A toxikus pozitivitás fogalmával gyakran találkozhatunk a médiában, a keresőmotorokban 2020 januárja óta megduplázódott a kifejezéssel kapcsolatos keresések száma. Jelentőségét tárgyalják neves folyóiratok, valamint pszichológiai témájú cikkek és különböző blogok is.
A toxikus pozitivitást többféleképpen definiálják, bizonyos elemek azonban megtalálhatók minden definícióban. A toxikus pozitivitás az, amikor pozitív, támogató gondolatoktól, állításoktól várjuk a negatív élmények, fájdalmas érzelmek enyhítését, megszüntetését, folyamatosan törekedve az irreálisan optimista szemlélet kialakítására – az adott élethelyzet valós körülményeit figyelmen kívül hagyva.
Mi a probléma a pozitív gondolkodással?
Képzeljük el azt az élethelyzetet, amikor teljesen át tudjuk magunkat adni a „good vibes only” vagyis „csak pozitív gondolatok” életszemléletnek! Amikor egyetlen negatív gondolat sem suhan át elménken, semmit sem érzünk, csak a mindent átható nyugalom áldásos csendjét. Ugye milyen idilli? Azután egyszer csak megbetegszik a kutyánk, és nem érzünk mást, csak... boldogságot? Vagy frissen értesülünk egy családtagunk elvesztéséről vagy egy világot sújtó katasztrófáról. Ez csupán néhány példa arra, amikor a „good vibes only” mentalitás igazán káros és kontraproduktív.
A kognitív viselkedésterápia (cognitive behaviour therapy, CBT) során a gondolkodási mintázat megváltoztatása fontos részét képezi a depresszió és a szorongás kezelésének. Ide tartozik a dolgokhoz fűződő attitűd megváltoztatása, az események és problémák különféle szempontokból való vizsgálata és a pozitív gondolkodás is. A pozitív gondolkodás akkor ölt toxikus jelleget, amikor a negatív érzelmek teljes kizárását várjuk tőle, vagyis azt, hogy pozitívnak kell maradni minden körülmények között, az egyéb érzelmek rovására is. Természetesen mindenki boldogságra vágyik, de a boldogságot hajszolni, azt várva, hogy az egyedüli megtapasztalható érzés a boldogság érzete legyen, irreális. Ha „100 boldog nap” kihívásba kezd, megbukott a kihíváson, ha szomorúnak érzi magát a 3. napon?
Kötelező pozitivitás a kapcsolatokban
A toxikus pozitivitás a kapcsolatokban is megjelenik; lehetünk a toxikus pozitivitás elvárói és a gyakorlói is egyaránt, de megjelenhet saját magunkkal szembeni elvárásként is. Sokszor érezhetjük, hogy „meg kell erősödnünk” vagy „abba kell hagynunk a siránkozást”, azonban ezek az üzenetek és ez a gondolkodásmód nem validálja és akceptálja az aktuálisan érzett szomorúságunkat, hanem inkább elnyomja.
A gondolkodásmód a párkapcsolatokban is megjelenhet, ha nem merünk hangot adni a valós érzelmeinknek, mert attól tartunk, hogy az konfliktushoz vagy izolációhoz vezetne. Lássuk be, miért akarna bárki a valódi érzéseiről beszélni valakinek, ha ezekre csak olyan reakciót kap, hogy „ne szomorkodj!” vagy „állj hozzá pozitívan!”? Hasonlóképp, saját magunkra is rákényszeríthetjük a kórosan pozitív hozzáállást a „csak a pozitív dolgokra fókuszálok” vezérelv mentén, ami gyakran összeegyeztethetetlen a valós élethelyzetekkel, irreális képet fest arról, hogyan „kellene” érezzük magunkat; megfelelő önismeret hiányában pedig ez az attitűd fokozhatja a szorongást, és depresszió kialakulásához vezethet.
Hogyan kerülhető el a toxikus pozitivitás?
Ahelyett, hogy azt az attitűdöt erősítenénk, hogy csakis egyfajta módon (boldogan) érezhetjük magunkat, próbáljunk teret engedni a gondolatoknak és érzelmeknek akkor is, ha azok esetleg kellemetlenek vagy fájók. Nem az a cél, hogy feltétlenül jól érezzük magunkat (vagyis hogy elérjük a konstans boldogság állapotát mindenféle negatív érzelem megélése vagy negatív gondolatok nélkül), hanem hogy jobban át tudjuk magunkat adni érzéseinknek, az érzelmek széles skáláját átélhessük és megélhessük a mentális egészségre törekvés jegyében. Ha teret engedünk az érzelmeknek – a negatív érzelmeknek is, mint a szomorúság vagy az aggodalom –, az segíthet kirángatni bennünket a toxikus pozitivitás mókuskerekéből.
Figyeljen azon késztetéseire, amelyekben megjelenik a „kellene” és a „muszáj” érzés, mert ezek az irreális elvárások jelzői lehetnek. A „csak a pozitív dolgokra fókuszálok” attitűd extrém és káros elvárásokat állíthat magunkkal szemben. Az ilyenfajta mentalitástól való eltávolodás segíthet megteremteni a belső egyensúlyt, javítja a mentális egészségünket és fokozza a teljes jóllétünket.
Végezetül pedig a kellemetlen érzelmeink validálása éppen olyan fontos, mint a másik ember elismerése és tisztelete a párkapcsolatban. Gondoljunk valamely empatikus és gondoskodó szerettünkre, és képzeljük el, hogyan reagálna a nehéz élethelyzetünkre. Ezután képzeljük el, hogy ugyanígy reagálunk mi is a saját negatív érzelmeinkre. Ne csupán másokkal, önmagunkkal is legyünk együttérzőek a nehéz élethelyzetekben, hiszen tapasztalhattuk korábban, hogy a fájdalmas érzelmek – és megélésük – is nagy jelentőséggel bírnak, és ne feledjük, hogy teljesen normális szomorúnak és gondterheltnek lenni, ha időnként nehézségeket gördít elénk az élet.
Ajánlott tartalom:
