A fogamzásgátlás a megtermékenyülést, tágabb értelemben a megtermékenyült petesejt beágyazódását megakadályozó módszer. Fogamzásgátlásra lehet szüksége annak a személynek, aki testileg képes a fogamzásra (termékeny), szexuális kapcsolata van ellenkező nemű személlyel, de nem tervez gyermeket.
A fogamzásgátló módszerek egyik legfontosabb mutatója a hatékonyság, vagyis az, hogy milyen mértékben képesek megakadályozni a nem kívánt terhességet. Ennek kifejezője az ún. Pearl-index, amely az adott módszer alkalmazása mellett egy év alatt száz nőnél bekövetkező terhességek számát adja meg. Megbízható, modern fogamzásgátló módszereknek az alacsony – kb. 1 – Pearl-indexű módszerek (például a hormonális fogamzásgátlás, a méhen belüli fogamzásgátló eszközök, valamint a női és férfi sterilizáció) tekinthetők.
A személy szerinti legmegfelelőbb módszer az egyes fogamzásgátlási módszerek előnyei és hátrányai ismeretében, valamint az alábbi szempontok mérlegelésével választható ki.
Ilyen fontos szempontok az alábbiak:
- a módszer hatékonysága és megbízhatósága,
- a módszer lehetséges kockázatai és mellékhatásai,
- a későbbi gyermekvállalás szándéka,
- a módszer könnyű használata,
- hormonális vagy nem hormonális fogamzásgátlás előnyben részesítése,
- meglévő betegség(ek),
- szedett gyógyszerek.
Az ideális fogamzásgátló módszer:
- hatékonysága közel százszázalékos,
- nincs mellékhatása,
- használata egyszerű,
- nem illúzióromboló,
- hatása bármikor felfüggeszthető,
- nincs hatása az esetlegesen mégis bekövetkező terhességre.
A fogamzásgátlás alapvető csoportjai a hormonális fogamzásgátlás és a nem hormonális fogamzásgátlás. Ez utóbbiak közé tartoznak a természetes módszerek, a mechanikus és kémiai (barrier) módszerek; a méhen belüli fogamzásgátló eszközök és a művi meddővé tétel (női és férfi sterilizáció), melyekről külön cikkekben részletesen olvashat.
Természetes módszerek
A természetes fogamzásgátló módszerek a terhesség gyógyszerek, eszközök, kémiai szerek alkalmazása nélkül történő megelőzését szolgálják. Ezek jellemzően az alábbiak lehetnek.
Megszakított közösülés (coitus interruptus): a magömlés (ejakuláció) előtt megszakított közösülés a spermium hüvelybe jutásának elkerülésével előzi meg a terhességet. Csökkenti a módszer hatékonyságát, hogy már a magömlés előtt is juthatnak spermiumok a hüvelybe, és a megszakítás időzítése nem mindig sikerül.
Naptármódszer (Ogino-Knaus-módszer): azon alapul, hogy a menstruációs ciklus ismeretében kiszámíthatók a teherbeesés szempontjából legkritikusabb napok (kapcsolódó tartalom: Cikluskövetés). A peteérés (ovuláció) általában a menstruáció kezdete előtt 14 nappal következik be. A peteérés ideje előtti és utáni néhány napban kerülni kell a nemi érintkezést. A módszer előnye, hogy nincs mellékhatása vagy egészségi kockázata, megfelelő tájékozódást követően bárki alkalmazhatja. Hátránya, hogy más módszerekhez képest kevésbé megbízható, a menstruációs ciklus alapos ismeretét igényli. Megbízhatóságát tovább csökkenti, ha a menstruációs ciklusok hossza idővel változhat, vagy egyéb okból rendszertelenné válhat.
Tüszőrepedés (ovulációs) módszerek: a nemi érintkezés kerülése az ovuláció időszakában, amire két fő módszert alkalmaznak:
- testhőmérséklet mérése (Hildebrand-módszer): ovuláció után csekély testhőmérséklet-emelkedés mérhető;
- cervixnyák megfigyelése (Billings-módszer): a cervixnyák ovuláció körüli hígabbá válása a hüvelyváladék nyákossá, síkosabb tapintatúvá válásához vezet, ami kellő tapasztalattal felismerhetővé teszi a kb. 4–5 napos termékeny időszakot.
Mechanikus és kémiai módszerek
A férfi és a női ivarsejtek találkozása különböző mechanikai és kémiai (barrier) módszerekkel akadályozható meg, amelyeket az alábbiakban röviden kerülnek bemutatásra.
Gumióvszer
A mechanikai barrierek közül a férfi gumióvszer (kondom) használata a legelterjedtebb. Helyes alkalmazás esetén kielégítő a hatékonysága, és fontos szerepe van a szexuális úton terjedő fertőzések átvitelének csökkentésében is. Részletesen lásd még: Óvszerek
Hüvelyi pesszárium
A női barrierek közül legelterjedtebb a hüvelyi pesszárium, amely rugalmas peremű, vékony gumi félgömb. Felhelyezése a perem összenyomása után könnyen elvégezhető. Az eszközt a közösülés után 6-8 óráig fenn kell tartani a kellő hatékonyság eléréséhez. A módszer használata ellenjavallt a méh süllyedése vagy hátrahajlott helyzete, jelentős mértékű hólyagsérv (cystokele) és végbélsérv (rectokele) esetén, mivel ezek az állapotok akadályozzák a pesszárium tökéletes beilleszkedését. A pesszárium önmagában történő használata nem nyújt maximális védelmet, ezért egyéb módszerekkel, például kémiai (spermicides) védekezéssel tehető hatékonnyá (lásd lentebb).
Méhszájsapka
A méhszájsapka (cervixsapka) puha és rugalmas gumiból készült mechanikus eszköz, amely a spermiumok átjutásának megakadályozását szolgálja. A nem kívánt terhesség hatékony megelőzése érdekében a méhszájsapkát spermiciddel együtt ajánlott alkalmazni. A méhszájsapkát bent kell hagyni a nemi aktust követően legalább további 6 óráig.
Kémiai módszerek
A krém, hab, zselé vagy kúp formájában is kapható, hüvelybe helyezhető, spermicid hatású készítmények megbénítják vagy elpusztítják a hímivarsejteket, mielőtt azok a petesejthez érnének. Felhelyezésük a várható közösülés előtt körülbelül fél órával célszerű, ismételt közösülés után újra kell alkalmazni őket. A közösülést követően 6-8 órán keresztül el kell kerülni a hüvelyöblítést. A spermicidek önmagukban történő használata nem elég megbízható fogamzásgátló módszer, ezért javasolt azokat egyéb módszerekkel – például pesszáriummal vagy óvszerrel – együtt használni.
Méhen belüli fogamzásgátló eszközök
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök spirál, illetve angol rövidítéssel IUD (intrauterine device) néven ismertek. Széleskörű alkalmazásuk az 1950-es évek végén a szövetbarát műanyagokból készült, ún. első generációs eszközökkel indult el. Hatékonyságukat jelentősen növelte az ún. bioaktív, fémet vagy fémötvözetet (réz, ezüst, arany) tartalmazó eszközök kifejlesztése. Az 1990-es évektől váltak elérhetővé a folyamatos hormonkibocsátást biztosító, méhen belüli fogamzásgátló eszközök.
A méhen belüli fogamzásgátlók ellenjavallatát képezik a méh fejlődési rendellenességei, a méh üregét torzító mióma, megelőző kismedencei gyulladás, valamint relatív ellenjavallatnak számít, ha még korábban nem szült (nulliparitás). Az eszköz felhelyezésének ideális időpontja a menstruációs vérzés ideje. A módszer hatékonysága alig marad el a hormonális fogamzásgátlásétól. A szülés vagy vetélés utáni felhelyezés is lehetséges, azonban nem javasolt a gyakoribb szövődmények miatt.
Mellékhatásként vérzési rendellenességek, elsősorban bőséges, hosszan tartó havi vérzés (hypermenorrhoea) vagy cikluson kívül jelentkező vérzés (metrorrhagia), továbbá alhasi fájdalom és kismedencei gyulladás fordulhat elő. Nem gyakori szövődmény az eszköz kilökődése, elsősorban menstruációs vérzés idején. Ritka szövődményként felhelyezéskor vagy a későbbiekben előfordulhat az eszköz méhfalon való átfúródása és a hasüregbe vagy a környező szövetekbe jutása.
A többségében T-alakú eszközök végén vékony jelzőszál van, amely kb. 1 cm hosszan kilóg a külső méhszájból. A jelzőszál az ellenőrző vizsgálatok során tájékoztat az eszköz helyben létéről, valamint lehetővé teszi az eszköz könnyű eltávolítását. Ha az ellenőrző vizsgálaton a jelzőfonal nem látható, ultrahangvizsgálat elvégzése szükséges az eszköz méhen belüli elhelyezkedéséről vagy esetleges kilökődéséről való tájékozódáshoz. Panaszmentes esetekben a méhen belüli fogamzásgátlók ajánlott viselési ideje 5-6 év, amelynek leteltét követően az eszköz cserélendő.
Az esemény utáni (sürgősségi) fogamzásgátlásról, illetve a férfi művi meddővé tételről és a női művi meddővé tételről külön cikkben olvashat.
