A veseinfarktust – vagyis a veseszövet részleges vagy teljes elhalását – a vese egy részének vagy egészének vérellátási zavara okozza.
A vese páros, nagyjából 150 gramm tömegű, 10-12 centiméter nagyságú szerv, a vizeletkiválasztó rendszer része.
A vesék felépítéséről, feladatáról bővebben itt olvashat.
A veseinfarktus legfőbb tünetei
Az apró veseinfarktusok általában tünetmentesek, és gyakorta a képalkotó vizsgálatok során mellékleletként ismerik fel a korábban lezajlott kisebb eseményeket. Nagyobb kiterjedésű veseinfarktus esetén hirtelen kezdettel vesetáji/deréktáji fájdalom, vérvizelés és fehérjevizelés jelentkezik.
A veseinfarktus kiváltó okai
A veseinfarktus hátterében számos tényező állhat. Kialakulásának leggyakoribb okai az érelmeszesedés (atherosclerosis) és a thromboemboliás események (lásd még: Vérrögképződés), így általában az idősebb, szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket érinti a kórkép.
Veseinfarktust okozhatnak az alábbiak:
- thromboemboliás események – hátterében többnyire szívbillentyű-, szívüregi- vagy aortában lévő thrombus (vérrög) áll;
- aorta disszekció (a főverőér falának hosszanti repedése);
- veseartéria (arteria renalis) disszekció trauma vagy fibromuszkuláris diszplázia (FMD) talaján;
- iatrogén – pl. angiográfiás beavatkozás során;
- vaszkulitis (érgyulladás);
- malignus hypertenzió (a magasvérnyomás-betegség súlyos formája);
- vérrögképződésre hajlamosító állapotok (protein C hiánya, protein S hiánya, hiperhomocisztinémia, szisztémás lupus erythematosus, polycythemia vera, az V-ös faktor Leiden-mutációja, a protrombin gén mutációja, antitrombin III hiánya, orális fogamzásgátló alkalmazása, COVID-19-fertőzés, rosszindulatú daganatos betegség, sarlósejtes vérszegénység, anabolikus szteroidokkal való visszaélés és kokainhasználat);
- vesevéna elzáródása (ritka);
- transzplantált vese torziója (megcsavarodása).
A veseinfarktus lehetséges szövődményei
A tünetmentes, a veseállomány kis részét érintő infarktusok általában nem vezetnek szövődményhez, ilyenkor a kiváltó ok felderítése szükséges. Az egész vesét érintő infarktus esetén az elhalt vese elfertőződhet, súlyos véráraminfekciót (szepszis) létrehozva. Amennyiben az infarktus veseartéria-sérülés miatt alakul ki, mielőbbi műtéti megoldás indokolt a vérzéses szövődmények elkerülése végett. Olyan esetekben, amikor a vesefunkció eredendően károsodott volt a betegnél, a veseinfarktus következményében akut, majd krónikus veseelégtelenség léphet fel, amely művesekezelés szükségességét vonhatja maga után akutan vagy élethossziglan.
A veseinfarktus diagnosztizálása
Anamnézisfelvételt és részletes fizikális vizsgálatot követően laborvizsgálat, képalkotó vizsgálatok (doppler ultrahang, CT-, illetve MRI angiovizsgálatok) szükségesek a pontos diagnózis felállításához.
A veseinfarktus kezelése
A tünetmentes, véletlenszerűen mellékleletként felfedezett apró veseinfarktusok esetén a kiváltó ok kivizsgálása szükséges.
Tünetekkel járó esetben az infarktus kiterjedésétől függően elégséges lehet a tüneti terápia. Nagyobb kiterjedésű, akutan jelentkező veseinfarktus esetén a veseartéria keringésének helyreállítása szükséges, azonban a veseszövet kiemelten érzékeny az oxigénhiányra, így ez ritkán sikeres. Mindezek miatt – hacsak nem egy vesével rendelkezik a páciens, vagy az infarktus előtt is már veseelégtelen volt – a legtöbb veseartéria-elzáródást konzervatív módon kezelik.
Fontos megjegyezni, hogy azoknál a veseinfarktuson átesett betegeknél, akiknél a veseszövet egy része ép maradt és funkcionál, illetve akiknél veseartéria-szűkület alakul ki, másodlagos magasvérnyomás-betegség fejlődhet ki, melynek kezelésére endovaszkuláris beavatkozás szükséges.
