A fájdalom nehezen meghatározható fogalom. Az International Association for the Study of Pain nemzetközi szakértői testület 1979-es meghatározása szerint a fájdalom „kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely aktuális vagy potenciális szöveti károsodáshoz csatlakozik”.
Ennek alapján a fájdalom nem csupán egy fizikai érzékelési jelenség, hanem egyben érzelmi élmény is, amely erősen szubjektívvá teszi magát a fájdalom megélését.
A fájdalom az egyszerű diszkomfortnál jóval összetettebb és fontosabb probléma. A fájdalom nagymértékben rontja a beteg életminőségét, kezeletlen állapotban, különösen akkor, ha sokáig tart, akár mentális betegségek – szorongás, depresszió – kifejlődéséhez is vezethet. A fájdalomcsillapítás ezért minden orvos egyik legfontosabb tevékenysége és kötelessége.
A fájdalom csillapítására sok módszer létezik, a módszerek két fő csoportra oszthatók: gyógyszeres (vényköteles és vény nélküli készítmények) és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás. A módszerek használhatók külön, de akár együtt is. A megfelelő módszer kiválasztását a beteg állapota, alapbetegsége, illetve a fájdalom jellege határozza meg.
Fájdalomcsillapítás
Egyszerű esetekben a fájdalomcsillapítás otthoni körülmények között is megoldható, vény nélkül kapható gyógyszerekkel vagy nem gyógyszeres kezelés (pl. gyógytorna, kineziotape stb.) segítségével. Vannak azonban olyan esetek, amikor az otthon elérhető technikák nem képesek csillapítani a fájdalmat.
Az alábbi esetekben szükséges orvoshoz fordulni a fájdalom csillapítása céljából:
- a fájdalom 2-3 hét alatt sem múlik el magától;
- a fájdalomhoz stressz, szorongás vagy depresszió társul;
- a fájdalom megakadályozza a pihenést és a pihentető alvást;
- a fájdalom hátráltatja az általános napi tevékenységek ellátását;
- a kipróbált kezelések, gyógyszerek nem bizonyultak elég hatékonynak;
- a kezelés abbahagyásával a fájdalom visszatér.
A krónikus fájdalommal együtt élni mind lelkileg, mind testileg nagyon megterhelő. A modern orvostudománynak köszönhetően azonban ma már nem feltétlenül kell együtt élni a fájdalommal, sok lehetőség van annak csillapítására.
Vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók
A leggyakrabban alkalmazott fájdalomcsillapító készítmények a nem kábító hatású fájdalomcsillapítók, amik a gyengébb fájdalmakat csillapítják. Ebbe a csoportba tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők (Non Steroidal Anti-Inflammatory Drug, NSAID – például az acetilszalicilsav és az ibuprofen), valamint a paracetamoltartalmú készítmények is.
A fenti két alcsoportba tartozó készítmények nagy része recept nélkül is beszerezhető (ún. Over The Counter, OTC szerek), és főként gyulladáscsökkentő hatásukon keresztül csillapítják a fájdalmat, ezért ezek a készítmények az alábbi általános fájdalmak csillapítására hatékonyak:
- fejfájás,
- hátfájás,
- izom- és ízületi fájdalmak,
- ízületi gyulladás (arthritis),
- menstruációs fájdalmak, görcsök,
- ficamok, húzódások és egyéb kisebb sérülések.
A vény nélkül kapható gyógyszerek esetében nagyon fontos az ajánlott adagolás és a maximális napi dózis betartása. Ezekről az adott gyógyszer betegtájékoztatójából (amely a dobozában található) vagy orvosától, illetve gyógyszerésztől tájékozódhat.
Az előírt maximális adag túllépése esetén NSAID-ok esetében az alábbi mellékhatások fordulhatnak elő:
Egyes erősebb hatású nem szteroid gyulladáscsökkentők vagy nagyobb dózisú készítmények azonban csak orvosi vényre kaphatók.
Kortikoszteroidok
A kortikoszteroidok csökkentik a szervezet által termelt, gyulladásban részt vevő különböző hírvivő molekulák képződését. A fájdalmat a gyulladás erőteljes gátlásával csillapítják. A kortikoszteroidok a mellékvesekéregben termelődő hormonok (kortizol és aldoszteron) hatását utánozzák.
A kortikoszteroid fájdalomcsillapító hatóanyagok közé tartozik például:
- prednisolon,
- hydrocortison,
- methylprednisolon,
- prednison.
A kortikoszteroidok szisztémás alkalmazásakor különösen figyelni kell a mellékhatások időben történő észlelésére és kezelésére.
A kortikoszteroidok leggyakoribb mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- a vázizomzat tömegének csökkenése,
- csontritkulás (osteoporosis),
- Cushing-szindróma,
- magas vércukorszint, cukorbetegség kialakulása,
- gyomorfekély,
- a fertőzésre való hajlam növekedése,
- a gyermekkori növekedés gátlása,
- központi idegrendszeri hatások (eufória, depresszió, pszichotikus tünetek,
görcsök, koponyaűri nyomásfokozódás); - zöldhályog (glaukoma) vagy szürkehályog (cataracta) képződése,
- fokozott véralvadási, sebgyógyulási nehézségek,
- menstruációs rendellenességek.
A kortikoszteroidokat a lehető legkisebb dózisban, a lehető legrövidebb ideig célszerű alkalmazni.
Opioidok
Az opioidok a fájdalomcsillapítók egyik fő csoportja, amelyek közé az erős (ún. „major”) fájdalomcsillapítók tartoznak – kábító fájdalomcsillapítóknak is nevezik őket. Súlyos fájdalmak csillapítására használatosak.
Az opioidok egyik fő veszélye a terápiás célú felhasználásból rekreációs célra való áttérés a fájdalom elmúlását követően. Az opioidok erősen addiktív vegyületek, amelyekkel szemben gyorsan kifejlődik a tolerancia, így a várt hatáshoz egyre nagyobb dózisokra van szükség. (opioidszármazék például a heroin is, amelynek abúzuspotenciálja nagyon magas).
Az opioid típusú fájdalomcsillapító hatóanyagok közé például az alábbiak tartoznak:
- morfin,
- meperidin,
- methadon,
- fentanyl.
Az opioidok legfőbb mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- kábultság, zavartság, az ítélőképesség romlása,
- hányinger, hányás,
- székrekedés,
- légzésdepresszió,
- kábítószer-használat.
Antidepresszánsok
Az antidepresszánsok elsősorban hangulati zavarok kezelésére alkalmazandók, azonban a krónikus fájdalom bizonyos fajtáiban is hatékonynak bizonyultak – különösen migrén és idegi eredetű fájdalom (pl. perifériás neuropátia) esetén.
Az antidepresszánsok leggyakoribb, általános mellékhatásai (amelyek azonban az alkalmazott hatóanyagtól függően változhatnak):
- álmosság, fáradtság,
- alvási zavarok,
- hányinger,
- szájszárazság,
- szédülés;
- székrekedés.
Epilepsziaellenes szerek
Egyes antiepileptikumok a bipoláris zavar, a neuropátiás fájdalom és a migrén kezelésére is használatosak.
Neuropátiás fájdalom csillapítására alkalmas antiepileptikumok például az alábbiak:
- carbamazepin,
- gabapentin,
- phenytoin,
- pregabalin.
Az antiepileptikumok leggyakoribb, általános mellékhatásai (amelyek azonban az alkalmazott hatóanyagtól függően változhatnak):
- hányinger, hányás,
- fáradtság, álmosság,
- fejfájás,
- szédülés,
- zavartság.
Egyéb fájdalomcsillapító módszerek
A fájdalom csillapítására több egyéb, illetve nem gyógyszeres fájdalomcsillapító módszer alkalmazására van lehetőség. A fentieken kívül hatékony fájdalomcsillapítási módszerek például az alábbiak:
- CBD- (cannabidiol-) tartalmú készítmények,
- epidurális (spinális) fájdalomcsillapítás,
- perifériásideg-blokádok a perifériás idegek tartós érzéstelenítésével,
- pozicionálás – a beteg számára legkíméletesebb pozíció vagy fektetési mód alkalmazása,
- hűtés vagy melegítés,
- transzkután elektromos stimuláció (TENS),
- fizioterápia: gyógytorna, masszázs, lymphoedema-kezelés, légzőgyakorlatok stb.,
- pszichoterápia,
- akupunktúra,
- mágnesterápiás eljárások,
- aromaterápia,
- zeneterápia,
- művészetterápia,
- foglalkozásterápia.
Lásd még:
