Amennyiben a szervezet hosszú távon ki van téve vibrációnak, rezgésnek, úgy különböző károsodások alakulhatnak ki. A rezgés érintheti az egész szervezetet vagy csak egyes testrészeket, így például a kezeket. A kiváltott tünetek jellege attól függ, hogy a vibráció a test mely részét vagy részeit érinti. Amíg az egész testet érő vibráció következtében a csigolyák pusztulása, meszesedése, illetve a porckorongok károsodása mellett fejfájás, szédülés vagy vérnyomásesés alakulhat ki, addig a lokalizált vibráció tünetei attól függnek, hogy az melyik testrészt érinti. A lokalizált vibráció leggyakrabban a kezet és/vagy a kart érinti, ami a „kéz-kar vibrációs szindrómának” nevezett tünetegyütteshez vezet.
A vibrációs ártalom főbb tünetei
A testet tartósan érő mechanikai rezgés hatására érrendszeri, csont-, izom-, idegrendszeri, illetve ízületi elváltozások jöhetnek létre az alábbi tünetekkel:
- érrendszer: kezek érzékenysége a hidegre, fázékonyság, hidegben elfehéredő ujjak (Raynaud-szindróma), helyi érszűkületek;
- környéki idegrendszer: érzékelési zavarok (paresztézia), felső végtagi zsibbadás főleg pihenéskor és éjszaka, izomgyengeség (szorítóerő csökkenése), tárgyak elejtése;
- csontrendszer: fájdalom és mozgáskorlátozottság az érintett ízületekben.
Heveny sérülés esetén, például nagy intenzitású, ütés jellegű behatásra bekövetkezhet a csuklóban elhelyezkedő sajkacsont (os naviculare) törése, amely fájdalom, duzzanat, mozgáskorlátozottság formájában jelentkezik egyik vagy mindkét kézen.
Mikor forduljon orvoshoz?
Keresse fel a háziorvosát vagy a foglalkozás-egészségügyi rendelőt (üzemorvost), ha a fenti tünetek bármelyikét tapasztalja, és munkavégzésből adódóan gyakran éri kezét vagy karját rezgésterhelés (lásd még: Foglalkozási megbetegedés).
A vibrációs ártalom kiváltó okai
A munkahelyi rezgésexpozíció hatására kialakuló egészségkárosodás a foglalkozáseredetű betegségek közé tartozik. Vibrációs szindrómát okozhat a köszörülés, csiszolás, polírozás, gépi kovácsolás, rugókovácsolás, egyes kéziszerszámok (például a láncfűrész, fűnyíró gép és dekopírfűrész) használata, valamint az útépítés egyes munkafolyamatai (légkalapács, béka, vibrátor kezelése).
A vibrációs szindróma kialakulását sokéves megelőző kéz-kar vibrációs hatás előzi meg, azonban az állványos köszörűk és csiszolók használata akár egy éven belül is egészségkárosodást okozhat. A tünetek gyors kialakulásának hátterében a vibráció változékonysága és a munkavégzéshez szükséges nagy izomerő áll.
A vibrációs ártalom lehetséges szövődményei
A kézre és karra ható mechanikai rezgés károsodást okoz az ujjak kisereiben és a végtag idegeiben (polineuropathia). Hosszú távon a kéztő csontjainak degeneratív elváltozásához, illetve a kisízületek kopásához, súlyos esetben a kéztőcsontok elhalásához vezethet.
A vibráció kiválthatja vagy súlyosbíthatja az ún. carpalis alagút szindrómát, amely az alkar hajlítóizmait és a kéz több izmát beidegző ideg összenyomódásával járó, érzészavart és fájdalmat okozó betegség.
A mechanikus rezgés következtében létrejövő kóros elváltozások nem mindig gyógyulnak maradéktalanul, és nagymértékben befolyásolják a munkavégzésre való alkalmasságot. A vibrációs ártalom okozta Raynaud-szindrómában szenvedő beteg nemcsak a vibrációs kitettséggel járó munkakör betöltésére válik alkalmatlanná, hanem a hideg környezetben végzett munkára is. Ennek az a magyarázata, hogy a munka közben esetlegesen fellépő ún. vasospasticus roham (az ujjak elfehéredése, majd kékes elszíneződése, végül vérbősége) és az ujjak érzéketlenné válása balesetveszélyt hordozhat. A vibrációs ártalom következtében létrejövő szenzoros idegbántalom (neuropathia) miatt az érintett dolgozó alkalmatlanná válhat az ujjak finom tapintóérzetét igénylő munka végzésére is. A motoros idegsérülések, a súlyosabb csontízületi eltérések, a csontelhalások és az alagútszindrómák ellenjavallatot képeznek továbbá a felső végtagok egyoldalú és/vagy túlzott fizikai terhelése szempontjából is.
A vibrációs ártalom diagnosztizálása
Az előzetes és rendszeres alkalmassági vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy a helyileg ható vibrációs kitettségben végzendő munka nem okoz-e az optimálistól tartósan eltérő igénybevételt a vizsgált személy számára, illetve a leendő munkavállaló korábbi vagy jelenlegi megbetegedése nem teszi-e alkalmatlanná őt a munkavégzésre.
Amennyiben felmerül a vibrációs károsodás, az alapellátás keretében végzett fizikális vizsgálat során különböző tesztekkel mérhető fel a felső végtag keringése. A tesztek pozitív eredménye esetén további vizsgálatok elvégzése szükséges a kórisme felállításához.
Hűtési próba
Minden esetben el kell végezni az ún. hűtési próbát. A teszt során a vizsgálandó személy tíz percen keresztül mindkét kezét csuklóig 10-15 Celsius fok hőmérsékletű vízbe mártja, kezében egy-egy hengerrel, amelyeket enyhén szorít. A vízből való kivétel után tíz percen keresztül megfigyelik a kezeket, mert előfordulhat, hogy az elfehéredés és az azt esetlegesen követő elkékülés (cyanosis) vagy vérbőség (hyperaemia) késleltetve jelentkezik.
A szakorvosi kivizsgálás angiológiai, neurológiai és radiológiai vizsgálatokat foglal magában. A felső végtagok vérkeringése Doppler-ultrahangvizsgálattal mérhető fel. Raynaud-szindrómára utaló tünetek esetén neurológiai vizsgálat és műszeres vizsgálatok végzendők.
ENG (elektroneurográfia)-vizsgálattal mérhető, hogy a perifériás idegek milyen sebességgel vezetik az ingerületet. Ennek révén tisztázható, hogy milyen magasságban károsodott az adott ideg. EMG (elektromiográfia)-vizsgálattal az izmok működéséről nyerhető információ. A kéztőcsontok röntgen-, esetenként CT-, illetve MR-vizsgálata elsősorban ütés jellegű rezgésexpozíció, illetve panasz esetén indokolt.
A vibrációs ártalom kezelése
A vibrációs ártalom kezelése – az okozott károsodás jellegétől függően – az érintett végtag nyugalomba helyezését, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek adását, valamint az érintett terület fizioterápiás kezelését jelenti.
Minden esetben meg kell szüntetni vagy mérsékelni kell a vibrációs hatást, illetve csökkenteni a kezet és/vagy kart érő rezgés időtartamát, mivel a kitettség csökkenésével a tünetek mérséklődhetnek vagy meg is szűnhetnek. Ajánlott az egyéb munkakörülmények (például a hideg környezet) javítása is.
A Raynaud-szindróma okozta rohamok súlyosságának és gyakoriságának csökkentése, az életminőség javítása, illetve a fekély, érbántalom vagy csontelhalás megelőzése érdekében célzott gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Kötelező elkezdeni a gyógyszeres kezelést, ha a beteg ujjain fekélyesedés vagy szöveti üszkösödés jelentkezik. Súlyos tünetek és a gyógyszeres kezelések eredménytelensége esetén szükségessé válhat a műtéti beavatkozás is.
Mit tehet vibrációs ártalom esetén?
Tapasztalja ki, hogyan kerülheti el a tüneteket kiváltó tényezőket, mint például a hirtelen hőmérséklet-ingadozást és az ujjak sérülését (kesztyű, réteges ruházat stb.). Bizonyos gyógyszerek is provokálhatják a rohamokat, ezért mielőtt bármilyen gyógyszert szedni kezdene, konzultáljon a kezelőorvosával. A panaszokat súlyosbíthatja a dohányzás is a nikotin érösszehúzó hatása miatt, ezért amennyiben dohányzik, törekedjen a dohányzás abbahagyására, amihez dohányzásleszokást segítő program keretében kaphat támogatást.
A vibrációs ártalom megelőzése
A vibrációs ártalom megelőzésének eszközei lehetnek:
- megfelelő műszaki védelem (például antivibrációs fogantyú használata),
- jól megválasztott egyéni védőeszközök (megfelelően kialakított védőkesztyű és meleg, vízhatlan védőruha) viselése,
- megfelelő munkaszervezés (napi maximum kétórányi rezgésnek való kitettség),
- időszakosan elvégzett orvosi vizsgálat,
- munkavállalót érő expozíció típusának és mértékének szabályozása.
Az érvényes jogszabály szerint a kéz/karrezgés megengedett napi expozíciós határértéke 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva, négyzetes középértékben mérve 5 m/s2 (méter per másodpercnégyzet). Ugyanez hideg, nedves munkakörnyezetben 2,5 m/s2. A pillanatnyi rezgésgyorsulás nem lépheti túl az 50 m/s2 értéket. Az egész testre ható rezgés megengedett napi expozíciós határértéke 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva négyzetes középértékben mérve 1,15 m/s2. A pillanatnyi rezgésgyorsulás nem lépheti túl az 0,5 m/s2 értéket.
Jogszabályi háttér:
- 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről
- Európai Parlament és a Tanács 2002. június 25-i 2002/44/EK európai irányelv (a „rezgésvédelmi” irányelv)
