A Fabry-szindróma az ún. lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, az X-kromoszómához kötötten öröklődő, ritka betegség.
A lizoszómák óriásmolekulákat bontó, a szervezetben lejátszódó kémiai reakciókat felgyorsító enzimeket tartalmazó sejtszervecskék. A bennük lévő fehérjebontó enzimek hiánya vagy csökkent működése, illetve az enzimek és vegyületeik szállítási zavara következtében a lebontásra váró, esetleg részben lebontott óriásmolekulák felhalmozódnak, és lerakódnak a szövetekben. Fabry-szindrómában a globotriaozil-ceramid (GL-3) nevű zsíranyagcsere-termék halmozódik fel a szervezet egyes szöveteiben.
A Fabry-szindróma elsősorban a férfiakat érinti. A nők általában csak hordozzák a betegséget, így esetükben a betegség lefolyása sokkal enyhébb. A tünetegyüttest J. Fabry és W. Anderson írta le elsőként 1898-ban.
A Fabry-szindróma főbb tünetei
A betegség tünetei igen változatosak, és az enzimhiány súlyosságától, illetve a GL-3 felszaporodásának helyétől függnek. Érintett lehet a bőr, a szív, a tüdő, a vese, a végtagok, a szem és az idegrendszer is.
A betegség első tünetei az általában hőmérséklet-változást követően jelentkező erős, égő fájdalomérzés-rohamok (acroparaesthesia) az alsó végtagokban, később az izzadás hiánya (hypohydrosis) és a fertőzés nélkül fellépő lázas állapotok.
Már serdülőkorban kiütközhetnek a Fabry-kór jól látható korai tünetei: a vörös, kék vagy fekete, a bőr felszínéből kiemelkedő, gombostűfejnyitől fél centiméter átmérőig terjedő, érdes felületű elváltozások (angiokeratoma). Kezdetben a köldök és térdízületek környékén jelennek meg, majd egyre nagyobb területen terjednek el, főként a hát, a csípő, a derék, a far, a pénisz és a herezacskó bőrén, olykor a szájnyálkahártyán és a kötőhártyákon is. Egyes betegeknél ugyanakkor sohasem alakul ki angiokeratoma.
A Fabry-kór tipikus szemtünete a szaruhártya elváltozása (cornea verticillata). Jellegzetes lerakódások láthatók az elülső lencsetokon, és kerékküllőt formáló rajzolat figyelhető meg a lencse hátsó pólusán is. A szemlencse elülső részét érintő elváltozások nem okoznak látászavart.
A Fabry-szindróma a veséket is érinti: a leggyakrabban észlelhető vesetünet a fehérjevizelés (proteinuria). Később a vesecsatornák súlyos működésbeli zavara (progresszív tubuláris funkciózavar) is kialakulhat. Idült veseelégtelenség már húszéves korban is felléphet, de megjelenése főként 30-40 éves kor környékén jellemző. Magas vérnyomás önállóan vagy a veseelégtelenség súlyosbodása során is kialakulhat.
Fabry-szindrómában a szívizom érintettsége is megfigyelhető, amely kezdetben nem okoz tünetet, később a bal kamra megnagyobbodása, majd kötőszövetes felrakódás (fibrózis) formájában nyilvánul meg. A koszorúerekben végbemenő zsírlerakódás angina pectoris vagy szívinfarktus kialakulásához, de akár hirtelen szívleálláshoz is vezethet. A GL-3 felhalmozódása a koszorúereken kívül a szervezet valamennyi erét érintheti, az adott szövet vagy szerv károsodását okozva.
A központi idegrendszer érintettségének hátterében leggyakrabban a többi szervet is károsító érbántalom (vasculopathia) áll. A Fabry-kórban szenvedők között gyakori a stroke és az agyi véráramlás átmeneti zavara (tranziens ischaemiás attack, TIA), amely férfiaknál fiatalabb életkorban jelentkezhet, mint nőknél.
A Fabry-kór fül-orr-gégészeti megnyilvánulásaként hallásromlás, fülcsengés (tinnitus), szédülés (vertigo) és hányinger jelentkezhet. Halláscsökkenés szinte minden esetben kialakul, azonban a súlyos hallásromlás, illetve siketség nem gyakori tünet.
A kóros mértékű zsírlerakódás elzáródásos (obstruktív), részlegesen visszafordítható elváltozásokhoz vezethet a tüdőben is. A tüdőérintettség kezdeti tünetei (megnyúlt kilégzés, sípolás) fiatal felnőttkorban jelentkeznek. Súlyos, előrehaladott esetekben légzési elégtelenség is kialakulhat.
Az esetek egyharmadában emésztőrendszeri rendellenességek is jelentkeznek. Az ezekhez kapcsolódó panaszok (hasi fájdalom, hányinger, hányás vagy hasmenés) rohamokban is felléphetnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Keresse fel a háziorvosát, ha a fentebb felsorolt tünetek bármelyikét tapasztalja. Szükség esetén háziorvosa olyan egészségügyi centrumba fogja irányítani, ahol adottak a részletes kivizsgálás feltételei.
A Fabry-szindróma kiváltó okai
A betegséget a lizoszomális alfa-galaktozidáz (alfa-GAL) nevű, zsírlebontó enzimet kódoló gén hibája okozza. Az enzimet kódoló génszakasz az X-kromoszóma hosszú karján helyezkedik el, és több mint 250 különböző, többségében öröklött mutációja ismert. A génmutációt heterozigóta formában hordozó leányokban és nőkben is változó súlyosságú betegség jelentkezhet.
A Fabry-szindróma lehetséges szövődményei
A csökkent enzimaktivitás következtében kezelés nélkül visszafordíthatatlan szervi szövődmények alakulhatnak ki. A Fabry-szindróma leggyakoribb életet veszélyeztető szövődménye a húgyvérűség (uraemia). Előrehaladott betegségben, szívérintettség esetén a bal kamrai tágulat és a kamrákba bejutó vér erekbe pumpálásának csökkent mértéke (ejekciós frakció) pangásos szívelégtelenséghez vezethet. Az idegrendszert érő érkárosodások stroke kialakulására hajlamosíthatnak, míg a szemben a szemfenéki erek károsodása miatt súlyos, a látást is befolyásoló eltérések alakulhatnak ki.
A Fabry-szindróma diagnosztizálása
A Fabry-szindróma gyanúja a jellegzetes tünetek megjelenése, illetve valamely családtag igazolt Fabry-betegsége esetén merül fel. A kórisme felállítása a tünetek, az enzimaktivitás meghatározása, az enzimet kódoló génszekvencia elemzése és az elégtelen enzimműködés következtében a sejtekben felhalmozódó anyagcseretermékek kimutatása alapján történik. Mindemellett a vérben és a vizeletben meglévő bizonyos betegséget jelző anyagok (biomarkerek) kimutatása is segíti a betegség diagnosztizálását.
Az alacsony enzimaktivitás a vérplazma vagy a fehérvérsejtek vizsgálatával mutatható ki. Férfibetegek esetében az alacsony enzimaktivitás igazolja a betegséget, míg az elváltozást csak hordozó nők esetén előfordulhat, hogy a szérum enzimaktivitása a referenciatartományon belül van, a betegség tünetei mégis kialakulnak. Ebben az esetben a kórismét a szervi elváltozások igazolása mellett a molekuláris genetikai vizsgálat, a génmutáció kimutatása biztosítja. Génszekvenálással meghatározható a mutáció pontos helye és típusa. A vizsgálat elvégzése a Fabry-szindrómában szenvedő fiúk, illetve férfiak esetében is javasolt. Az ún. tömegspektrometria a hibás enzimműködés következtében felszaporodó anyagcseretermékek mennyiségének mérésére szolgáló módszer.
A kórisme felállításakor felmérik és dokumentálják a beteg létfontosságú szerveinek (a vese, az agy és a szív) állapotát, majd a későbbi kontrollvizsgálatok során ehhez a rögzített kiindulóponthoz viszonyítják az időközben végbement szervi változásokat.
A Fabry-szindróma kezelése
Mivel a Fabry-szindróma több szervet és szervrendszert érint, a betegek kezelése és gondozása számos orvosszakma képviselőinek szoros együttműködését igényli. A szervezet szinte valamennyi működésében kóros, egyre súlyosbodó folyamatokat okozó betegség kezelését a betegek sejtjeiben hiányzó vagy jelentősen csökkent aktivitású enzim pótlása (Enzyme Replacement Therapy, ERT) jelenti. Bizonyos kritériumoknak megfelelő, 16 évnél idősebb betegek esetében egy szájon át szedhető, az enzimműködést fokozó gyógyszer adása is szóba jöhet.
A Fabry-szindróma korai diagnosztizálásával és a kezelés időben történő megkezdésével a tünetek részben visszafordíthatók, és a betegség előrehaladása lassítható.
Mit tehet Fabry-szindróma esetén?
Nem minden beteg küzd komoly tünetekkel, de a betegség ebben az esetben is jelentős testi és lelki megterhelést okozhat. A testmozgás megengedett, de kerülendő a túlzottan megterhelő fizikai aktivitás. Mivel a túl meleg vagy hideg környezet fájdalomkrízist provokálhat, ügyeljen a hőingadozásra, és hidegben igyekezzen melegen tartani a végtagjait. A gyógyszeres kezelés enyhítheti a tüneteit, aminek köszönhetően aktív életet élhet.
A Fabry-szindróma megelőzése
Mivel a betegséget öröklődő genetikai rendellenesség okozza, a betegség nem megelőzhető. Ugyanakkor korai diagnózist követően az enzimpótlás minél hamarabbi megkezdésével megakadályozható a betegség súlyos tüneteinek kialakulása.
Fabry-szindróma gyermekkorban, illetve várandósság idején
Az enzimpótló kezelés akkor a leghatékonyabb, ha még nem alakultak ki maradandó szöveti károsodások. Ezért fiúbetegek esetében 14 éves kor felett indokolt az enzimpótló kezelés megkezdése, még akkor is, ha nincsenek belső szervi érintettségre utaló jelek és tünetek.
Gyermekvállalást megelőzően, amennyiben a leendő szülők valamelyikénél Fabry-kórt diagnosztizáltak, javasolt a genetikai tanácsadáson való részvétel. Mivel a betegség már magzati korban kimutatható, a várandósság ideje alatt lehetőség nyílik a magzati diagnosztikára. A terhesség során előfordulhat a Fabry-betegség tüneteinek súlyosbodása. Bizonyos gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt a várandósság ideje alatt.
