A vállízület az emberi szervezet egyik legmozgékonyabb ízülete, amely nélkülözhetetlen a mindennapi tevékenységekhez. Sérülése vagy kopása jelentősen rontja az életminőséget: fájdalmat, valamint az ízületi mozgások beszűkülése miatt mozgáskorlátozottságot okoz. Amikor a konzervatív (nem műtéti) kezelések már nem hoznak eredményt, a vállízületi funkció helyreállítására a vállprotézisműtét jelenthet megoldást.
A műtét célja a fájdalom csökkentése, a beszűkült ízületi mozgásterjedelem növelése, mindezek révén pedig a beteg életminőségének javítása és a mindennapi életéhez szükséges funkciók helyreállítása.
Mikor indokolt a vállprotézisműtét?
A vállprotézis beültetésére általában akkor kerül sor, ha az ízület súlyosan károsodott, és az egyéb terápiás lehetőségek (gyógytorna, gyógyszeres kezelés, injekciók, gyógyfürdő stb.) már nem biztosítanak tartós javulást; az állapot a páciens életminőségének romlásával és a szervezet funkcióinak csökkenésével jár.
Az ízületi funkció korlátozottságának, a mozgásterjedelem beszűkülésének leggyakoribb okai a következők lehetnek:
- előrehaladott ízületi kopás (arthrosis);
- súlyos törések vagy törés utáni állapotok;
- korábbi műtétek sikertelensége;
- krónikus vállfájdalom és mozgáskorlátozottság, amelyek a mindennapi életet is ellehetetlenítik.
A vállprotézis típusai
A műtét során többféle protézis beültetése jöhet szóba. A választás az ízületi károsodás mértékétől, az izmok és inak állapotától, valamint az orvos megítélésétől függ.
A protézisek típusai az alábbiak lehetnek:
- hemiprotézis (félprotézis): csak a felkarcsont fejét cserélik ki, a lapockán található ízületi vápa rész érintetlen marad;
- teljes anatómiai protézis: a felkarcsont fejét és az ízületi vápát is mesterséges komponensekkel pótolják (protetizálják);
- fordított (reverz) protézis: olyan speciális megoldás, amikor az ízületi fej „gömbje” és az ízületi vápa helyet cserél, így a váll mozgását a deltaizom veszi át a rotátorköpenytől (ez olyan esetben indokolt, ha az inak súlyosan károsodottak).
A vállprotézisműtét
A beavatkozás altatásban történik. Az ízület sérült részeit az operáló orvos eltávolítja, majd a protézist rögzíti. A műtét után a kart ideiglenesen rögzítik, majd megkezdődik a rehabilitáció, amely nélkülözhetetlen a sikeres felépüléshez. A teljes gyógyulási idő egyénenként változó lehet, de a fájdalomcsökkenés és a mozgásképesség fokozatos javulása a legtöbb betegnél már a rehabilitáció első szakaszában érzékelhető. A rehabilitációs szakban kiemelten fontos a gyógytornászok irányításával végzett gyakorlatok elsajátítása, illetve önállóan történő rendszeres végzése.
A műtét legfőbb előnyei:
- a fájdalom enyhülése: a műtétet és a rehabilitációt követően a legtöbb beteg vállfájdalma jelentősen mérséklődik vagy megszűnik;
- az ízületi mozgástartomány javulása: a kar mozgása helyreállhat, ami megkönnyíti a mindennapi tevékenységeket (öltözködés, hajmosás, tárgyak emelése stb.);
- életminőség javulása: a fájdalommentes mozgás és a jobb ízületi funkció nagyban hozzájárul a teljesebb, aktívabb élethez.
A műtét lehetséges szövődményei
Mint minden műtét, a vállprotézis beültetése is járhat szövődményekkel:
- műtéti kockázatok: altatási és operatív szövődmények, protézis körüli fertőzés, vérzés, trombózis;
- protézis kilazulása: idővel előfordulhat, hogy az implantátum meglazul, és újabb beavatkozásra lehet szükség;
- mozgásterjedelembeli korlátok: a mozgástartomány nem mindig lesz teljes, bizonyos irányokban maradhat beszűkülés;
- rehabilitáció szükségessége: hosszú távú gyógytorna és fokozatos terhelés kell a sikerhez, mindehhez elengedhetetlen a beteg és a család együttműködése;
- egyéb, ritkán előforduló szövődmények: idegsérülés, érsérülés, törés a protézis körül.
Ajánlott tartalom:
