egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A gyulladás a szervezet védekező válasza, melyet szöveti károsodás vagy kórokozók megjelenése vált ki. Célja a szövet sértetlenségének helyreállítása. Főképp az immunrendszer, de más szervek és szövetek is részt vesznek a gyulladásos folyamat kialakításában.

 

A gyulladás egy tünetegyüttes, melyet az öt alábbi tünet jellemez:

  • pír,
  • forróság,
  • duzzanat,
  • fájdalom,
  • károsodott funkció.

 

Sérülés vagy fertőzés hatására olyan anyagok termelődnek, melyek az érintett területen a hajszálerek kitágulásához vezetnek. Így a terület vérellátása megnő, ez vezet a pír és a melegség kialakulásához. A hajszálerek átjárhatóbbá is válnak, ez alakítja ki a duzzanatot (ödéma). Olyan anyagok is termelődnek, melyek az idegvégződéseket stimulálják, ez vezet a fájdalomhoz.

 

Esetenként az immunrendszer akkor is előidézhet gyulladást, ha a szervezetben nincs jelen fertőzés. Ez történhet úgy, hogy az immunrendszer a szervezet saját sejtjei, szövetei ellen indít támadást (autoimmun betegségek), vagy az immunrendszer a számára veszélytelen anyagokra reagál túlzott mértékben (túlérzékenységi reakció).

 

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek legtöbbje csökkenti a gyulladást, a lázat, a fájdalmat. A kizárólag gyulladásgátlást szolgáló gyógyszereken kívül léteznek olyan hatásmechanizmussal rendelkező szerek is, amelyek az imént említett immunreakciók bénítása révén vezetnek a gyulladás mérséklődéséhez.

 

A gyulladáscsökkentők típusai

A gyulladáscsökkentők két legfontosabb csoportja:

  • nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok),
  •  kortikoszteroidok.

 

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek a gyógyszerek egyik leggyakrabban alkalmazott csoportját képezik. Az ebben a hatástani csoportban elsőként megjelenő acetil-szalicilsav és az azt követő nem-szteroid gyulladáscsökkentők a ciklooxigenáz (COX) nevű enzim gátlása révén gátolják a gyulladásos folyamatokat okozó anyagok, a prosztanoidok képződését a szervezetben. Az emberi szervezetben kétféle COX-enzim található meg: COX-1 és COX-2.

 

A COX-2 a gyulladásos szövetekben aktiválódik, és a gyulladás tüneteiért felelős. A COX-1 ezzel szemben bizonyos szervekben folyamatosan aktív (gyomorban, vérlemezkékben, erekben, vesében). A COX-1 bizonyos élettani funkciókat ellátó vegyületeket képez azokban a szervekben, ahol aktív formában van jelen – a gyomorban például olyan anyagot, amely megvédi a gyomorfalat a gyomorsav erős maró hatásától. A terápiás hatást tehát elsősorban a COX-2-enzim gátlása eredményezi, a COX-1-enzim gátlása a mellékhatások többségéért (pl.: gyomorfekély) felelős.

 

Egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek recept nélkül kaphatók a közforgalmú gyógyszertárakban. Mivel használatuk csak az előírt dózisok és óvintézkedések betartása mellett biztonságos, szedésük megkezdése előtt mindig ki kell kérni orvos vagy gyógyszerész tanácsát és elolvasni a gyógyszer mellé csomagolt betegtájékoztatót.

 

Kortikoszteroidok

A mellékvesekéreg-hormonok (kortikoszteroidok) olyan molekulák, amelyek a mellékvesekéregben termelődnek, és a szervezet számos élettani folyamatát szabályozzák (stresszre adott válasz, immunválasz, gyulladás, szénhidrát és fehérje anyagcsere, viselkedés). A természetes és mesterségesen előállított szintetikus kortikoszteroidok egyrészt a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén jótékony hatásúak, másrészt az élettaninál nagyobb dózisokban a gyulladásos megbetegedések és immunológiai kórképek kezelésében hatékonyak. A kortikoszteroidok rendelkeznek gyulladásgátló és immunszupresszív hatással is. Az immunrendszer sejtjeinek aktivitását, osztódását, vándorlását gátolják, illetve az olyan molekulák szintjét, amik a gyulladásos reakció beindításáért és fenntartásáért felelősek. Alkalmazhatók tabletta, vagy izomba, ízületbe adott injekció, vénába juttatható infúzió, belélegezhető (inhalációs) oldat, valamint helyi hatású oldatok, gélek és kenőcsök formájában. A kortikoszteroidok csak orvosi rendelvényre hozzáférhető szerek, adagolásuk betegségenként és esetenként különböző.

 

A gyulladáscsökkentők főbb javallatai

A nem-szteroid gyulladásgátló szerek elsődleges terápiás hatásterületeit az ízületek gyulladásos folyamataiban a fájdalom és a gyulladás csökkentése jelentik. Rövid ideig (néhány napig) szedhetők fejfájás, fogfájás, fájdalmas menstruáció, a lágyszövet sérülései (húzódások és ficamok), légúti fertőzések (közönséges nátha, influenza stb.) esetén. Alkalmasak az enyhe és közepes erősségű fájdalmak csillapítására, különösen jó hatásúak a sebészeti beavatkozásokat követő és gyulladásos eredetű fájdalmakban. Fájdalomcsillapító (analgetikus) hatást fejtenek ki, továbbá szülés utáni fájdalmakban és daganatos csontáttétek következtében fellépő fájdalmas állapotokban. Csökkentik a lázat, de nem befolyásolják a normál testhőmérsékletet. Tartós használatuk bizonyos idült betegségek – mint például az ízületi gyulladások és mozgásszervi fájdalmas állapotok – kezelésében lehetséges. Gyulladásgátló és analgetikus hatásuk révén csökkentik a mozgáskorlátozottságot és javítják a betegek életminőségét.

 

Hatásuk azonban elsősorban tüneti, a betegség szövetkárosodással járó súlyosbodását nem képesek megakadályozni.

 

A kortikoszteroidok alkalmazhatók egyes autoimmun betegségek – például a rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, Crohn-betegség, colitis ulcerosa és sclerosis multiplex stb.) kezelésére, valamint a szervezet által betegség miatt nem termelt hormonok pótlására (Addison-kór).

 

A helyi hatású kortikoszteroidok bizonyos allergiás bőrbetegségek (csalánkiütés, ekcéma) kezelésében hatékonyak. A belélegezhető kortikoszteroidok egyes tüdőbetegségek (például az asztma és a COPD) gyulladásos folyamatait gátolják.

 

A gyulladáscsökkentők lehetséges mellékhatásai

Az NSAID szerek rövid ideig tartó használata többnyire nem jár mellékhatással. Amennyiben mégis előfordul valamilyen mellékhatás, akkor elsősorban a gyomor-bélrendszer, mely a COX-1 gátlás következtében alakul ki a nem szelektív szerek esetében.

 

Előfordulhatnak emésztési zavarok, károsodhat a gyomor-bél nyálkahártyája és fekélyek alakulhat ki. Ezért az NSAID-ok tartós használata esetén gyomorsav káros hatását kivédő gyógyszer (gyomorvédő) szedése ajánlott (lásd még: NSAID).

 

A kortikoszteroidok három hétnél hosszabb ideig tartó szedése során megnő a cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség, a gyomorfekély, a zöldhályog, a szürkehályog és a csontritkulás kialakulásának kockázata. A kortikoszteroidok növelik az étvágyat, ami súlynövekedéshez vezethet. Növelik a fertőzésekre való hajlamot is, a sebgyógyulás elhúzódik. Szedésük alatt acne is előfordulhat. Kialakulhat Cushing-szindróma. A vázizomzat tömege csökkenhet, izomgyengeség léphet fel. A hangulatot is befolyásolhatják a szerek, egyesek eufórikusok lehetnek, mások depressziósak. Agresszívvá is válhat a beteg, nő a görcskészség is. Gyermekkorban a növekedést gátolja.

 

A tüdőbetegek kezelésében használatos, inhalációs formában bevitt kortikoszteroidok hosszú távon is komolyabb mellékhatások nélkül használhatók. Alkalmazásuk során előfordulhat a száj gombás (Candida albicans) fertőzése. Szedésüket nem szabad hirtelen abbahagyni, mivel mellékvesekéreg elégtelenség kialakulásához vezethet.

 

Kölcsönhatások

A nem-szteroid gyulladásgátlók más gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépve nem kívánt eseményekhez vezethetnek. Az NSAID-okkal párhuzamosan szedett gyógyszereket mindig egyeztesse kezelőorvosával!

 

Az NSAID-ok leggyakrabban az alábbi hatóanyagokkal lépnek kölcsönhatásba:

  • egyéb NSAID;
  • bizonyos véralvadásgátló gyógyszerek (pl.: warfarin);
  • bizonyos immunszuppresszáns hatóanyag, melyet szervtranszplantációt követően vagy autoimmun kórképek esetén alkalmaznak (cyclosporine);
  • diuretikumok, amelyeket magas vérnyomás kezelésére alkalmaznak;
  • rheumatoid arthritis esetén vagy kemoterápiás szerként alkalmazott hatóanyag, a methotrexate;
  • bizonyos hangulatzavarokban (pl. depresszió, bipoláris zavar) alkalmazott gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphet (lásd még: NSAID-ok).

 

A kortikoszteroidok szintén kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel. A véralvadásgátló gyógyszerek és a kortikoszteroidok együttes szedése csökkentheti, de fel is erősítheti a véralvadásgátlók hatását.

 

A görcsoldó antiepileptikumok (phenytoin, phenobarbital, karbamazepin) használata csökkenti a kortikoszteroidok hatékonyságát. Diuretikum szedése esetén a kálium vesztést fokozzák. A szájon át szedhető kortikoszteroidok csökkentik a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek hatékonyságát, ezért a mindkét gyógyszert szedő betegeknek gyakran kell ellenőrizniük a vércukorszintjüket. A vérnyomáscsökkentők hatását szintén csökkenthetik.

 

A kortikoszteroidok a lítium szintet csökkentik. A hörgőtágítók és a kortikoszteroidok együttes alkalmazása a vér káliumszintjének csökkenéséhez és annak révén szívritmuszavarhoz vezethet, ezért a mindkét gyógyszert használó betegeknek rendszeresen ellenőriztetniük kell a vér káliumszintjét.

 

A kortikoszteroidok immunrendszert gyengítő hatása miatt a kezelés időtartama alatt és a befejezését követő három hónapban nem ajánlott az élővírust tartalmazó védőoltások beadatása.

 

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő és kortikoszteroid szerek együttes szedése megnöveli a gyomorfekély és a belső vérzés kockázatát.

 

Gyulladáscsökkentők várandósság idején

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása nem ajánlott szoptatás ideje alatt, hacsak a kezeléssel járó előnyök nem lépik túl a csecsemő egészségi kockázatait. Szedésük kerülendő a várandósság ideje alatt is.

 

A szájon át szedhető kortikoszteroidok alkalmazása nem javasolt a várandósság ideje alatt. Használatuk akkor megengedett, ha a várandós anya betegsége kezelés nélkül nagyobb veszélyt jelent, mint a gyógyszer magzatra kifejtett, nemkívánatos hatásai. Szoptatás alatt a kezelőorvos olyan készítmény szedését javasolja, amely a legkevésbé kedvezőtlen hatású a csecsemő egészségére. Ugyanakkor elővigyázatosságból a gyógyszer bevételét követően 3-4 órát javasolt várni a szoptatással. A kortikoszteroid injekciók és inhalátorok használatának a szoptatás alatt nincs jelentős egészségügyi kockázata a csecsemő nézve.

KULCSSZAVAK
gyulladás  |   NSAID  |   prosztanoid  |   ciklooxigenáz  |   kortikoszteroid  |   szteroid  |   mellékvesekéreg  |   autoimmun betegségek  |   analgetikus terápia  |   peptikus fekély
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít