Vaginitis

A vaginitis (hüvelygyulladás) gyűjtőfogalom, amely különféle típusú hüvelyi fertőzést, gyulladást, irritációt foglal magában. A betegség tünetei a hüvelygyulladás fajtájától függnek, de a nők többnyire hüvelyi viszketést, fájdalmat és kellemetlen szagú folyást tapasztalnak.

Az időben diagnosztizált hüvelygyulladás teljes mértékben gyógyítható.

A hüvelygyulladás típusai:

bakteriális vaginózis;
gombás fertőzés;
trichomoniasis;
hüvelyi atrophia (sorvadás) következtében kialakuló gyulladás.

A vaginitis főbb tünetei

A hüvely (vagina) cső alakú, rugalmas, izmos szerv, amely a méhnyakat köti össze a külső nemi szervekkel. A hüvely saját baktériumflórával rendelkezik, amely a kórokozók megtelepedését akadályozva véd a fertőzésektől. Az egészséges hüvelyváladék kis mennyiségű, szagtalan és áttetsző vagy fehér színű.

A gyulladást a hüvelyváladék megszaporodása, színének, állagának változása jelzi, bár a betegség bizonyos esetekben tünetmentes is lehet. A hüvelyi folyás jellegéből, szagából, pH-értékéből következtetni lehet a hüvelygyulladás típusára: bakteriális vaginózis esetén a szürkésfehér színű váladék szaga hasonlít a hal szagára, gombás fertőzés esetén darabos, bő, sűrű folyás a jellemző, trichomoniasis esetén a váladék általában habos, sárgás-zöldes.

A vaginitis legjellegzetesebb tünetei:

fokozott hüvelyfolyás;
elszíneződött, kellemetlen szagú hüvelyváladék;
hüvelykörnyéki égő, viszkető érzés;
alhasi, derék-, medencekörnyéki szúró, görcsös fájdalom;
a vizeletürítés során égető érzés;
hüvelyszárazság;
fájdalommal járó közösülés;
menstruációs zavarok.

A betegségen a nők nagy része kortól függetlenül több alkalommal is áteshet, de leggyakrabban a szexuálisan aktív életszakaszban jelentkezik.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a vaginitis tüneteit tapasztalja, forduljon mielőbb nőgyógyász szakorvoshoz a szövődmények megelőzése érdekében.

A vaginitis kiváltó okai

A vaginitisnek több kiváltó oka, illetve kórokozója lehet. Terjedhet nemi érintkezéssel is, de a gyulladást a szervezetben élő kórokozók aktivizálódása, a normál hüvelyflóra felborulása is kiválthatja.

A vaginitis kialakulásának okai:

bakteriális vaginózis esetén: a hüvelyben lévő „rossz” baktériumok (egyes aerob és anaerob törzsek) kóros túlszaporodása miatti egyensúlyfelborulás;
gombás fertőzés esetén: a hüvelyben lévő gombák (leggyakrabban Candida-fajok) túlzott felszaporodása miatt alakul ki;
trichomoniasis esetén: a Trichomonas vaginalis egysejtű parazita okozza, amely általában szexuális érintkezés útján kerül a szervezetbe;
hüvelyi atrophia esetén: változókorban vagy a petefészkek eltávolítása miatt a csökkent ösztrogénszint a hüvely sorvadásához, irritatív gyulladásához vezet;
nem fertőzéses eredetű vaginitisek esetén: hüvelyi spray-k, illatosítók, fertőtlenítő hatású tusfürdők által kiváltott irritáció, allergiás reakció a hüvelyben.

Vaginitisre hajlamosító tényezők:

gyakori partnerváltás;
a partner ivarszerveit érintő fertőzés (idült prosztatagyulladás, húgycsőgyulladás;
fiatal korban megkezdett szexuális élet;
hormonális változások (fogamzásgátlók szedése, terhesség, menopauza);
az intim testtájak rossz szellőzése (szoros, műszálas fehérnemű);
az immunrendszer gyengülésével járó betegségek (leukémia, AIDS);
kezeletlen cukorbetegség;
közös fürdő-, illetve medencehasználat (fertőzött vagy túl erősen klórozott víz);
a hüvely gyakori irrigálása (átöblítése).

A vaginitis szövődményei

Elhanyagolt fertőzés esetén a gyulladás kiterjedhet az egész szeméremtestre, egyes kórokozók a méh, a petevezetékek, a petefészek gyulladását is eredményezhetik. A tartós hüvelygyulladás növelheti a méhnyakrák kockázatát is.

A vaginitis szövődményei az alábbiak lehetnek:

tályog kialakulása;
a fertőzés továbbterjedése a belső női nemi szervekre (méh, petevezeték, petefészek);
hashártyagyulladás;
a szervezet kiterjedt gyulladása (szepszis);
daganatos megbetegedések emelkedett kockázata (pl. méhnyakrák);
endometriózis;
meddőség.

A vaginitis diagnosztizálása

A vaginitis a jellemző tünetek alapján könnyen diagnosztizálható, de nagyon fontos a kiváltó ok tisztázása.

A pontos diagnózis felállításához az alábbi vizsgálatokra lehet szükség:

nőgyógyászati vizsgálat;
kenet vétele a hüvelyből mikroszkópos vizsgálat céljából;
mintavétel mikrobiológiai vizsgálata (tenyésztés, PCR-vizsgálat) céljából.

A vaginitis kezelése

Az időben észlelt és kezelt vaginitis jól gyógyítható. A kezelés módja a kiváltó októl – a hüvelygyulladás típusától – függ.

A kezelés történhet gyógyszeres kezeléssel: antibiotikummal vagy gombaellenes, gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, illetve helyileg alkalmazott kenőccsel, hüvelykúppal, tablettával. A hüvely fertőtlenítése a kezelés érdekében speciális oldattal végezhető (hüvelyöblítés). Idősebb nőknél ösztrogénkezelés is szóba jöhet.

Ha visszatérő hüvelyfertőzés esetén felmerül a szexuális úton szerzett megbetegedés lehetősége, akkor a partner kezelésére is szükség van a teljes gyógyulás érdekében, amit urológus vagy bőrgyógyász végez.

A vaginitis megelőzése

A vaginitis kialakulása a legegyszerűbben életmódváltással előzhető meg.

A vaginitis megelőzésének módjai:

monogám párkapcsolat,
óvszerhasználat (különösen új vagy egyszerre több partner esetén),
megfelelő intim higiénia, toalett utáni helyes tisztálkodás, irrigálás kerülése,
illatosított, antibakteriális hatású tusfürdők, szappanok használatának kerülése,
forró fürdők, meleg vizes gyógyfürdők, wellnessfürdők kerülése,
a nemi úton terjedő fertőzések megelőzésére szolgáló védőoltások felvétele (HPV),
évenkénti nőgyógyászati ellenőrző vizsgálat,
a hüvelyflóra rendezése tejsavbacilusflóra-készítményekkel,
pamut fehérnemű használata.