egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Olyan egészségügyi eljárások, ellátások összessége, amelyek célja a betegség miatt kialakult funkcióveszteség (mozgáskorlátozottság, beszédzavar, csökkent szívteljesítmény, meddőség, stb.) helyreállítása vagy pótlása, illetve kompenzáló új képességek kifejlesztése.

 

 Az orvosi rehabilitációnak többféle irányultsága lehet, így a rehabilitáció lehet:

  • mozgásszervi,
  • balesetek utáni,
  • műtétek utáni,
  • kardiológiai,
  • onkológiai,
  • pszichiátriai,
  • légzésrehabilitáció (pulmonológiai rehabilitáció), illetve
  • szenvedélybetegek rehabilitációja.

 

Mozgásszervi rehabilitáció

A mozgásszervi rehabilitáció célja a különféle tünetek, fájdalmak enyhítése, az esetleges deformitások, mozgáskorlátozottság csökkentése és a hétköznapi életbe való lehető leggyorsabb visszatérés elősegítése. A rehabilitációs program szakemberek által meghatározott rend szerint történik. Ez függ a beteg jelenlegi egészségi állapotától, és szükségletének megfelelően járóbeteg- vagy fekvőbeteg-ellátásban történik. Az ápolási és orvosi tevékenység kiegészül egyéb terápiás lehetőségekkel is, ilyen lehet például az egyéni és csoportos gyógytorna, fizikoterápia, masszázs, ergoterápia. A betegek rehabilitációs programja szükség esetén kiegészíthető pszichológiai, logopédiai, valamint szociális tanácsadással, illetve szociális ügyintézéssel. A beteget lehetőség szerint a rehabilitáció alatt ellátják a mozgáshoz, önellátáshoz vagy otthoni ápoláshoz szükséges gyógyászati, illetve rehabilitációs segédeszközzel. A mozgásszervi rehabilitáció fontos része a beteg és családjának felkészítése az otthoni életre, valamint az életmódbeli és diétás tanácsadás.

 

Mikor ajánlott a mozgásszervi rehabilitáció?

Különböző esetekben lehet szükség mozgásszervi rehabilitációra. Ilyen lehet például agyvérzés után, mozgásszervi betegségekben szenvedő, baleseti sérülést szenvedett, gerinc-, csont-ízületi műtéten átesett betegek orvosi rehabilitációja.

 

Kardiológiai rehabilitáció

A szívinfarktust túlélt betegek rehabilitációja már a kórházban, az intenzív osztályon megkezdődik. A gyors és hatékony kórházi ellátását követően – akár néhány nap múlva – el lehet hagyni a kórházat, azonban ezt követően egyénre szabott utókezelés (rehabilitáció) szükséges. A rehabilitáció kórházi szakasza (korai szakasz) során orvos és gyógytornász felügyelete mellett zajlik a betegek mozgáskezelése. A gyógytornász figyeli a beteg terhelhetőségét, és ennek megfelelően határozza meg az elvégezhető mozgás mennyiségét. Ez a rehabilitációs kezelés folytatódik a kórházból való távozás után is, a rehabilitáció második szakaszában az erre kijelölt járóbeteg-ambulancián vagy a speciális szanatóriumban (fekvőbeteg-ellátás). A lehetőségekről a kardiológiai osztályon, kezelőorvosától kaphat a beteg tájékoztatást.

 

Ambuláns (járóbeteg-) rehabilitációra a kardiológiai centrumokban többnyire van lehetőség, ilyenkor a beteg meghatározott időpontokban jelentkezik a foglalkozásokra. Fekvőbeteg-rehabilitációs kezelés ajánlható fel olyan betegeknek, akik magasabb kockázatú, szövődményes infarktust szenvedtek el, vagy mozgásukban korlátozottak, esetleg egyéb súlyos társbetegségekben szenvednek. A program hatékonyságát rehabilitációban jártas kardiológus szakorvos, gyógytornász, pszichológus, dietetikus és szükség esetén szociális munkás csapatmunkája biztosítja.

 

A rehabilitáció felügyelet mellett végzett előbbi két szakaszát követően a harmadik fázis következik, amikor a beteg már önállóan végzi azokat a feladatokat, melyeket az előzőekben megtanult. A mozgás rehabilitációja mellett a komplex rehabilitációs program keretén belül rendkívül fontos a pszichés rehabilitáció is. Megfelelő szakember bevonásával segít a betegséggel gyakran együtt járó szorongás oldásában. A rehabilitáció fontos részét képezi a betegek oktatása és egészségnevelése, amely során megismerik a betegségükkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és az egészséges életmód alapelemeit, valamint azonosítják az egészséget veszélyeztető tényezőket (magas vérnyomás, elhízás, dohányzás, magas koleszterinszint stb.), és dolgoznak azok megszüntetésén.

 

Légzésrehabilitáció

A légzésrehabilitáció célja a légzéskárosodás tüneteinek javítása, megtanítva így a beteget saját, mindennapi életének legkedvezőbb kivitelezésére. A légzéskárosodott betegek közül azok az ideális jelöltek, akik gyógyszeres kezelés mellett egyensúlyban tartható a betegsége, nincs más súlyos betegségük, kellően motiváltak, hogy időt és fáradságot szenteljenek a komplex programban való részvételre. A rehabilitáció jelentős része a légzőtorna és mellkasi fizioterápia, légzési technikák elsajátítása mellett a terheléses tréning, mely állóképesség- és erőfejlesztő. A rehabilitációs kezelések segítségével egy olyan egészségi, edzettségi állapotot elérése a cél, amely során akár nagyobb erőkifejtés mellett is megszűnik a beteg kellemetlen légszomja. A beteg életminőségét, terhelhetőségét és a napi aktivitásának felmérését követően egy rehabilitációs csapat (szakorvos, gyógytornász, pulmonológiai szakasszisztens, dietetikus, szociális munkás és családtag) a részletesen és folyamatosan tájékoztatott aktív beteggel végzi el a rehabilitációs feladatokat.

 

Milyen betegségek esetén ajánlott a légzésrehabilitáció?

Elsősorban a COPD-s betegek, asztma, egyéb tüdőbetegségek (intersticiális tüdőbetegségek) esetén vagy műtét előtti és utáni állapotok, mellkasfali betegségek (ferde púposság, Bechterew-kór) és egyes ideg-izom eredetű betegségek esetén ajánlott.

 

Onkológiai rehabilitáció

A daganatos betegek összetett kezelésének egyik alapvető része az onkológiai rehabilitáció. A rehabilitáció segítségével megfelelő életminőség érhető el. Az egyénre szabott, egymástól elválaszthatatlan testi és lelki rehabilitáció, a diagnózis megállapításától kezdve a kezelések folyamán egészen a tartós tünetmentesség eléréséig, illetve eredménytelen terápia esetén a még hátralévő időben, a halál bekövetkeztéig tart. A testi és lelki rehabilitáció teremti meg az emberhez méltó élet lehetőségét. Az onkológiai rehabilitáció során a lelki támaszt, a testi állapot javítását, tanácsadást, felvilágosítást, a szervezet működésének javítását a betegre szabottan egy onkológiai csapat összehangolt tevékenysége biztosítja.

 

Szenvedélybetegek rehabilitációja

A szenvedélybetegek gyógyulásának egyik, talán legjelentősebb hátráltató tényezője a szenvedélyt fenntartó környezet. E hatások kiküszöbölésére születtek meg a rehabilitációs intézmények. Ez az ellátás több hónapos bentlakásos folyamat. Hazánkban több helyen is elérhető ilyen intézmény, ahol egyéni és csoportterápiás foglalkozások mellett folyik a terápia, illetve szerveznek hozzátartozó-csoportokat, amelyek segítik és támogatják a szenvedélybeteg családját. A rehabilitációs módszerekhez kapcsolhatók azok az önsegítő csoportok, amelyek nem annyira a helyszínre, inkább a csoport megtartó erejére és a közös kitűzött cél elérésére alapoznak. Ilyen például az anonim alkoholisták szervezete, akik egymás támogatásában találják meg az erőt az alkohol kísértésével szemben. Szenvedélybetegség esetén – a heveny elvonási időszakot követően – pszichiáter, addiktológus szakorvos vagy háziorvos is beutalhatja a beteget rehabilitációra.

 

Milyen esetben, kiknek ajánlott a szenvedélybetegek rehabilitációja?

Ha valaki például alkohol-, drog-, gyógyszer- vagy szerencsejáték-függő, és a szenvedélye miatt a szenvedély tárgyát kényszeredetten hajtja/fogyasztja, még akkor is, ha már nem kapcsolódik hozzá élvezet. A szenvedélybeteg egyre kevésbé képes kontrollálni magát és tetteit, a szenvedélyének tárgya utáni vágy eltorzítja valóságképét. A szenvedély tovább folytatódik a számos negatív hatás és az esetleg fellépő egészségkárosodás ellenére is.

 

Pszichiátriai rehabilitáció

A pszichiátriai beteg rehabilitációja során döntően nem a tünetmentesség elérése a cél, hanem az adott társas környezethez való harmonikus visszailleszkedés. A rehabilitáció fő célja a beteg önmagáról való gondoskodásának elérése. Ennek a követelménynek a pszichés működésben, az érzelmi és akarati életében károsodott beteg csak egy hosszabb terápiás folyamat után tud eleget tenni. Ennek a terápiás folyamatnak a gyógyszeres és pszichoterápiás (beszélgető terápia) eljárások mellett része a munkaterápia is. A munkaterápia alkalmazása során a beteg személyiségét, megmaradt képességeit figyelembe véve keresik a megfelelő munkatevékenységet. 

 

Ambulanciát a rehabilitációs osztályok működtetnek, itt történik a beutalt betegek rehabilitációs lehetőségeinek felmérése és az ambuláns betegek orvosi rehabilitációja. Történhet a rehabilitáció nappali kórházakban (járóbeteg-ellátás), ennek előnye, hogy nem szakítja ki a sérült embert a környezetéből. Félútintézményekben csak a nap egy részében biztosítanak kezelést. A rehabilitáció történhet pszichiátriai rehabilitációs fekvőbeteg-osztályon. Cél a széles körű terápiás lehetőségekkel a munkaképesség teljes vagy részleges helyreállítása, az önálló életvezetésre való képesség elérése, a rokkantságok megelőzése.

KULCSSZAVAK
rehabilitáció  |   orvosi  |   mozgásszervi  |   kardiológia  |   onkológia  |   légzésrehabilitáció  |   szenvedélybeteg  |   pszichiátria
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít