Fejsérülések

Az emberi koponya alakjából és felépítéséből adóan rendkívül ellenálló a sérülésekkel szemben, legfőbb célja pedig az agy védelme.

A fejet érő mechanikai behatások ebből kifolyólag jellemzően csak a bőrön okoznak sérülést. Mindemellett a régió nagy jelentőségére való tekintettel kiemelt figyelmet kell fordítanunk a fejtraumákra, ugyanis kívülről nem minden esetben állapítható meg a kialakult állapot súlyossága. Az agy sérülései maradandó károsodásokkal járhatnak, vagy akár halállal is végződhetnek. Nagy energiájú sérülést követően orvos felkeresése minden esetben szükséges. Fejsérülések gyakrabban fordulnak elő a fiatalabb korosztályban és a férfiaknál, illetve megfigyelhető az idősek magas aránya is.

A fejsérülések főbb tünetei

A kisebb fejsérülések esetén általában az alábbi tünetek jelentkeznek:

• dudor vagy zúzódás,
• hányinger,
• enyhe fejfájás,
• szédülés.

A súlyosabb fejsérülés tünetei az alábbiak lehetnek:

• hányás,
• a látás, hallás, szaglás nehézsége,
• gyógyszerre sem enyhülő fejfájás,
• zavart, kábult viselkedés,
• álmosság, az ébrenlét nehézsége,
• a pupillák eltérő mérete,
• szédülés, egyensúlyvesztés,
• memóriaproblémák,
• vér vagy folyadék szivárgása a fülből vagy az orrból,
• görcsroham,
• homályos vagy kettős látás,
• nyelési vagy evési nehézségek.

A fejsérülések típusai

A fejsérülések leggyakoribb fajtái:

• fejsebek,
• koponyatörés,
• agysérülés: agyrázkódás, súlyos esetben agyzúzódás,
• koponyaűri vérzések.

Fejsebek

A fejsebek gyakorta előforduló sérülések, amelyek kezelésére elegendő az általános elsősegélynyújtás szabályai szerinti eljárás: a vérzés csökkentése steril pólyázással, külső nyomással. A fejbőr jó vérellátása miatt a fejsebek erősen vérezhetnek, így a felületes, kis méretű sebek is súlyosnak tűnhetnek.

Fontos, hogy a fejsebbe nem szabad semmilyen anyagot juttatni, mert a bőr alatt lehet sérülés, melyen keresztül a koponyába juthat az anyag. Az orvosi ellátás során tisztítják, fertőtlenítik a sebet, szükség esetén a bőrt összevarrják.

Koponyatörés

A koponyatöréssel járó sérülések nem minden esetben jelentik az agy sérülését is. A kezelés a törés súlyosságától, valamint az agyat ért sérüléstől függ. A tünetek vizsgálata orvosi megfigyelést, valamint szükség esetén képalkotó vizsgálatokat (pl. CT) tesz szükségessé. Jellemzően a fájdalomcsillapítás melletti ágynyugalom, pihenés elegendő a megfelelő gyógyuláshoz.

Elmozdulással járó, koponyaűrbe hatoló törések vagy sérülést követő koponyaűri nyomásnövekedésre utaló tünetek esetén műtét válhat szükségessé.

Agysérülések

Agyrázkódás

Az agy sérülésének legenyhébb formája az agyrázkódás, amikor a koponyát ért erő áttevődik az agyra is, pillanatnyi működészavart okozva.

Az agyrázkódás tünetei lehetnek:

• rövid ideig tartó eszméletvesztés,
• emlékezetkiesés,
• fejfájás, szédülés,
• hányinger, hányás.

Agyzúzódás

Súlyosabb sérülés az agyzúzódás, amikor az agy állománya is károsodik: kisebb-nagyobb területen sérülnek az idegsejtek, szakadhatnak az agy táplálóerei, ezáltal bevérzések alakulhatnak ki az agyban. Enyhe esetben átmeneti, súlyos esetben maradandó működészavarral járhatnak.

Az agyzúzódás kezelése minden esetben kórházban történik, gyakran intenzív osztályon.

Koponyaűri vérzések

A vérzések létrejöhetnek a koponyacsont és az agyburok között, az agyburkon belül, az agyon kívül, valamint az agyállományon belül is. Közös jellemzőjük, hogy a vérzés következtében koponyaűri nyomásnövekedéssel járnak. Legnagyobb veszélyük, hogy a panaszmentességet az életveszélytől csak rövid idő választja el, ezért a koponyát érő jelentősebb ütést követően minden esetben szükséges a kórházi megfigyelés.

Mikor forduljon orvoshoz?

Hívja a 112-t, és kérjen mentőt az alábbi esetekben:

• erős vérzés a fejen,
• eszméletvesztés,
• kábultság, zavartság,
• rosszullét, hányás,
• vér vagy folyadék szivárgása az orrból vagy a fülből,
• homályos látás,
• egyenlőtlen pupilla,
• görcsroham,
• a légzés leállása.

A mentők megérkezéséig az alábbi segítségnyújtásra lehet szükség:

• hát- vagy nyaksérülés gyanúja esetén a sérült mozdulatlanul tartása,
• a vérzés csillapítása (steril pólyázással vagy külső nyomással),
• újraélesztés, ha a sérültnek nincsenek légzési, keringési jelei.

Gyermekeknél a tünetek sokszor jelentéktelenebbek, ezért őket panaszmentesen is ajánlott orvoshoz vinni.

A fejsérülések kiváltó okai

Fejsérülés leggyakrabban közlekedési balesetek következtében fordul elő, de a veszélyeztetettek közé tartoznak a kontaktsportokat űzők, illetve azok, akiknél a munkájuk végzése során nagy az esés veszélye. A csecsemőknél az erős rázás is fejsérülést okozhat.

A fejsérülések leggyakoribb kiváltó okai:

• közlekedési balesetek (motor-, gépjárműbalesetek, ütközések),
• sport- és rekreációs tevékenységek,
• esések, magasból történő zuhanások,
• fizikai erőszak, bántalmazás,
• robbanások, támadások (háborús övezetekben).

A fejsérülések lehetséges szövődményei

Az enyhébb fejsérülések esetén szövődmények léphetnek fel, amelyek akár hónapokig is tarthatnak, majd fokozatosan elmúlnak.

A szövődmények az alábbiak lehetnek:

• enyhe, nem múló fejfájás,
• szédülés,
• hányinger,
• zaj- vagy fényérzékenység, látászavar,
• egyensúlyproblémák,
• koncentrációs problémák, memóriazavar, feledékenység,
• negatív érzelmek (düh, szorongás, stressz),
• alvási nehézségek,
• fáradtság, erőtlenség.

Súlyos fejsérülés esetén maradandó zavarok is felléphetnek:

• személyiségváltozás, az érzelmi-hangulati működés károsodása,
• memóriazavar,
• teljes szellemi leépülés,
• beszéd- és mozgászavar,
• bénulás.

A fejsérülések diagnosztizálása

A fejsérült betegek vizsgálata az alábbiakkal kezdődik:

• a tudatállapot vizsgálata,
• az orr- és hallójárat vérzésének ellenőrzése,
• a vérnyomás, pulzus, a vér oxigénszintjének ellenőrzése.

A fejsérülés pontos diagnózisát képalkotó vizsgálatokkal – CT (balesetet követően első körben ez választandó), a későbbi vizsgálatok során MRI – lehet felállítani, amelyek megmutatják a vér jelenlétét, mennyiségét, illetve az egyéb nyomásnövekedésre, agyállományt érő sérülésére utaló jeleket.

Ha a fejsérülést rosszullét előzte meg, akkor további vizsgálatokat (vércukormérés, EKG stb.) is kell végezni a rosszullét hátterében álló ok felderítésére.

A fejsérülések kezelése

A kisebb fejsérülések kezelése az alábbi módokon történhet:

• teljes fizikai és szellemi pihenés,
• hideg borogatás,
• fájdalomcsillapítás (paracetamol hatóanyagú készítményekkel).

A sérültet 4 óránként óvatosan fel kell ébreszteni, és meg kell bizonyosodni a megfelelő reakcióképességéről. A sérülést követő 24 órában nem ajánlott a járművezetés és a gépkezelés.

A súlyosabb esetekben (koponyatörés, koponyaűri vérzés) műtétre lehet szükség, amely után a sérültek többnyire tartós rehabilitációs kezelést igényelnek, és gyakran az alapvető funkciókat is újra kell tanulniuk.

A fejsérülések megelőzése

A fejsérülések megelőzésének legjobb módja a lehetséges veszélyek elhárítása, többek között az alábbi módokon:

• gépjárműben a biztonsági öv becsatolása,
• alkohol vagy egyéb drogok által befolyásolt tudatállapotban a vezetés elkerülése,
• megfelelő gyermekbiztonsági rendszer használata,
• sisak viselése kerékpározás, gördeszkázás, síelés, kontaktsportok közben,
• esések megelőzése (pl. jó világítással, akadályok eltávolításával).