Az újszülöttek születésük után elveszítik a testsúlyuk 5-10%-át, amit a 10-14. napra visszanyernek; a csecsemők fél éves korukra megduplázzák a súlyukat, egyéves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el. Megfelelő táplálásuk elengedhetetlen a fejlődésükhöz, az anyagcsere- és folyadékháztartásuk biztosításához. Táplálási probléma esetén javasolt mielőbb szakemberhez fordulni.
Egyes táplálási problémák spontán megoldódhatnak, de vannak, amelyek orvosi kezelést igényelnek. A rendszeres védőnői és gyermekorvosi vizsgálatok segíthetnek felderíteni a növekedési elmaradást és annak okát.
A növekedésben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel. Az újszülött gyomrának térfogata az első 24 órában nagyjából 5-7 ml befogadóképességű; ez az első hét végére körülbelül 25 ml-re, majd a második hét végére 60-85 ml-re tágul. Így az első pár napban az újszülött táplálékfogyasztása kevésnek tűnhet, de valójában megfelelő mennyiségű.
Szopási nehézség
Eleinte – főként az első hetekben – bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:
- a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapja;
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
- a szoptatás nem fáj az anyának;
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
Az újszülött szopási nehézsége hátterében számos tényező állhat. Ilyen lehet a nem megfelelő mellre tétel, a nem megfelelő szoptatási technika, az újszülött anatómiai eltérése (lenőtt nyelv), illetve a nehezen ébreszthető csecsemő és a szopási sztrájk. Anyai okok is állhatnak azonban az újszülött szopási rendellenessége hátterében, amelyek az édesanya tejelválasztásával kapcsolatosak: pl. szülés alatti gyógyszerek hatása, szülés alatti sérülés, befelé forduló vagy ki nem emelkedő emlőbimbó, elmaradó tejbelövellés, kis mennyiségű anyatej, a baba fejének érintése hátulról, az emlő túltelődése, túl erős tejleadó reflex, tejleadó reflex késése, tejbelövellés késése.
Túltáplálás
Túltáplálás esetén a csecsemő több tápanyagot kap, mint amennyit a fejlődésének üteme indokolna. Ez általában olyan esetekben történik, amikor a gyermeket automatikusan etetéssel nyugtatják síráskor, vagy figyelemelterelés gyanánt cumisüveget adnak a kezébe, illetve ha a cumisüveg folyamatosan a gyermeknél lehet. Olyankor is létrejöhet túltáplálás, ha a gyermek jó viselkedését táplálékkal jutalmazzák, vagy az étel elfogyasztását várják a szülők akkor is, ha a gyermek már nem éhes. A túltáplálás rövid távon bukáshoz, hányáshoz és hasmenéshez vezethet, hosszú távú szövődményként pedig a gyermek elhízását okozhatja.
Alultáplálás
Alultáplálás esetén a gyermek kevesebb tápanyagot kap, mint amennyit a fejlődésének üteme indokolna. Az alultáplálás a fejlődési és növekedési zavar egyik leggyakoribb oka, hátterében mind a gyermeket, mind pedig a gondozóját érintő tényezők szerepelhetnek: nyűgös csecsemő, aki nyugtalan a szoptatás alatt, esetleg szopási és nyelési rendellenességek; a gondozói oldalról pedig helytelen mellre tétel vagy nem megfelelő szoptatási technika, tápszerelkészítési problémák. A szegénység és a tápláló ételekhez való hozzá nem férés is lehet az alultáplálás oka. Ritkán szülői abúzus, a gondozó mentális zavarai is vezethetnek szándékos alultápláláshoz. Újszülöttek esetén az alultáplálás kiszáradáshoz és sárgasághoz vezethet.
Lassú etethetőség
Az újszölött aluszékonysága esetén előfordulhat, hogy nem ébred fel elégszer enni, vagy szopás közben elalszik. Ilyenkor a baba gyengéd átöltöztetése, megmasszírozása segíthet az ébren tartásában. Ha szoptatás közben alszik el, hagyjuk aludni, de 1-1,5 óra múlva érdemes újra megpróbálni az etetést.
Bukás (regurgitáció és felöklendezés)
A bukás (más néven regurgitáció és felöklendezés) során a lenyelt anyatej vagy tápszer egy része az etetést követően spontán, erőlködés nélkül visszajön a csecsemő száján. Kis mértékű előfordulása gyakori jelenség újszülöttkorban, jelentős mennyisége azonban kóros. Majdnem minden újszülöttnél előfordul a bukás, mert a szopás alatt és után nem tudnak függőleges testhelyzetben maradni. Az emésztőrendszerük még éretlen, és a gyomor és nyelőcső közötti záróizmok nem képesek visszatartani a gyomor teljes tartalmát. Kifejezettebb bukás jelentkezhet, ha a csecsemő túl gyorsan eszik, vagy evés közben sok levegőt nyel. A bukást általában a gyermekek 7-12 hónapos korukra növik ki.
Csökkenthető a bukás mértéke az alábbi praktikákkal:
- ne hagyja sokáig éhezni az újszülöttet;
- etetés során 4-5 percenként büfiztesse meg a babát;
- etetés során és azt követően helyezze függőleges testhelyzetbe az újszülöttet;
- győződjön meg róla, hogy a cumisüvegből csak nyomás hatására vagy függőleges helyzetben ürül kevés mennyiségű tej!
A kellemetlenséget (diszkomfortot) okozó bukás – amely megnehezíti az újszülött táplálását és növekedési elmaradást okoz, vagy amely a gyermek 12 hónapos kornál is tovább fennáll – gastrooesophagealis refluxbetegségre utalhat, és orvosi kezelést igényel. Ha a visszabukott tej/táp zöldes színezetű (ami epés tartalomra utal) vagy véres, illetve köhögést vagy fulladást okoz, akkor azonnali orvosi ellátásra van szükség.
Hányás
A hányás kellemetlen, erőlködéssel járó folyamat, amikor a gyomortartalom a szájon át a külvilágba ürül. A hányás mindig kóros. Újszülöttkorban a leggyakrabban heveny vírusos gastroenteritis okozza, és hasmenés, hasi görcsök is jelentkezhetnek mellette. Hányás kísérheti a szervezet egyéb területén kialakult gyulladást is, pl. fülfertőzés vagy húgyúti fertőzések.
A hányás hátterében ritkábban komoly megbetegedés áll. A 2-4 hónapos csecsemőknél az etetést követő sugárhányás hipertrófiás pylorus szűkületre utalhat (hypertrophiás pylorus stenosis), ami a gyomor kivezető részének szűkületét jelenti. Hányás kísérhet olyan életveszélyes, súlyos kórállapotokat, mint az agyhártya-gyulladás, bélelzáródás, anyagcsere-betegségek, emelkedett koponyaűri nyomás, vakbélgyulladás.
A hányás a legtöbb esetben kezelés nélkül elmúlik. Az elektrolitok pótlásával (só fogyasztásával és gyógyszertárban kapható készítményekkel) elkerülhető vagy kezelhető a kiszáradás. Gyermekeknél a hányással, hasmenéssel járó kórképeknek különösen súlyos szövődménye a kiszáradás: életveszélyes állapot kialakulását eredményezheti, ezért megelőzése kiemelkedő fontossággal bír.
Gyermeke hányása esetén azonnali orvosi vizsgálat javasolt:
- ha a hányást súlyos hasi fájdalom is kíséri;
- ha a gyermek nem tudja magában tartani a folyadékot;
- ha magas láz kíséri a hányást;
- ha az újszülött letargiás, viselkedése szokatlan, aggasztó;
- ha több mint 12 órán keresztül fennáll a hányása;
- ha a hányadék véres vagy epés színezetű (zöld);
- ha elapad a vizelete.
A tünetek kiszáradást vagy egyéb súlyos, életveszélyes állapotot jelezhetnek, ilyenkor a gyermek azonnali orvosi ellátása szükséges.
Ajánlott tartalom:
