A veseciszták apró, folyadékkal telt vagy tömör hólyagocskák, amelyek a vesék felszínén vagy a veseállományban alakulnak ki. Az esetek többségében tünetmentesek, és nem is diagnosztizálják. Amennyiben többszörös ciszták alakulnak ki, vagy a ciszta elfertőződik, vagy ha a szomszédos szervekre nyomást gyakorol, szükséges az orvosi ellátása.
A veseciszták jellemzően apró, vékony falú, kerek hólyagocskák, melyeket vízszerű bennék tölt ki. Méretük változatos lehet: általában 5 cm-nél kisebbek, idővel azonban növekedést mutathatnak. Előfordulhatnak önállóan, vagy komplex módon, csoportosulva is. Többnyire nem befolyásolják a vesefunkciót, és egyáltalán nem okoznak problémát. Ritkán a nagyon nagyra nőtt ciszták hasi fájdalmat okozhatnak.
A veseciszták két típusát különböztetik meg.
- Egyszerű veseciszták. Majdnem mindig jóindulatúak és ártalmatlanok. Jellemzően tünetmentesek, amíg méretükkel nem okoznak nyomási tüneteket. Vékony falú, kerekded alakú és folyadékkal telt képződmények.
- Komplex veseciszták. Rosszindulatúak lehetnek vagy rosszindulatúvá válhatnak. Vastagabb falú, szilárd képződmények lehetnek, alakjuk szabálytalan. Előfordulásuk ritkább, mint az egyszerű cisztáké.
A veseciszta legfőbb tünetei
Az egyszerű veseciszták általában tünetmentesek, emiatt diagnosztizálatlanok maradnak. Akkor okoznak problémát, ha megrepednek (rupturálnak) és vérezni kezdenek, elfertőződnek, vagy olyan nagy méretűre nőnek, hogy a környező szerveket és szöveteket komprimálják.
Az alábbi tünetek vesecisztára utalhatnak:
- deréktáji, háti vagy gyomortáji fájdalom,
- láz,
- gyakori vizelési inger,
- véres vagy sötét vizelet.
A ciszták – elhelyezkedésüktől függően – a vesefunkciót is érinthetik, ritka esetben magasvérnyomás-betegség kialakulását is okozhatják.
A veseciszta kiváltó okai
A vesecisztákat a nephronok (nefronok, a veseszövet alkotóegységei) csatornarendszerének elzáródása és a folyadékfelszaporodás miatt kialakult duzzanata okozza. Ennek oka nem ismert pontosan, de az egyszerű veseciszták kialakulásának hátterében az örökletes tényezőket kizárták. Sérülés vagy a tubulus (csatorna) rendszer mikroszkopikus elzáródása vezethet valószínűleg a veseciszták kialakulásához.
Nem pontosan ismertek a veseciszták kockázati tényezői, de az 50 év felettieknél gyakrabban fordulnak elő, valamint bizonyos betegségekben szintén gyakoribb a kialakulásuk:
- policisztás vesebetegség,
- krónikus veseelégtelenség,
- von Hippel–Lindau-szindróma,
- sclerosis tuberosa (göbös agykeményedés).
A veseciszta lehetséges szövődményei
Az egyszerű veseciszták általában nem járnak szövődménnyel; a komplex cisztáknak azonban szükséges az utánkövetése.
Az alábbi szövődmények alakulhatnak ki:
- fertőzés,
- vizeletelfolyási zavar,
- a ciszta megrepedése,
- a ciszta bevérzése.
A veseciszta diagnosztizálása
Anamnézisfelvételt és részletes fizikális vizsgálatot követően laborvizsgálat (vesefunkciós vizsgálat), képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MR), vesefunkciós vizsgálat szükségesek a diagnózis pontos felállításához.
A veseciszta kezelése
A tünetmentes eseteket gyakran nem is diagnosztizálják, kezelésük nem szükséges. Amennyiben a ciszták nyomási tüneteket okoznak a környező szerveken, vagy károsítják a vesefunkciót, szükséges az eltávolításuk. Ha felmerül a rosszindulatú eltérés lehetősége, abban az esetben is el kell távolítani a cisztát.
A ciszta kezelési lehetőségei az alábbiak:
- aspiráció és scleroterápia: bőrön keresztül megszúrják a cisztát, és a benne lévő folyadékot lebocsátják (néha speciális oldatot injektálnak a cisztába, amely megakadályozza, hogy ismételten felszaporodjon benne a folyadék);
- laparoszkópos sebészi eltávolítás.
A veseciszta megelőzése
A veseciszták kialakulása nem előzhető meg, azonban keletkezésük esélye csökkenthető az alábbiak betartásával:
- elegendő folyadékfogyasztás,
- extra nátriumbevitel (só) kerülése,
- krónikus betegségek – pl. cukorbetegség és magas vérnyomás – kezelése.
Kapcsolódó tartalmaink:
Vese működése
Vizeletkiválasztó rendszer
