A súlyos és tartós mentális zavarban (pl. skizofréniában, bipoláris zavarban vagy súlyos depresszióban) szenvedő emberek gyakran nemcsak a tünetekkel, hanem a mindennapi élet számos területén jelentkező nehézségekkel is küzdhetnek. A mentális zavar hatással lehet az érintett kapcsolataira, munkavégzésére, tanulmányi előmenetelére, sőt még arra is, hogy miképpen látja saját magát.
A mentális zavarral küzdők is ugyanarra vágynak, mint mindenki más: családra, munkára, a megbélyegzés elkerülésre. A pszichiátriai rehabilitáció célja, hogy segítse az érintett egyéneknek újraépíteni az életüket, fejlessze a társas, érzelmi és gondolkodási képességeiket, és amennyire csak lehet, segítse őket az önálló életvezetésben.
A pszichiátriai rehabilitáció lényege
A pszichiátriai rehabilitáció két fő irányt követ.
Az egyén megerősítése: a rehabilitáció segíti az egyént abban, hogy megbirkózzon az életében jelen lévő kihívásokkal, stresszfaktorokkal. Kiemelt jelentőségű az önbizalom, illetve a kommunikációs és problémamegoldó készségek fejlesztése.
A környezet támogatása: a cél az, hogy a környezet ne akadályozza, hanem támogassa a felépülést (legyenek elérhetők lakhatási lehetőségek, támogató munkahelyek, megértő közösségek, az érintett családja is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a páciens támogatására).
A rehabilitációs kezelés során egyénre szabott célokkal dolgoznak, mindig figyelembe véve, hogy a páciens mit szeretne elérni, és hol tart éppen a felépülés folyamatában.
Kiknek javasolt a pszichiátriai rehabilitáció?
Bár leggyakrabban a skizofréniával élő emberekre gondolunk, azonban a pszichiátriai rehabilitáció minden súlyos mentális zavarban szenvedő páciensre kiterjed, beleértve a pszichotikus, hangulati vagy szorongásos zavarokkal élőket is.
Különösen azok számára fontos, akik:
- gyakran visszaesnek;
- társadalmilag elszigetelődtek;
- nehezen boldogulnak a társadalomban;
- szenvedélybetegséggel küzdenek;
- fiatal koruk ellenére krónikus mentális zavarral küzdenek.
A pszichiátriai rehabilitáció helyszínei
Magyarországon számos állami pszichiátriai osztály, illetve egyesület is végez pszichiátriai rehabilitációt.
Budapesti intézmények
Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály: a Semmelweis Egyetemhez tartozó intézmény, amely több évtizedes múltra tekint vissza. Csoportos pszichoterápiás módszerekkel dolgozik.
Thalassa Ház: 3-6 hónapos pszichoterápiás rehabilitációs programokat kínál. A kezelések önkéntes alapon történnek, és céljuk a lelki és kapcsolati rehabilitáció támogatása.
Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet: az ország egyik legismertebb pszichiátriai intézménye, amely széles körű szolgáltatásokat nyújt, beleértve a rehabilitációt is.
Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Pszichiátriai és Rehabilitációs Osztály: az intézmény 171 rehabilitációs ággyal rendelkezik, és komplex pszichiátriai ellátást biztosít.
Vidéki intézmények
Szigetvári Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály: Baranya vármegye és Pécs városának ellátásáért felelős, 45 ágyas osztály, amely nappali kórházi ellátást és járóbeteg-szakrendelést is biztosít.
Batthyány Kázmér Szakkórház (Kisbér): 2016-ban bővült egy modern, 30 ágyas pszichiátriai rehabilitációs osztállyal, amely minden igényt kielégítő ellátást nyújt.
Ceglédi Toldy Ferenc Kórház I. Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály: 1993 óta működik, Dél Pest vármegye 37 településének lakosai számára biztosít pszichiátriai kórházi kezelést.
Intaházi Pszichiátriai és Addiktológiai Rehabilitációs Osztály: az egykori Batthyány-kastélyban működik, és a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórházhoz tartozik.
Magánintézmények
Boldog Gellért Szakkórház: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által működtetett intézmény, amely az ország egyik legnagyobb pszichiátriai intézménye. Széles körű ellátást nyújt, beleértve az addiktológiát, az általános rehabilitációt és az időskori demencia kezelését.
Hogyan néz ki a rehabilitáció a gyakorlatban?
A pszichiátriai rehabilitáció komplex, sokszereplős folyamat. A rehabilitáció nem csupán a tünetek enyhítésére koncentrál, hanem a társadalmi beilleszkedés, munkaképesség, kapcsolatok és életminőség javítását célozza.
Lakhatás: a biztonságos otthon megteremtése
Az intézményekből a közösségbe való visszatérés egyik alappillére a védett lakhatás: olyan otthonok vagy lakások, ahol a lakók támogatást kapnak, de megőrzik az önállóságukat. A „támogatott lakhatás” egyre elterjedtebb: itt a segítség nem a helyhez kötött, hanem a beteg igényeihez igazodik.
Munka: több mint pénzkeresés
A munka nemcsak megélhetést biztosít, hanem önértékelést, struktúrát, közösséget is ad. A rehabilitáció segíti a betegeket abban, hogy:
- munkára való készségeket sajátítsanak el;
- támogatott munkahelyeken dolgozhassanak;
- akár a nyílt munkaerőpiacon is megállják a helyüket.
A legígéretesebb módszer a támogatott foglalkoztatás, ahol a betegek gyorsan munkába állnak, és folyamatos segítséget kapnak a beilleszkedéshez.
Kapcsolatok: újra kapcsolódni másokhoz
A pszichiátriai betegek elveszíthetik barátaikat, családi kapcsolataikat. A rehabilitáció célja, hogy a páciens megtanulja:
- hogyan kommunikáljon hatékonyan;
- hogyan oldjon meg konfliktusokat;
- hogyan építsen és tartson fenn kapcsolatokat.
Család: a háttérország
Gyakran a család is nagy terhet visel a mentális zavarral élő családtag miatt. Sokszor érzik magukat egyedül a problémájukkal, illetve kimerültnek, hogy a rendszer nem ismeri el munkájukat. A rehabilitáció fontos része a családok támogatása: az ismereteik bővítésével, csoportos foglalkozásokkal, valamint a családon belüli és a családok közötti együttműködés erősítésével.
Példák a pszichiátriai rehabilitációra
A pszichiátriai rehabilitáció minden esetben egyénre szabott. Az alábbiakban példák olvashatók arról, egyes mentális zavarok esetén milyen elemekből épülhet fel, hogyan zajlik a rehabilitáció.
Skizofrénia
Az érintett az első pszichotikus epizód után kórházi kezelésre szorulhat, majd stabil állapotban egy rehabilitációs osztályra kerülhet.
A rehabilitáció lépései:
- gyógyszeres kezelés beállítása;
- pszichoedukáció – a páciens és a családja is részt vesz oktatócsoportokon, hogy megértsék a betegséget;
- csoportterápia, kommunikációs és szociális készségek fejlesztése;
- munkaterápia (pl. segítség nyújtása a kerti munkák és a konyhai feladatok során, ezzel az egyén újra megtapasztalja a felelősséget és hasznosságot);
- szociális reintegráció (pl. önálló bevásárlás gyakorlása, pénzkezelés, közlekedés);
- később az egyén támogatott lakhatásba kerülhet vagy védett munkahelyen dolgozhat.
Depresszió utáni rehabilitáció
A súlyos depresszióval kórházba került egyének a krízis elmúltával pszichiátriai rehabilitációs programban vehetnek részt.
A rehabilitáció lépései:
- egyéni pszichoterápia – feltáró és viselkedésterápiás elemekkel;
- művészetterápia – önkifejezés eszköze, pl. festés, agyagozás;
- mozgásterápia – gyógytorna, jóga, stresszoldás;
- napirend visszaállítása – a páciens megtanulja újrastruktúrálni a napjait, kialakítani a napi rutinokat;
- támogató közösség – csoportos foglalkozások más sorstársakkal.
Addiktológiai rehabilitáció
A szenvedélybetegségekkel, például alkoholproblémákkal küzdő egyének integrált pszichiátriai-addiktológiai rehabilitációs programba kerülhetnek.
A rehabilitáció lépései:
- motivációs interjúk – a változásra való készség felmérése és megerősítése;
- 12 lépéses csoportfoglalkozás – az Anonim Alkoholisták modelljén alapul;
- kognitív viselkedésterápia – a gondolati minták felismerésére és átformálására;
- életvezetési tréning – stresszkezelés, konfliktuskezelés, határok húzása;
- utógondozás – kilépés után is megmarad a kapcsolat a segítőkkel, kontrollált visszatérés a hétköznapokba.
Összegzés
A pszichiátriai rehabilitáció egyik legfontosabb üzenete, hogy a felépülés lehetséges, és minden ember megérdemli, hogy része lehessen a társadalomnak. A szakmai segítség célja nem a beteg „megjavítása”, hanem a támogatása abban, hogy újra értelmet és célt találjon az életében. A gyógyulás azonban nem feltétlenül tünetmentességet jelent, hanem azt, hogy az érintett ismét tudjon kapcsolódni másokhoz, élvezni a munkáját, és örömet találni az életben. A pszichiátriai rehabilitáció nem luxus, hanem alapvető szükséglet. A mentális zavarokkal élők nemcsak túlélni, hanem élni szeretnének, a társadalom aktív tagjaiként. A támogató közeg és a megfelelően kiépített szociális rendszer pedig elengedhetetlen fontosságú ennek biztosításához.
Ajánlott tartalom:
Szenvedélybetegek rehabilitációja
