A tájékoztatáshoz való jog meghatározza, hogy a betegnek joga van számára egyéniesített formában, érthető módon – figyelemmel az életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, kívánságaira, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak – történő, teljes körű tájékoztatásra:
- egészségi állapotáról, annak orvosi megítéléséről;
- a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, azok elvégzésének előnyeiről, kockázatairól, tervezett időpontjaikról, a vizsgálatokkal kapcsolatos döntési jogáról;
- az ellátás folyamatáról, várható kimeneteléről;
- a további ellátásokról, a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről;
- a javasolt életmódról;
- a vizsgálatok eredményéről.
A betegnek joga van:
- megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését, beosztását;
- a tájékoztatás során és azt követően kérdezni;
- megjelölni azt a személyt, akit az orvos tájékoztathat, illetve kizárni személyeket a tájékoztatásból.
A cselekvőképtelen, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében bármely ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozott betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz.
Az orvos a vizsgálatot megelőzően köteles a beteget – amennyiben állapota lehetővé teszi – tájékoztatni arról, hogy a vizsgálat és az azt követő ellátás térítési díját meg kell téríteni, ha a vizsgálat eredménye szerint sürgős szükség nem áll fenn, és az ellátás központilag sincs finanszírozva.
A tájékoztatásról a cselekvőképes beteg lemondhat, azonban ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére kerül sor, lemondása csak írásban érvényes.
A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.
A betegjogok további főbb csoportjai:
