidermalis necrolysis diagnosztizálásához jellemzően elég a kórtörténet ismerete és a jellegzetes bőrtünetek jelenléte, de mivel nagyon ritka betegségről van szó, a biztos diagnózis felállításához gyakran egyéb tesztet is végez a kezelőorvos.

A toxikus epidermalis necrolysis diagnosztizálása során az alábbi vizsgálatokra lehet szükség.

Fizikális vizsgálat.

A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja a bőr állapotát: a hámlás típusát, a bőr érzékenységét, a nyálkahártyák érintettségét és a felülfertőződés jelenlétét.

Kórtörténet.

Az általános egészségi állapot felmérése mellett nagyon fontos, hogy milyen gyógyszereket szed/szedett, illetve van-e valamilyen allergiája, érzékenysége.

Bőrbiopszia (szövettani mintavétel).

Az érintett bőrszövet kis darabját eltávolítják, és laboratóriumban mikroszkóp alatt vizsgálják a szövetek szerkezetét. Ez segíthet a betegség diagnózisának felállításában és más, a bőrt érintő kórképek kizárásában is.

Vérvizsgálat.

A vér laboratóriumi vizsgálata segíthet a belső szervek működészavarainak felderítésében, vagy fertőzések jeleinek azonosításában, amelyek hozzájárulhatnak a bőrtünetek kialakulásához.

Mikrobiológiai vizsgálat.

Amennyiben felmerül a fertőzés gyanúja, bőr- vagy vérmintát vehet az orvos laboratóriumi tenyésztés céljából. Így a fertőzés pontos típusa, esetleg hatóanyagérzékenysége is kideríthető, ami fontos a megfelelő antimikrobiális kezelés kiválasztása szempontjából.

A toxikus epidermalis necrolysis kezelése

A troxikus epidermalis szindróma életet veszélyeztető kórkép, kezelés nélkül halált okozhat!

A toxikus epidermalis necrolysis szindróma jellemzően valamilyen gyógyszer mellékhatásaként jelenik meg, ezért a legfontosabb kezelési lépés a gyógyszer abbahagyása.

Standard kezelési protokoll nem létezik. Az elsődleges cél a bőr (és a nyálkahártyák) maradandó károsodásának megelőzése és a folyamat megállítása. A terápia kórházanként más és más lehet, és attól is függ, milyen súlyos állapotban érkezik a beteg az osztályra.

A felépülés 3-6 hétig is eltarthat.

A toxikus epidermalis necrolysis szindróma kezelése során az alábbiak történhetnek.

Hospitalizáció.

Mivel a kórkép gyorsan progrediál és súlyos tünetekkel jár, kórházi ellátás szükséges a kezelés ideje alatt. A betegeket a kórház égési sérülteket ellátó osztályán vagy az intenzív osztályon szükséges kezelni.

Kötszerek és sebkenőcsök.

A megfelelő sebkezeléssel megakadályozható a bőr további károsodása, emellett megvédi a szervezetet a további folyadékvesztéstől és a fertőzésektől is.

Intravénás folyadék- és elektrolitpótlás.

A kiterjedt égéshez hasonló bőrvesztés folyadékvesztéshez és az elektrolit-egyensúly felborulásához vezethet. Intravénás folyadék- és elektrolitpótlás, valamint az elektrolit-háztartás és a belső szervek működésének folyamatos monitorozása szükséges.

Elkülönítés.

Mivel a bőr ilyen mértékű károsodása esetén fokozott a fertőzések kockázata, szükséges a többi betegtől való elkülönítés.

Antibiotikumok.

A fertőzési kockázat csökkentése érdekében minden beteg antibiotikumos kezelést kap.

A szem és a genitáliák folyamatos vizsgálata.

Amennyiben a kórkép érinti a szemet vagy a nemi szerveket, azonnali lokális terápiára van szükség, hogy a látásvesztés vagy a hegesedés elkerülhető legyen.

Az immunrendszerre ható gyógyszerek.

Súlyos esetekben alkalmazható intravénás immunglobulis G (IVIG), TNF alfa inhibitor (etanercept) vagy immunszuppresszáns (ciklosporin) szer is. Ezek a gyógyszerek csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az orvos feltétlenül indokoltnak látja.

A toxikus epidermalis necrolysis megelőzése

Amennyiben már előfordult toxikus epidermalis necrolysis valamilyen gyógyszer szedése mellett, annak a gyógyszernek a bevételét a későbbiekben kerülni kell.

 

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk