Rehabilitáció minden olyan esetben ajánlott, amikor valamilyen betegség miatt elmarad a gyermek fejlődése a korának megfelelő szintű képességektől. Gyermekkorban a rehabilitáció célja a megzavart fejlődés helyreállítása, ezzel a fogyatékosság csökkentése és – a gyermek lehetőségeit figyelembe véve – a közösségben való legteljesebb részvétel elérése.
A gyermekrehabilitáció 90-95%-ban járóbeteg-ellátásban történik. A rehabilitációs szakrendelés házi gyermekorvosi, iskolaorvosi, sportorvosi, illetve szakorvosi beutalóval vehető igénybe. Gyermekek osztályos felvételre elsősorban korai intenzív rehabilitáció (balesetet, súlyos betegséget követő azonnali rehabilitáció) esetén és állapotromláskor kerülnek.
Rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásra gyermekkorban főként akkor van szükség, ha a rehabilitációt másként kellő eredményességgel nem lehet biztosítani (pl. műtétek után vagy az ellátástól nagyon távol lakók esetében időszakosan). A fekvőbeteg-ellátás során a szülő folyamatos jelenlétére is szükség van.
A fekvőbeteg-rehabilitációnak gyermekkorban további sajátossága az ápolási szükséglet rendkívül eltérő mértéke. A súlyos állapotú gyermekek teljes felügyeletet és kiszolgálást igényelhetnek, ugyanakkor vannak önellátásra teljesen képesek is – az ő idejüket ugyanúgy ki kell tölteni hasznos programokkal, pl. tanulással.
A gyermekrehabilitációban részt vevő szakemberek:
- rehabilitációs szakorvos
- gyermekgyógyász
- gyógypedagógus
- pszichológus
- gyógytornász
- konduktor
- ortopéd műszerész
- logopédus
Rehabilitációs lehetőségek gyermekkorban:
- orvosi kezelések (gyógyszeres, műtéti);
- fizioterápia;
- a kognitív képességek (figyelem, gondolkodás, emlékezet, észlelés-érzékelés) fejlesztése játékos formában;
- beszédterápia – beszédzavarok korrekciója;
- pszichológiai beavatkozások;
- szociális intézkedések;
- gyógyászatisegédeszköz-ellátás;
- pályaválasztási tanácsadás.
A fejlesztés területei életkoronként változó összetételben és hangsúllyal:
- Mozgásfejlesztés – a mozgási funkciók javítása, tartási, nagy- és finommotoros terápia (az izomzat erejének, rugalmasságának növelése stb.), egyensúlytréning, a fizikai állóképesség növelése;
- Beszédfejlesztési/logopédiai terápia;
- A kognitív fejlődés segítése;
- Konduktív nevelési rendszer (Pető-módszer) – a központi idegrendszer sérülése következtében kialakuló akadályozottság komplex kezelésére szolgáló rehabilitációs módszer. Lényege, hogy a pedagógia módszereit felhasználva elősegíti a kiesett funkciók újratanulását, az önellátó képesség és az önálló élet elsajátítását;
- Szomatopedagógia – a gyógypedagógia egyik ága, a mozgásképességükben akadályozott gyermekek speciális pedagógiája;
- Az érzékszervi funkciók (hallás, látás, tapintás, mélyérzés) javítása;
- A viselkedési és szociális képességek fejlesztése, kezelése;
- Az életkornak megfelelő társadalmi részvétel segítése (óvoda, iskola);
- A fejlődést (mozgás, beszéd stb.) segítő és a funkciókat kompenzáló eszközökkel történő ellátás;
- Egyidejűleg fennálló betegségek / kórállapotok kezelése (pl. epilepszia, evési zavar, szorulás stb.);
- A család támogatása.
Fiatalkori szenvedélybetegek kezelési lehetőségei
A 18 év alattiak addiktológiai ellátására elérhetők specializált beavatkozások egészségügyi, szociális és vegyes feladatkörű intézményekben is. A szakellátások a szenvedélybetegség típusának és súlyosságának megfelelően gyógyszeres vagy egyéb pszichoszociális kezelést biztosítanak. A fiatalokat célzó ellátások és kezelések során a rehabilitációs programba a családot is bevonják. Gyermek- és ifjúság addiktológiai ellátás korlátozottan érhető el hazánkban, így a kábítószer-problémával küzdő fiatalok ellátása sok esetben az alapellátásra (háziorvos, házi gyermekorvos, védőnő, iskolaorvos), a pszichiátriai profilú ellátóegységekre vagy a felnőtt addiktológiai intézményekre hárul.
Azok a kiskorú személyek, akik magyar állampolgársággal, menekült vagy oltalmazott jogállással és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy nem magyar állampolgárok, de magyarországi lakóhellyel rendelkeznek, jogosultak az egészségügyi ellátás igénybevételére. Mind az egészségügyi, mind a szociális beavatkozások esetében szükséges a szülő vagy gyám beleegyezése az ellátásba. A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyek (a gyermekeket, kiskorúakat ezekbe a kategóriába sorolják) jogait a gondviselők gyakorolják. A gyermekeknek joguk van az életkoruknak megfelelő tájékoztatáshoz.
Az alábbi problémákkal ajánlott igénybe venni a szakellátást:
- drog- és alkoholproblémák,
- gyógyszerfüggőség,
- viselkedési függőségek (pl. játékszenvedély, internetfüggőség).
Az addiktológiai ellátás lehetőségei
1. Gyermek- és ifjúsági addiktológiai gondozók és szakrendelők
A gyermek- és ifjúsági addiktológiai gondozók és szakrendelők járóbeteg-szakellátást nyújtanak, általában a beteg 18 éves koráig. Ezek a legtöbb helyen együttműködnek a gyermek- és ifjúságpszichiátriával. A gondozók célja a gyermek és ifjúsági addiktológiai betegek kezelése, a visszaesés megelőzése és az ártalmak csökkentése.
2. Közösségi ellátás szenvedélybetegek részére
Korlátozott számban, de elérhetők szenvedélybetegek számára olyan szociális ellátást biztosító intézmények, amelyek kifejezetten a gyermekek, serdülők ellátását célozzák meg. A felnőtteknek szánt közösségi ellátás 16 éves kortól, gondviselői engedéllyel vehető igénybe.
3. Drogambulanciák, addiktológiai ambulanciák
Ezek jellemzően keverten egészségügyi és szociális járóbeteg-ellátást biztosító intézmények. Magyarországon egy olyan intézmény van, amely gyermek és ifjúság addiktológiai részlegén serdülőkorú szenvedélybetegek addiktológiai gondozását végzi országos ellátási körrel. Emellett sok esetben más drogambulanciák, addiktológiai ambulanciák is fogadnak 18 év alattiakat. A drogambulanciák szakmai segítséget nyújtanak a megfelelő ellátóegység megtalálásában, és a továbbutalásban is segítséget nyújthatnak.
4. Fekvőbeteg addiktológiai ellátási formák gyermekek és serdülők részére
A fekvőbeteg ellátási formákat a beteg környezetből való kiemelésével, bentlakásos keretek között biztosítják az erre specializálódott egészségügyi vagy kevert profilú intézmények. Sok esetben az ellátás felnőtt addiktológiai osztályokon történik, ahová 14 éves kor felett történik a beutalás.
5. Gyermek- és ifjúság addiktológia rehabilitációs ellátás
A gyermek- és ifjúság addiktológia rehabilitációs osztályok fekvőbeteg-szakellátást biztosító intézmények. Azoknak a gyermekeknek vagy serdülőknek javasolt az osztályokon történő elhelyezés, akiknek a közösségi ellátás keretein belül nem megoldható a rehabilitációja, és ezért indokolt kiemelni őket a környezetükből. A rehabilitációs folyamatban fontos szerepe van a közösségnek és a kortársaknak, az egymásnak nyújtott segítségnek (pl. a sóvárgás időszakában).
A rehabilitáció része a fiatal korábbi gondozási helyére vagy családba történő visszagondozása is. Éppen ezért ez a rehabilitációs program nagy hangsúlyt fektet a családdal való kapcsolattartásra, a család terápiás folyamatba való bevonására. A terápia hosszát az egyéni szükségletek alapján határozzák meg; az eddigi tapasztalatok szerint jellemzően 6 és 18 hónap közé tehető. A szolgáltatás igénybevételének feltételei intézményenként eltérnek.
Gyermekpszichiátriai rehabilitáció
Ennek az összetett, komplex, többlépcsős pszichiátriai rehabilitációs programnak része az aktív gyógyító, gondozó, tanító és szocializációs munka a betegség felismerésétől egészen a gyerekek társadalmi visszailleszkedéséig. A rehabilitációs ellátás járó- és/vagy fekvőbetegként is igénybe vehető.
Fontos cél, hogy a gyerekek minél hamarabb járóbetegként tudjanak gyógyulni, elkerülve a családból való kiszakadás és a kórházban töltött idő miatt kialakult ártalmak hosszú távú következményeit. A bekerülést követően először feltérképezik a pszichés állapotot, ezután kerül sor a komplex pszichiátriai rehabilitációs terápiára.
