A fogak fejlődése hosszú, több szakaszból álló folyamat. Először a tejfogak jelennek meg, majd ezeket váltják a maradó fogak. A fejlődés során többféle eltérés is kialakulhat, ami jelentkezhet a fogak számában, alakjában, méretében és szerkezetében.
A fogfejlődési zavarok háttérben öröklött hajlam, a magzatot érő károsító hatások (egyes gyógyszerek, anyai alkoholfogyasztás), bizonyos fertőzések (szifilisz, rubeola), hormonális, anyagcsere-eltérések, gyulladás vagy sérülés állhat.
Ezek az eltérések lehetnek enyhék, de egyes esetekben befolyásolhatják a rágást, a beszédet, a fogak tisztíthatóságát, illetve a mosoly esztétikáját is.
A szájról és a fogakról bővebben itt olvashat.
Fogzás és fogváltás
A kisgyermekeknek 20 darab tejfoguk van, amelyek 4-6 hónapos korban kezdenek előtörni (fogzás). Általában az alsó metszőfogak az elsők, majd ezeket követik a felső metszők. Utolsóként többnyire a második tejőrlők jelennek meg a 20-30. hónap között.
A fogváltás a tejfogak kihullásával és a 32 maradó csontfogak megjelenésével járó folyamat, ami körülbelül 6 éves korban kezdődik. Nagyjából 13 éves korig vegyesen találhatók tej- és maradó fogak a gyermek szájában. A bölcsességfogak 17 éves kor után bújnak ki a második nagyőrlők mögött – már amennyiben kibújnak.
A fogak számát érintő zavarok
A fogak számát érintő zavarok az jelentik, hogy a szokásosnál kevesebb vagy több fog alakul ki. A foghiány lehet egyetlen fogat érintő eltérés, de ritkán több fog vagy akár az összes fog fejlődése is elmaradhat. Előfordulhat az is, hogy számfeletti fogak jelennek meg, amelyek nem minden esetben törnek elő az ínyből.
A hiányzó fogak közül leggyakrabban a felső oldalsó metszőfogak, a bölcsességfogak és a második kisőrlők érintettek.
A fogcsírák, amelyekből a fogak kifejlődnek, már a magzati korban kialakulnak. A kifejezettebb fogszámeltérések hátterében genetikai tényezők állhatnak, és egyes szindrómák részeként is előfordulhatnak.
A fogak hiánya az érintett fogak számától függően kezelhető. Tejfogak esetében nem is szükséges beavatkozás. Ha sok fog vagy a teljes fogazat hiányzik, illetve ha a maradó fogakat érinti a probléma, az esztétikai és funkcionális problémákhoz vezethet. Maradó fogazatban gyakran fogszabályozásra és későbbi fogpótlásra is szükség lehet.
A számfeletti fogak torlódást, helyhiányt vagy előtörési zavart okozhatnak, ezeket a problémákat sokszor a fogak eltávolításával szükséges kezelni.
A fogak alakját érintő zavarok
Nemcsak a fogak száma, hanem az alakjuk és méretük is eltérhet a megszokottól. Előfordulhat, hogy egy fog a normálisnál kisebb vagy nagyobb, rendellenes formájú, vagy két fog részben összenő, illetve a gyökér fejlődik szokatlanul.
A gyökéreltérések közé tartozhat az abnormálisan görbült gyökér, a szám feletti gyökér jelenléte, valamint két fog gyökérnél történő összenövése. Mivel ezek az eltérések a fogíny alatt helyezkednek el, sokszor csak röntgenvizsgálat során derül fény rájuk.
Az alaki eltérések egy része főként esztétikai problémát okoz, mások viszont megnehezíthetik a fogszabályozást, a gyökérkezelést vagy akár a fogeltávolítást is.
A fogak szerkezeti eltérései
A fogak szerkezeti fejlődési zavarai leggyakrabban a fogzománcot és/vagy a dentint érintik. Ilyenkor a fog felszíne nem megfelelően alakul ki, vagy nem megfelelően „csontosodik”, az az nem jól épülnek be az ásványi anyagok. Ennek következménye lehet fehér, sárgás vagy barnás elszíneződés, foltos felszín, fokozott fogérzékenység, gyorsabb kopás vagy a szuvasodás iránti nagyobb hajlam. Ezek az eltérések érinthetnek egyetlen fogat, de akár több fogat is.
Hypoplasia esetén a zománcképződés zavart szenved vagy idő előtt leáll, ezért a fogakon gödröcskék, barázdák, egyenetlen felszín és elszíneződés jelenhet meg. A zománc ilyenkor vékonyabb és sérülékenyebb lehet.
Hypomineralizáció esetén a zománc ásványianyag-tartalma nem alakul ki megfelelően. Ennek következtében fehér vagy barnás foltok láthatók a fogakon, miközben a fog alakja rendszerint normális marad, a felszíne pedig sima és fényes lehet.
Az úgynevezett dysplasiák közé többféle fejlődési zavar tartozik. Ilyen például a fluorosis, amely a túlzott fluoridbevitel következménye. Enyhébb esetben fehéres foltok, súlyosabb formában sárgásbarna elszíneződés és zománckárosodás jelenhet meg. A tetraciklin nevű antibiotikum gyermekkorban alkalmazva szintén maradandó elszíneződést okozhat a fogakban.
Emellett léteznek örökletes fejlődési rendellenességek is, ilyen például az amelogenesis imperfecta, valamint a dentinogenesis imperfecta. Az amelogenesis imperfecta esetében a fog külső, védő rétege (a zománc) tökéletlen: vékonyabb vagy gyengébb, ezért a fogak könnyebben sérülnek és elszíneződnek. A dentinogenesis imperfecta esetén viszont a fog belső, tartó rétege (a dentin) tökéletlen. Emiatt a fogak törékenyebbek, gyakran áttetszőek vagy furcsa színűek, és a külső zománc is könnyebben lepattog róluk.
A fogfejlődési rendellenességek kezelése mindig az eltérés típusától és súlyosságától függ. Az örökletes zománc- és dentinfejlődési zavaroknál különösen fontos a gondos szájhigiéné és a rendszeres fogorvosi kontroll.
A fogáttörés rendellenességei
Fogáttörésnek azt nevezzük, amikor a fog áttöri az ínyt és megjelenik a szájüregben. Ennek időpontja egyénenként változhat, de előfordulhat, hogy a fog a vártnál korábban, később, vagy egyáltalán nem tör elő. A késői áttörés mögött állhat családi hajlam, trauma, helyhiány, akadály, ciszta vagy bizonyos betegségek.
A fogáttörés zavarai közé tartozik az úgynevezett impaktált fog is. Ilyenkor a fog áttörését valamilyen fizikai akadály gátolja – például a kedvezőtlen helyzet, a helyhiány, egy másik fog vagy a csont –, így a fog a fogágyban marad. Ez leggyakrabban a bölcsességfogat érinti.
Retineált vagy bennmaradt fog esetén a fog nem tör elő időben, de nincs egyértelmű mechanikai akadály az útjában. Ilyenkor a fog szintén a csontban vagy az íny alatt maradhat.
A fogáttörés elmaradása funkcionális és esztétikai problémákat okozhat. A kezelés a kiváltó októl függ: szükség lehet az akadály eltávolítására, sebészi feltárásra, fogszabályozó kezelésre, vagy egyes esetekben a fog eltávolítására is.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az első fogorvosi vizsgálatra érdemes mielőbb, akár már egyéves kor körül elvinni a gyermeket. Legjobb olyankor, amikor még semmiféle panasz nincs a fogakat illetően. Így a gyermek játszva, szorongás nélkül ismerkedhet meg az orvossal és az eszközökkel, és jó eséllyel akkor is együttműködő lesz, amikor esetleg már kezelésre is sor kerül.
Forduljon fogorvoshoz az alábbi esetekben:
- a fogak áttörése feltűnően késik;
- a tejfogak vagy maradó fogak közül egy vagy több hiányzik;
- számfeletti fog gyanúja merül fel;
- a fogak alakja, mérete, színe szokatlan;
- a fogak torlódva nőnek;
- visszatérő duzzanat, ínyfájdalom jelentkezik;
- rágás-, beszéd- vagy harapási probléma jelentkezik.
Fontos! A rendszeres, évenkénti fogászati szűrés segít megakadályozni a komolyabb fogproblémák kialakulását.
Ajánlott tartalom:
Évente egyszer nézze meg a fogorvos!
