egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Florence Nightingale, Kossuth Zsuzsanna, Virginia Henderson. Sokan nem tudják, hogy nekik és más elődök áldozatos munkájának és kutatásainak is köszönhető, hogy ma az ápolás ilyen magas színvonalon segíti hozzá a betegeket a gyógyuláshoz.

 

Az ápolás története végigkíséri az emberiség történetét. Míg a betegekről sokáig leginkább a saját lakóhelyen gondoskodott a családjuk, évezredek alatt professzionális hivatássá vált az ápolók tevékenysége. Így napjainkban már az otthonápolásban is használhatjuk azt a tudást, amely az elmúlt évszázadokban felhalmozódott.

 

Florence Nightingale – a modern ápolás megalapítója

Lámpás hölgyként is emlegetik az angol nemesi családból származó Florence Nightingale-t, akit a modern ápolástudomány megalapítójának tekintünk, mivel rendszert, szervezettséget vitt a kórházakba, és megteremtette a modern higiénia alapjait.

 

Az 1820-ban született Nightingale a kor klasszikus nevelését kapta, ahogy a módosabb családok lányainál szokás volt. Tanulmányai között szerepeltek a nyelvek, németül, franciául és olaszul is beszélt. A társadalmi konvenciók szerinti élet azonban nem vonzotta – már fiatalkorától inkább jótékonykodott, a családi birtokon élőkről gondoskodott. 16 évesen már tudta, hogy az ápolás a küldetése. Családja akarata ellenére végül be is iratkozott a Diakonissza Rend ápolást oktató iskolájába a németországi Kaiserwerthben.

 

Az iskola elvégzése után a londoni Middlesex Kórházban kezdett dolgozni, ahol egy éven belül vezetői pozícióba léptették elő. A feladat komoly kihívásokkal járt, mivel éppen kolerajárvány dúlt a városban. Szakmai szerepvállalása abban, hogy a korábbi rossz higiéniai viszonyokon javítson, láthatóan pozitív hatással volt a gyógyulási arányra, de ő maga is komolyan megbetegedett.

 

Ebben a legyengült állapotban indult el arra a küldetésre, amely az egész világon híressé tette. Az 1853-ban Anglia és Oroszország között kitört krími háborúban felállított frontkórházakban az angol sebesültek embertelen, rossz higiéniai körülmények között, a szakszerű ápolást nélkülözve próbáltak felgyógyulni a sebesülésekből. A társadalmi felháborodás hatására kapta 1854-ben Florence Nightingale a felkérést, hogy állítson össze egy képzett ápolónőkből álló csapatot, és gondoskodjanak a hadikórházakban lévő több ezer sebesültről. A 34 nő néhány napon belül útnak is indult.

 

Vezetőjük az intézmények állapotát látva elsőként a tisztaságról gondoskodott, az ápolási teendőkben ő maga is éjjel-nappal részt vett. Éjszakai ellenőrző körútjain magával vitt lámpásáról kapta „a lámpás hölgy” nevet. A higiéniai viszonyok javítása mellett figyelt a megfelelő élelmezésre és a megfelelő gondozásra is, olyan eredményesen, hogy irányítása alatt a halálozási arány a töredékére csökkent. A tapasztalatairól írt több száz oldalas tanulmány hatására a hadsereg sokkal nagyobb figyelmet kezdett fordítani a hadikórházak működésére.

 

A Viktória királynőtől kapott kitüntetés mellett komoly anyagi jutalomban is részesült, amelyet arra használt, hogy 1860-ban megalapítsa a St. Thomas Kórházat és az ahhoz csatlakozó, egyházaktól független nővérképző iskolát. De szerepe nem csak ebben volt lényeges: mivel országszerte csodálat övezte, példáját követve fiatal nők tömegei választották hivatásukként az ápolást. Ezek után már a gazdagabb családokban sem volt elítélendő, hogy valaki ennek a szakmának szentelje az életét.

 

Kossuth Zsuzsanna – az első magyar főápolónő

Az 1848–49-es szabadságharc elején a harcokban megsebesült és kórházba került katonákat a harcra nem alkalmas férfiak ápolták. Az 1849-ben még csak segélyezés céljából alapított Nőegyletben Kossuth Lajos felesége mellett húga, Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna is fontos szerepet játszott. A forradalmi hadsereg szervezésekor a kontinensen egyedülálló módon létrehoztak egy ápolási-gyógyítási szervezetet – az így kialakult tábori kórházak a frontvonalakat követték. Új elem volt az ellátásban, hogy önkénteseket toboroztak az ápolásra, és már nők jelentkezését is várták.

 

Kossuth Lajos 1849 áprilisában nevezte ki legfiatalabb húgát a tábori kórházak főápolónőjének ezekkel a szavakkal: „Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelíd keblednek ösztönét követve sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedel, mint egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.”

 

A kinevezéssel komoly hatáskör is járt: az orvosi kérdéseken kívül minden, a kórházakat érintő ügyben eljárhatott az új főápolónő. A munka szervezése során az élelmezés, ellátás és tisztaság hiányosságait kutatta, és igyekezett rajtuk javítani, valamint felhívást tett közzé minden magyar nőhöz, hogy önkéntes munkával segítsék a katonák gyógyítását.

 

Kossuth Zsuzsanna sok szempontból úttörő munkát végzett: korábban ekkora feladatot nemigen bíztak nőkre, ő pedig nagy határozottsággal vezette a rá bízott kórházakat a visszavonulás idején is. Végül a szabadságharc bukása után fogságba, börtönbe került, és nem térhetett vissza a hazájába. New Yorkban halt meg 1854-ben.

 

2014 óta Kossuth Zsuzsanna születésének napja, február 19. a Magyar Ápolók Napja.

 

Virginia Henderson – a Henderson-elv megalkotója

Az amerikai ápolónőnek úttörő szerepe volt a modern ápolás alapelveinek megalkotásában. Az 1897–1996 között élt Virginia Henderson az ápolás ma is legelterjedtebb definícióját fogalmazta meg. Az 1921-ben nővéri végzettséget szerzett Henderson néhány év ápolói munka után már leendő gondozókat oktatott, majd tanári diplomát is szerzett. A következő másfél évtizedben egyszerre tanított és dolgozott New York-i kórházakban. Szakmai elveit is ez idő alatt dolgozta ki.

 

Az ápolás az ő definíciója szerint a beteg vagy egészséges ember hozzásegítése ahhoz, hogy az egészségének megtartásához vagy gyógyulásához, esetleg békés halálához szükséges tevékenységeket segítség nélkül végezhesse, ha erre erejéből, akaratából és tudásából telik – vagyis az ápolás lényege, hogy a betegek újra képesek legyenek saját magukról gondoskodni.

 

Elmélete szerint a beteg egyedi személyiség, aki alapvetően a saját erejéből szeretne boldogulni. A cél eléréséhez 14 szükségletet sorol fel, amelyek önálló végzése a cél – ezek a légzéstől és a táplálkozástól a tanulásig terjednek.

 

Elméletét többször átdolgozott könyvében is megírta. Ez a kötet ma már közel 30 nyelven elérhető, és jelenleg is szinte az egész világ ápolóképzőiben szerepel elméleti tananyagként.

 

Dorothea Orem – az önellátás támogatója

Dorothea Orem a XX. század másik fontos amerikai ápolási szakértője, ápolója volt. Elmélete szerint az önellátás képességének visszanyerése az ápolás lényege, mivel annak hiánya akár halált is okozhat. Éppen ezért a rokkant emberek ellátásában is csak annyi része van az ápolónak, amit a beteg önmaga nem tud ellátni.

 

Az egyetemi diplomás ápolónő számos fontos posztot töltött be, és elméleti munkái is világszerte ismertté tették a nevét.

 

KULCSSZAVAK
ápoló  |   ápolás  |   ápolási alapelvek  |   nővér  |   beteggondozás  |   betegellátás  |   lámpás hölgy  |   Florence Nightingale  |   Kossuth Zsuzsanna  |   Virginia Henderson  |   Dorothea Orems  |   hadikórház  |   frontkórház  |   tábori kórház  |   higiénia  |   önkéntesség
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít