Olyan egészségügyi eljárások, ellátások összessége, amelyek célja a betegség miatt kialakult funkcióveszteség (mozgáskorlátozottság, beszédzavar, csökkent szívteljesítmény, meddőség, stb.) helyreállítása vagy pótlása, illetve kompenzáló új képességek kifejlesztése.
Az orvosi rehabilitációnak többféle irányultsága lehet, így a rehabilitáció lehet:
- mozgásszervi,
- balesetek utáni,
- műtétek utáni,
- kardiológiai,
- onkológiai,
- pszichiátriai,
- légzésrehabilitáció (pulmonológiai rehabilitáció), illetve
- szenvedélybetegek rehabilitációja.
Mozgásszervi rehabilitáció
A mozgásszervi rehabilitáció célja a különféle tünetek, fájdalmak enyhítése, az esetleges deformitások, mozgáskorlátozottság csökkentése és a hétköznapi életbe való lehető leggyorsabb visszatérés elősegítése. A rehabilitációs program szakemberek által meghatározott rend szerint történik. Ez függ a beteg jelenlegi egészségi állapotától, és szükségletének megfelelően járóbeteg- vagy fekvőbeteg-ellátásban történik.
Az ápolási és orvosi tevékenység kiegészül egyéb terápiás lehetőségekkel is, ilyen lehet például az egyéni és csoportos gyógytorna, fizikoterápia, masszázs, ergoterápia. A betegek rehabilitációs programja szükség esetén kiegészíthető pszichológiai, logopédiai, valamint szociális tanácsadással, illetve szociális ügyintézéssel.
A beteget lehetőség szerint a rehabilitáció alatt ellátják a mozgáshoz, önellátáshoz vagy otthoni ápoláshoz szükséges gyógyászati, illetve rehabilitációs segédeszközzel. A mozgásszervi rehabilitáció fontos része a beteg és családjának felkészítése az otthoni életre, valamint az életmódbeli és étrenddel kapcsolatos tanácsadás.
Mikor ajánlott a mozgásszervi rehabilitáció?
Különböző esetekben lehet szükség mozgásszervi rehabilitációra. Ilyen lehet például agyvérzés után, mozgásszervi betegségekben szenvedő, baleseti sérülést szenvedett, gerinc-, csont-ízületi műtéten átesett betegek orvosi rehabilitációja.
Kardiológiai rehabilitáció
A szívinfarktust túlélt betegek rehabilitációja már a kórházban, az intenzív osztályon megkezdődik. A gyors és hatékony kórházi ellátását követően – akár néhány nap múlva – el lehet hagyni a kórházat, azonban ezt követően egyénre szabott utókezelés (rehabilitáció) szükséges. A rehabilitáció kórházi szakasza (korai szakasz) során orvos és gyógytornász felügyelete mellett zajlik a betegek mozgáskezelése. A gyógytornász figyeli a beteg terhelhetőségét, és ennek megfelelően határozza meg az elvégezhető mozgás mennyiségét.
Ez a rehabilitációs kezelés folytatódik a kórházból való távozás után is, a rehabilitáció második szakaszában az erre kijelölt járóbeteg-ambulancián vagy a speciális szanatóriumban (fekvőbeteg-ellátás). A lehetőségekről a kardiológiai osztályon, kezelőorvosától kaphat a beteg tájékoztatást.
Ambuláns (járóbeteg-) rehabilitációra a kardiológiai centrumokban van lehetőség, ilyenkor a beteg meghatározott időpontokban jelentkezik a foglalkozásokra. Fekvőbeteg-rehabilitációs kezelés ajánlható fel olyan betegeknek, akik magasabb kockázatú, szövődményes infarktust szenvedtek el, vagy mozgásukban korlátozottak, esetleg egyéb súlyos társbetegségekben szenvednek. A program hatékonyságát rehabilitációban jártas kardiológus szakorvos, gyógytornász, pszichológus, dietetikus és szükség esetén szociális munkás csapatmunkája biztosítja.
A rehabilitáció felügyelet mellett végzett előbbi két szakaszát követően a harmadik fázis következik, amikor a beteg már önállóan végzi azokat a feladatokat, melyeket az előzőekben megtanult. A mozgás rehabilitációja mellett a komplex rehabilitációs program keretén belül rendkívül fontos a pszichés rehabilitáció is. Megfelelő szakember bevonásával segít a betegséggel gyakran együtt járó szorongás oldásában. A rehabilitáció fontos részét képezi a betegek oktatása és egészségnevelése, amely során megismerik a betegségükkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és az egészséges életmód alapelemeit, valamint azonosítják az egészséget veszélyeztető tényezőket (magas vérnyomás, elhízás, dohányzás, magas koleszterinszint stb.), és dolgoznak azok megszüntetésén.
Légzésrehabilitáció
A légzésrehabilitáció célja a légzéskárosodás tüneteinek javítása, megtanítva így a beteget saját, mindennapi életének legkedvezőbb kivitelezésére. A légzéskárosodott betegek közül azok az ideális jelöltek, akik gyógyszeres kezelés mellett egyensúlyban tartható a betegsége, nincs más súlyos betegségük, kellően motiváltak, hogy időt és fáradságot szenteljenek a komplex programban való részvételre. A rehabilitáció jelentős része a légzőtorna és mellkasi fizioterápia, légzési technikák elsajátítása mellett a terheléses tréning, mely állóképesség- és erőfejlesztő.
A rehabilitációs kezelések segítségével egy olyan egészségi, edzettségi állapotot elérése a cél, amely során akár nagyobb erőkifejtés mellett is megszűnik a beteg kellemetlen légszomja. A beteg életminőségét, terhelhetőségét és a napi aktivitásának felmérését követően egy rehabilitációs csapat (szakorvos, gyógytornász, pulmonológiai szakasszisztens, dietetikus, szociális munkás és családtag) a részletesen és folyamatosan tájékoztatott aktív beteggel végzi el a rehabilitációs feladatokat.
Milyen betegségek esetén ajánlott a légzésrehabilitáció?
Elsősorban a COPD-s betegek, asztma, egyéb tüdőbetegségek esetén vagy műtét előtti és utáni állapotok, mellkasfali betegségek (pl. ferde púposság, Bechterew-kór) és egyes ideg-izom eredetű betegségek esetén ajánlott.
Onkológiai rehabilitáció
A daganatos betegek összetett kezelésének egyik alapvető része az onkológiai rehabilitáció. A rehabilitáció segítségével megfelelő életminőség érhető el. Az egyénre szabott, egymástól elválaszthatatlan testi és lelki rehabilitáció, a diagnózis megállapításától kezdve a kezelések folyamán egészen a tartós tünetmentesség eléréséig, illetve eredménytelen terápia esetén a még hátralévő időben, a halál bekövetkeztéig tart.
A testi és lelki rehabilitáció teremti meg az emberhez méltó élet lehetőségét. Az onkológiai rehabilitáció során a lelki támaszt, a testi állapot javítását, tanácsadást, felvilágosítást, a szervezet működésének javítását a betegre szabottan egy onkológiai csapat összehangolt tevékenysége biztosítja.
Szenvedélybetegek rehabilitációja
A szenvedélybetegek gyógyulásának egyik, talán legjelentősebb hátráltató tényezője a szenvedélyt fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények. Ez az ellátás több hónapos bentlakásos folyamat. Hazánkban több helyen is elérhető ilyen intézmény, ahol egyéni és csoportterápiás foglalkozások mellett folyik a terápia, illetve szerveznek hozzátartozó-csoportokat, amelyek segítik és támogatják a szenvedélybeteg családját.
A rehabilitációs módszerekhez kapcsolhatók azok az önsegítő csoportok, amelyek nem annyira a helyszínre, inkább a csoport megtartó erejére és a közös kitűzött cél elérésére alapoznak. Ilyen például az anonim alkoholisták szervezete, akik egymás támogatásában találják meg az erőt az alkohol kísértésével szemben. Szenvedélybetegség esetén – a heveny elvonási időszakot követően – pszichiáter, addiktológus szakorvos vagy háziorvos is beutalhatja a beteget rehabilitációra.
Milyen esetben, kiknek ajánlott a szenvedélybetegek rehabilitációja?
Ha valaki például alkohol-, drog-, gyógyszer- vagy szerencsejáték-függő, és a szenvedélye miatt a szenvedély tárgyát kényszeredetten hajtja/fogyasztja, még akkor is, ha már nem kapcsolódik hozzá élvezet. A szenvedélybeteg egyre kevésbé képes kontrollálni magát és tetteit, a szenvedélyének tárgya utáni vágy eltorzítja valóságképét. A szenvedély tovább folytatódik a számos negatív hatás és az esetleg fellépő egészségkárosodás ellenére is.
Lásd még: Függőségkezelés
Pszichiátriai rehabilitáció
A pszichiátriai beteg rehabilitációja során döntően nem a tünetmentesség elérése a cél, hanem az adott társas környezethez való harmonikus visszailleszkedés. A rehabilitáció fő célja a beteg önmagáról való gondoskodásának elérése. Ennek a követelménynek a pszichés működésben, az érzelmi és akarati életében károsodott beteg csak egy hosszabb terápiás folyamat után tud eleget tenni. Ennek a terápiás folyamatnak a gyógyszeres és pszichoterápiás (beszélgetésekből álló) eljárások mellett része a munkaterápia is. A munkaterápia alkalmazása során a beteg személyiségét, megmaradt képességeit figyelembe véve keresik a megfelelő munkatevékenységet.
Ambulanciát a rehabilitációs osztályok működtetnek, itt történik a beutalt betegek rehabilitációs lehetőségeinek felmérése és az ambuláns betegek orvosi rehabilitációja. Történhet a rehabilitáció nappali kórházakban (járóbeteg-ellátás), ennek előnye, hogy nem szakítja ki a sérült embert a környezetéből. Félútintézményekben csak a nap egy részében biztosítanak kezelést. A rehabilitáció történhet pszichiátriai rehabilitációs fekvőbeteg-osztályon. Cél a széles körű terápiás lehetőségekkel a munkaképesség teljes vagy részleges helyreállítása, az önálló életvezetésre való képesség elérése, a rokkantságok megelőzése.
