Williams-szindróma

A Williams-szindróma egy ritka genetikai betegség, melynek hátterében a 7. kromoszóma egy bizonyos szakaszának hiánya áll. A Williams-szindróma nem gyógyítható, de az időben megkezdett kezeléssel és fejlesztéssel a tünetek enyhíthetők.

 

Az érintettekre jellemző a növekedés elmaradása gyermekkorban, az alacsony termet, a változó mértékű mentális nehézségek, valamint a jellegzetes arcvonások.

 

A Williams-szindróma jellemzői

A Williams-szindrómával világra jött csecsemőt az alábbi külső jegyek, illetve szervi elváltozások jellemezhetik:

 

  • széles homlok;
  • rövid, felfelé álló orr;
  • széles, telt ajkak;
  • fejletlen izomzat;
  • alacsony születési súly és testhossz;
  • veleszületett szívrendellenességek;
  • veleszületett vesebetegségek;
  • különböző sérvek és/vagy
  • a vér megemelkedett kalciumszintje (hiperkalcémia).

 

Mindezeken felül, főként a gyermekkorúak körében jellemző tünetek lehetnek:

 

  • növekedés fejlődésének elmaradása a kortársaktól;
  • a beszédképesség kialakulásának elhúzódása (akár 3 éves korig);
  • a járás képességének elhúzódó kialakulása;
  • mozgáskoordinációs zavarok;
  • a kéz használatával összefüggő akaratlagos funkciók fejletlensége;
  • csökkent kreativitás;
  • szorongásos tünetek;
  • fóbiák kialakulása;
  • ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás);
  • gátlások hiánya, dührohamok;
  • az „ismerős-idegen” megkülönböztetésének zavara (hiánya) és/vagy
  • a közösségbe való beilleszkedés nehézségei.

 

A Williams-szindróma kialakulásának oka 

Az emberi testet alkotó sejtek mindegyikében 23 pár, vagyis 46 kromoszóma található. A Williams-szindrómás egyéneknél a 7-es kromoszóma egy darabja – és ezzel több gén – hiányzik. Az egyik fontos gén az elasztinfehérjét kódolja, melynek hiánya okozza a betegségre jellemző legtöbb fizikai eltérést. Emellett más gének funkciója is kiesik, mely egyéb tünetek és társbetegségek kialakulásához vezet.

 

Családi halmozódás csak az esetek kis hányadára jellemző. A betegség általában véletlenszerűen alakul ki. Ha egy párnak Williams-szindrómás gyermeke születik, az nem feltétlenül növeli meg a betegség előfordulásának esélyét a következő gyermekeik esetében.

 

A Williams-szindróma diagnosztizálása

A szindróma kizárólag genetikai vizsgálattal diagnosztizálható, mely vizsgálatra általában a gyermek jellegzetes fejlődési problémáinak feltérképezését követően kerülhet sor.

  

A Williams-szindróma kezelése

A rendellenességgel érintett gyermekek kezelése – felnőttkori egészséggel kapcsolatos és szociális kilátásaik javítása érdekében – elsőrendű fontosságú. A betegség nem gyógyítható, de a tünetek enyhíthetők, valamint a mentális és szociális készségek fejleszthetők.

 

A Williams-szindrómás gyermekekkel gyermekorvosok, logopédusok, terapeuták, gyógytornászok foglalkoznak, a tüneteik és egyéni sajátosságaik szerint.

 

A gyermekkorukban megfelelően kezeltek – a legtöbb esetben – felnőttként teljes és önálló életet élhetnek.

 

A Williams-szindróma által megnövekedett kockázatú betegségek

Az érintetteknél – a gyermekkor elmúltával – a Williams-szindróma fokozottan hajlamosít az alábbi betegségek kialakulására

 

  • keringési betegségek, mint például magas vérnyomás;
  • pajzsmirigy működésének zavarai;
  • cukorbetegség;
  • látászavart okozó betegségek;
  • hallási nehézségeket okozó betegségek;
  • mozgásszervi betegségek és/vagy
  • hiperkalcémia, illetve annak következményei.

 

A szindrómában szenvedők esetében a fenti, megnövekedett gyakorisággal előforduló megbetegedések miatt fontos az élethosszig tartó, időszakos orvosi ellenőrző vizsgálat.

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk