A vegetatív (vagy más néven autonóm) idegrendszer – mely a perifériás idegrendszer része – szabályozza az önkéntelen, akaratlagosan nem befolyásolható, zsigeri (belső szervi) működéseket: a vérkeringést, a tápcsatorna működését és a légzőszerveket. A vegetatív idegrendszer két fő része a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer.
A vegetatív idegrendszer az emberi test automatikus folyamatainak szabályozásában játszik fontos szerepet: segít a szervezetnek felkészülni a stressz és fenyegetések kezelésére, valamint visszatérni a nyugalmi állapotba.
A vegetatív idegrendszer elsősorban az alábbi belső folyamatokat szabályozza:
- emésztés;
- vérnyomás;
- pulzus;
- vizelettárolás és -ürítés;
- pupillareflex;
- légzés;
- testhőmérséklet;
- anyagcsere;
- elektrolitegyensúly;
- testnedvek előállítása;
- érzelmi válaszok.
A vegetatív idegrendszer központi részei az agytörzsben és a gerincvelőben találhatók, környéki részei pedig a szerveket behálózó vegetatív idegrostok és a vegetatív idegdúcok. A vegetatív idegrendszer működését a hipotalamusz nevű agyterület irányítja.
A vegetatív idegrendszer szerkezete
Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két fő rendszerre osztható:
- szimpatikus (aktív) idegrendszer;
- paraszimpatikus (passzív) idegrendszer.
A szimpatikus idegrendszer elsősorban a stresszhelyzetekben, a paraszimpatikus idegrendszer pedig a nyugalmi periódusban szabályozza a szervezet működését. A szimpatikus és a paraszimpatikus rész tehát ellentétes hatásokat vált ki (élettanilag antagonisták), de a két funkciónak egymást kiegészítve kell működnie, mert egyensúlyuk tartja fenn a stabil belső környezetet. A két rendszer akkor tud egymással jól működni, ha egyformán erősek, és ezzel ugyanolyan hatást gyakorolnak az egyensúlyra.
A két idegrendszer működésének legfőbb tulajdonságai:
- szimpatikus hatásra nő, paraszimpatikus hatásra pedig csökken:
- a vázizmok vérellátása;
- légzés intenzitása;
- szívműködés intenzitása;
- vérnyomás, véráramlás,;
- agy vérellátása.
- szimpatikus hatásra csökken, a paraszimpatikus hatásra pedig nő:
- a zsigeri szervek vérellátása;
- bélmozgás intenzitása;
- emésztőmirigyek váladéktermelése.
Szimpatikus idegrendszer
A szimpatikus idegrendszer ingerlése vészreakciót vált ki, ami a szervezetet a stresszhelyzetre készíti fel (lásd részletesen: Stresszreakció). Működésének hatására a szív szaporábban ver, több vér kerül az izmokba, hogy jobban bírják a terhelést; a pupilla kitágul, hogy pontosabban érzékelje a környezetet; az izzadságmirigyek termelése fokozódik. A fokozott oxigénigényre a szervezet a hörgők tágulásával reagál, így több levegőhöz jut a tüdő. Mindeközben a bőr és a belső szervek kevesebb vért kapnak, lassul a bélmozgás, az emésztés, a máj raktáraiból pedig cukor szabadul fel a megnövekedett energiaszükséglet kielégítésére.
A rendszer hatásait az adrenalin és noradrenalin közvetíti a célszervekre.
Paraszimpatikus idegrendszer
A paraszimpatikus idegrendszer feladata a szervezet nyugalmi helyzetének visszaállítása, a regenerálás. Működésének hatására visszaáll a normál pulzus, kevesebb vért kapnak az izmok. A belső szervek viszont aktívabbak lesznek: megindul az emésztés, a tápanyagok elraktározása. A rendszer az acetil-kolin molekulán keresztül fejti ki hatását a célszervekre.
A vegetatív idegrendszer zavarai
Normál esetben a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer kiegyensúlyozottan, egymást kiegészítve működik. A szervezet pillanatnyi szükségletétől függően vagy a szimpatikus vagy a paraszimpatikus oldal fokozottabb működésére van szükség. Ha a rendszer kibillen egyensúlyából, és az egyik oldal tartósan túlsúlyra jut a másik rovására, akkor kialakulhatnak az ún. vegetatív zavarok.
Modern korunkban az egyensúly főként a szimpatikus oldal felé tolódik el: sokan élnek krónikus stresszben (például családi, munkahelyi, anyagi problémák stb.), és ehhez képest kevés a pihenéssel, kikapcsolódással töltött idő. A vegetatív idegrendszer ilyenkor próbálja a túlterheltséget kiegyenlíteni, de idővel kimerül, és vészjelzéseket ad le.
A szimpatikus túlsúlyra jellemző tünetek:
- szívdobogásérzés;
- vérnyomás-emelkedés;
- remegés.
A paraszimpatikus túlsúlyra jellemző tünetek:
- emésztőrendszeri zavarok;
- gyomorégés;
- puffadás;
- hasi fájdalmak;
- hasmenés vagy székrekedés.
A fenti tünetek jelezhetnek más betegséget is, de jellemzően a vegetatív idegrendszer túlterheltségének jelei.
Kezdetben a panaszok hátterében nem áll szervi elváltozás. Ha viszont tartósan nem áll vissza az egyensúlyi állapot, akkor szervi károsodások is kialakulhatnak:
- szimpatikus túlsúly esetén az ún. alarmbetegségek (pl. magas vérnyomás, infarktus);
- paraszimpatikus túlműködés esetén pl. irritábilisbél-szindróma, vastagbélgyulladás.
A pszichés állapottal összefüggő testi betegségek gyógyítása rendszerint akkor sikeres, ha – a megfelelő szakorvosi kezelés mellett – a betegség kialakulásában szerepet játszó lelki problémákat is sikerül feltárni és megoldani.
