A csalánkiütés (urticaria) a bőrön hirtelen kialakuló pirosas, néha lilás vagy fehér, kiemelkedő, nagyon viszkető bőrkiütés. A legtöbb esetben valamilyen allergénre (étel, gyógyszer, környezeti allergén) adott allergiás reakció egyik tünete. A csalánkiütést az immunrendszer bizonyos sejtjeiből felszabaduló hisztamin okozza, amely megnöveli a bőrben található erek áteresztőképességét, és az innen kilépő folyadék bőrkiütésekhez vezet.
A legtöbb esetben a csalánkiütés akut (átmeneti) bőrkiütés, amely magától vagy antihisztamin gyógyszerek hatására könnyen és maradéktalanul elmúlik. Létezik azonban krónikus formája is, amely az életminőséget jelentős mértékben rontja, kezelése pedig gyakran nagy kihívás. Az urticaria nagyon súlyos allergiás reakciót kísérve életveszélyes is lehet; ezért fontos minél előbb kideríteni, hogy mi okozza.
Az allergiáról és a túlérzékenységi reakciókról bővebben itt olvashat.
Az urticaria főbb tünetei
Az urticaria nagyon heterogén betegségcsoport, melyet hirtelen kialakuló csalánkiütés jellemez. A csalánkiütést kifejezetten viszkető, rövid ideig megjelenő, ödémával járó képletek jellemzik a bőrön. A bőrkiütés mérete a néhány milliméteres pöttytől egészen a tenyérnyi foltig terjedhet. A kiütés lehet kerekded, ovális vagy hosszúkás. Megjelenhet a törzsön, a karon, a lábon, a mellkason, ahol akár egészen nagy területet is érinthet.
Az urticaria bőrkiütései általában hirtelen jelennek meg. Az elváltozás akár perceken vagy órákon belül eltűnhet, és a test más részein újabb kiütések jelenhetnek meg. Sokszor 24 órán belül teljesen eltűnnek a kiütések, és nem hagynak nyomot maguk után.
Mikor forduljon orvoshoz?
Forduljon háziorvosához, ha a tünetei 48 órán belül nem múlnak el. Ha a csalánkiütést olyan étel vagy gyógyszer okozta, amelyre allergiás, a bőrelváltozások az anafilaxiás sokk korai előjelei is lehetnek.
Azonnal hívja a 112-őt és kérjen mentőt, ha a nyelve, az ajkai, a szája és/vagy a torka megduzzadtak, nehezen kap levegőt, gombócérzés van a torkában, vagy ha szorítást érez a mellkasában!
Az urticaria kiváltó okai
Az urticaria leggyakrabban valamilyen allergénre adott allergiás reakció kísérőtünete. Allergiás reakció során a szervezetben hisztamin szabadul fel a hízósejtekből. Ennek hatására az érfal áteresztőképessége megnő, ami miatt folyadék szűrődik ki a szövetek közötti térbe – ez okozza a kiütéseket, duzzanatot, hólyagokat, viszketést és egyéb allergiás reakciókat is. Az, hogy kinél mi a kiváltó ok, teljesen egyéni lehet.
Az urticaria leggyakoribb kiváltó okai az alábbiak lehetnek.
Élelmiszerek: Számos étel (pl. kagylók, halak, földimogyoró, diófélék, szója, búza, tojás, tej) okozhat csalánkiütést az ezekre érzékeny egyénekben. Néhány étel a magas hisztamintartalma miatt (pl. vörösbor, camembert sajt, tonhal) vagy direkt hisztaminfelszabadító képessége miatt (pl. eper, málna, paradicsom) okoz csalánkiütést.
Lásd még: Ételallergia
Gyógyszerek: Számos gyógyszer okozhat csalánkiütést, mint például a penicillin, az acetilszalicilsav, az ibuprofén, a naproxen vagy egyes vérnyomáscsökkentők.
Lásd még: Gyógyszertúlérzékenység
Légúti allergének: A virágpor (pollen), illetve más belélegzett allergének csalánkiütést válthatnak ki, melyet néha felső- és alsó légúti tünetek is kísérnek.
Lásd még: Pollenallergia
Környezeti tényezők: Ilyen lehet például a napfény, a vibráció, a forró zuhany vagy fürdő, a bőrre gyakorolt nyomás (szoros ruha viselése vagy karcolások), érzelmi stressz, rovarcsípés, testmozgás, csípős ételek, hideg (hideg fürdő vagy szél) vagy nagyon ritka esetben a víz.
Érintkezés: Érintkezés bizonyos állatokkal, növényekkel, kemikáliákkal, parfümökkel, mosószerrel, fémmel vagy latexszel.
Orvosi kezelések: Csalánkiütést okozhat a vértranszfúzió vagy a biológiai terápia is.
Kórokozók: A Helicobacter pylori-fertőzés, hepatitis vírusok, HIV és a bélférgesség is okozhatnak csalánkiütést.
Fentieken túl autoimmun pajzsmirigybetegségek is járhatnak csalánkiütéssel.
Az urticaria típusai
Az urticaria típusait az alapján különíthetjük el egymástól, hogy a tünetek mennyi ideig állnak fenn és mi a kiváltó ok. Egy betegen akár több típusú urticaria is jelen lehet egyszerre. Az urticaria típusai az alábbiak lehetnek.
Akut urticaria: A tünetek kevesebb mint 6 hétig állnak fenn;
Krónikus urticaria: A tünetek több mint 6 hétig állnak fenn;
Allergiás urticaria: A leggyakoribb forma, amikor valamilyen allergén (étel, pollen, állati szőr, gyógyszer stb.) váltja ki az allergiás reakciót;
Urticaria idiopathica: A csalánkiütést kiváltó ok nem meghatározható;
Hideg-meleg urticaria: A hőmérsékletváltozásra érzékenyek esetén hideg víz, hideg levegő vagy napozás is kiválthat allergiás csalánkiütést;
Dermatographiás urticaria: A bőr karcolása, vagy a bőrön alkalmazott nyomás hatására alakul ki, általában gyorsan és magától eltűnik, igen enyhe forma;
Vibrációs urticaria: A bőrön rezgetés (vibráció), ismétlődő nyújtás vagy súrlódás hatására alakulnak ki a csalánkiütések;
Cholinergiás urticaria: Ebben az esetben a testhőmérséklet emelkedése váltja ki a csalánkiütést (pl. testmozgás, szauna hatására);
Kontakt urticaria: A bőrrel érintkező bármilyen anyag kiválthatja a csalánkiütést.
Az urticaria szövődményei
A súlyos, hirtelen fellépő allergiás reakció legveszélyesebb típusa az anafilaxiás reakció, melynek egyik korai megelőző tünete lehet a csalánkiütés. Az anafilaxiás reakció életveszélyes légúti duzzanatot okozhat, potenciálisan elzárva a légutakat, ezzel fulladásos halálhoz vezetve.
Az anafilaxiáról és kezeléséről bővebben itt olvashat.
Az urticaria diagnosztizálása
A diagnózis felállítása során az orvos kérdéseket tesz fel, amelyekkel igyekszik azonosítani a fent említett különböző kóroki tényezőket. Egyes esetekben vérvétel is javasolt, illetve allergológiai kivizsgálásra is irányíthatja a beteget, ahol többek között bőrtesztekkel (Prick-teszt, epicután teszt) igyekeznek azonosítani az esetleges allergéneket.
Az allergiatesztekről bővebben itt olvashat.
Az urticaria kezelése
A csalánkiütés kezelése során a cél a teljes tünetmentesség elérése. Ennek két megközelítése lehetséges: egyrészt a kiváltó okok tisztázása és megszüntetése, másrészt a tünetmentes állapotot biztosító terápia kiválasztása.
Amennyiben ismert, hogy mi váltja ki a csalánkiütést, akkor kerülni kell a kiváltó ingereket (triggereket). Ha triggerrel került kapcsolatba, amely régebben csalánkiütést váltott ki, az érintkezés után zuhanyozzon le, és váltson ruhát. Segíthet, ha kerüli a szorosabb ruházat viselését az érintett területeken, illetve kerüli a fokozott izzadással járó tevékenységeket.
A kezelés során figyelembe kell venni, hogy a betegség lefolyása hullámzó, spontán remisszió is kialakulhat, ezért 3-6 havonta érdemes újraértékelni a terápia hatékonyságát.
A csalánkiütés kezelésére az alábbi terápiák alkalmazhatók:
- antihisztaminok: elsőként választandó szerek;
- kortikoszteroidok: súlyos tünetek esetén, rövid ideig alkalmazva (lásd bővebben: gyulladáscsökkentők);
- immunszuppresszánsok (ciklosporin, mycophenolate mofetil, azathioprine): csak súlyos autoimmun forma esetén;
- fényterápia (fototerápia): csökkenti a hízósejtek számát a bőr felső rétegében (UV-A, UV-B);
- biológiai választ módosító terápiák (anti-IgE; anti-TNFa, intravénás immunglobulin): veleszületett krónikus urticaria esetén jöhet szóba;
- plazmaferézis: az allergiás reakciót okozó antitestek eltávolítása;
- egyéb immunmodulátor terápiák (metotrexát, cyclophosphamide): súlyos, másra nem reagáló esetekben.
Amennyiben kórelőzményében szerepel anafilaxia, hordjon magánál adrenalin autoinjektort.
