A tüdő bizonyos rendellenességei esetén képalkotó módszerekkel nem mindig lehet pontos diagnózist felállítani. Ezekben az esetekben a röntgen- vagy CT-felvételen csupán egy felismerhetetlen képlet azonosítható, aminek a pontos meghatározásához mintavételre és abból történő mikroszkópos, szövettani vizsgálatra van szükség.
A tüdőbiopszia során vett szövetmintából kenetet vagy metszetet készítenek (vékony üveglapra helyezik), és bizonyos sejttani vizsgálatokat végeznek („megfestik”). A különböző festéseket elvégezve láthatóvá válnak a sejtek és a sejtalkotók mikroszkóp alatt, ezek alapján a szakorvos el tudja különíteni a daganatos, fertőzött, gyulladásos és egyéb sejteket egymástól.
Mikor van szükség tüdőbiopsziára?
Jelenleg a tüdőnek több száz betegségét ismerik, amelyek meghatározása kizárólag képalkotó eljárásokat alkalmazva sokszor lehetetlen. Tüdőbiopszia vételére így számos okból kerülhet sor, többek között az alábbiak esetén:
- a tüdőben azonosított térfoglaló folyamat esetén – a kóros (tumor vagy egyéb ok) vagy jóindulatú elváltozás elkülönítése;
- rosszindulatú tumor esetén annak molekuláris jellemzése (segíti a terápiás döntést);
- egyéb tüdőelváltozások előrehaladottságának megítélése (pl. tüdőfibrózis);
- a tüdőgyulladás okának kiderítése;
- a tüdőben felszaporodott folyadék okának meghatározása;
- fertőzést okozó kórokozó azonosítása.
A tüdőbiopszia típusai
A tüdőből kétféle módon vehető biopsziás minta:
- általános eljárás: a mellkasi vagy háti oldalról tűt vezetnek be (vagy bizonyos esetekben műtét során vesznek mintát a nyitott mellkason keresztül);
- bronchoszkópia: légúti tükrözés közben a légutakon, a szájon vagy az orron keresztül történő mintavétel.
A szövetdarab az eltávolítást követően a patológián kerül feldolgozásra, a belőle készített metszeteket pedig patológus szakorvos értékeli, aki a különböző betegségek mikroszkópos kinézete és egyéb molekuláris paraméterei alapján képes nagy pontossággal diagnosztizálni.
Felkészülés a tüdőbiopsziára
A mintavételre megfelelően fel kell készülni, azonban a betartandó rendelkezéseket minden esetben a mintavételt végző orvos határozza meg! Általánosságban az alábbiakra ügyelve tud felkészülni a beavatkozásra:
- Ha véralvadásgátló gyógyszereket szed, vagy valamilyen véralvadási zavara van, tájékoztassa kezelőorvosát! A véralvadásgátló gyógyszerek szedését a mintavételt megelőzően a szakorvos által meghatározott idővel abba kell hagyni.
- A mintavételt megelőzően vérvételre lehet szükség.
- A mintavétel időpontja előtti pár órában már ne étkezzen, és legfeljebb néhány korty vizet igyon, amennyiben feltétlenül szükséges.
- Ha cukorbeteg, a gyógyszereit a szokásos módon szedje be, és tájékoztassa kezelőorvosát róla.
- A kórházba való utazást és hazautazást a betegnek kell megszerveznie. Amennyiben nincs más mód, lehetősége van betegszállítást kérni.
- A biopsziás mintavétel kellemetlen és félelmetes élmény lehet, azonban nagyon fontos, hogy mozdulatlan maradjon a procedúra közben – akár tűvel, akár bronchoszkópiával veszik a mintát. Ezért a mintavételt megelőzően kérhet nyugtatót, hogy nyugodtabban viselje a vizsgálatot.
- A mintavétel során a beteg nem érez fájdalmat, legfeljebb kellemetlenséget. Ha ez nem így van, azonnal jelezni kell a mintavételt végző orvosnak vagy a jelen lévő nővérnek.
A mellkasfalon keresztül végzett tüdőbiopszia menete
Tűbiopszia esetén általában nincs szükség altatásra, csupán helyi érzéstelenítést végeznek. A tűt a mellkas, a hát felől vagy oldalsó irányból is be lehet vezetni, a pozíció attól függ, hogy milyen területről szükséges levenni a mintát. Általában több, egymáshoz közeli helyről vesznek szövetdarabot, hogy biztosan legyen közötte olyan, amely alkalmas a diagnosztizálásra.
A biopsziás tű bevezetése és megfelelő helyre igazítása bizonyos esetekben eltarthat egy ideig – ez a mintavétel legidőigényesebb folyamata. A precizitásra azonban szükség van, hiszen csak megfelelő mintából lehet pontos diagnózist adni! Fontos, hogy a beteg az egész folyamat alatt mozdulatlan maradjon.
A bronchoszkópos tüdőbiopszia menete
A bronchoszkópia megkezdése előtt a garatot érzéstelenítik, és amennyiben szükséges, rövid hatástartamú vénás nyugtató injekció is kérhető. Ezt követően az eszközt levezetik a légutakba. A beavatkozás során a köhögési inger normális, azonban nagyon fontos ennek visszafojtása. Hasonlóan a tűbiopsziához, az érintett terület több pontjából vesznek mintát.
A tüdőbiopszia után
A tüdőbiopsziát követően a procedúra bonyolultságától függően a beteget megfigyelés alatt tartják, ameddig otthonába bocsátható.
Ritkán előfordulhat, hogy a mintavétel nem sikeres – ilyenkor az anyag nem megfelelő minőségű a diagnózis felállításához. Ez általában rossz helyről történő mintavétel esetén történik (amikor a szövet teljesen egészséges területről lett gyűjtve). Ilyen esetekben a mintavétel megismétlésére lehet szükség.
A tüdőbiopszia veszélyei
A tüdőbiopszia alapvetően nagyon biztonságos eljárás, ritkák a komplikációk, de mint minden orvosi beavatkozásnak, ennek is lehetnek veszélyei:
- a biopsziás mintavétel helyén fájdalom, pirosság jelentkezhet;
- a beteg a biopsziát követően kevés vért köhög fel;
- a folyamat során levegő szökik a tüdő körülötti térbe;
- okozhatja a tüdő összeomlását;
- sürgős ellátást igénylő tüdővérzés léphet fel.
