Az allergia elleni szerek (antihisztaminok, kortikoszteroidok, leukotriénreceptor-antagonisták stb.) olyan gyógyszercsoportot alkotnak, amelyek a szervezet túlérzékenységi reakcióját csökkentik vagy megszüntetik. Ezek a készítmények enyhítik az olyan allergiás tüneteket, mint a tüsszögés, orrdugulás, szemviszketés vagy bőrkiütés.
Az első generációs antihisztaminok, amelyeket főként allergiás reakciók (pl. bőrviszketés, orrfolyás) kezelésére alkalmaznak, gátolják a hisztamin H1-receptorokat a periférián (ahol az allergia tünetei kialakulnak) és a központi idegrendszerben is. A kortikoszteroidok gyulladáscsökkentő hatásuk révén mérsékelik a tüneteket, míg a leukotriénreceptor-antagonisták a légúti és egyéb allergiás panaszok hátterében álló gyulladásos folyamatokra hatnak. A legmegfelelőbb kezelés kiválasztása során figyelembe kell venni a tünetek jellegét, erősségét, a beteg életkorát, illetve az esetleges társbetegségeit.
Az antihisztaminokról bővebben itt olvashat.
Az allergia elleni szerek osztályozása és hatásmechanizmusa
Az allergia elleni szerek leggyakrabban a hisztamin-receptorok blokkolásával csökkentik az allergiás tüneteket és a hányingert, azonban mind a két gyógyszercsoportban találunk más hatásmechanizmusú szereket is.
Első generációs antihisztaminok
Az első generációs antihisztaminok közé tartozik pl. a difenhidramin és a klórfeniramin. Blokkolják a hisztamin H1-receptorokat, csökkentve ezzel az allergiás reakciókat. Gyors enyhülést nyújtanak a szezonális allergiák, például a pollenallergia tüneteiben, azonban gyakran álmosságot és egyéb központi idegrendszeri mellékhatást okoznak, mivel a vér-agy gáton könnyen átjutnak.
Második generációs antihisztaminok
Második generációs antihisztamin pl. a cetirizin vagy a loratadin. Hatásmechanizmusuk hasonló az első generációs antihisztaminokhoz, de kevesebb központi idegrendszeri mellékhatást okoznak. Hosszabb távú alkalmazásuk lehetséges a krónikus allergiás tünetek (pl. a háziporatka vagy a penész okozta allergiák) esetében, mivel kevesebb központi idegrendszeri mellékhatással járnak.
Harmadik generációs (más néven újabb) antihisztaminok
Ide tartozik pl. a fexofenadin, a desloratadin, a levocetirizin. Ezek a szerek a második generációs antihisztaminok továbbfejlesztett változatai. Hasonlóan hatnak, de általában még kevésbé okoznak álmosságot vagy egyéb központi idegrendszeri mellékhatásokat. Megbízható és hosszan tartó tünetcsökkentést nyújtanak, ezért krónikus allergiás megbetegedések (pl. szénanátha) esetében gyakran alkalmazzák őket.
Kromoglikátok
A kromoglikátok közé tartozik pl. a kromoglikánsav. Megakadályozzák a hisztamin és egyéb mediátorok felszabadulását a hízósejtekből. Inhalálva az asztma fenntartó (rohamot megelőző) kezelésére adható.
Kortikoszteroidok
A kortikoszteroidok közé tartozik pl. a flutikazon, a budesonid. Gyulladáscsökkentő hatásuk révén csökkentik a szöveti duzzanatot és gyulladást.
Leukotriénreceptor-antagonisták
Leukotriénreceptor-antagonista pl. a montelukaszt vagy a zafirlukaszt. Ezek a gyógyszerek a leukotriének hatását gátolják, amelyek szerepet játszanak a gyulladás és az allergiás reakciók kialakulásában. Különösen hasznosak asztmával társuló allergia esetén, mivel csökkenthetik a hörgők hyperreaktivitását és a légúti gyulladást.
Anti-IgE monoklonális antitestek
Anti-IgE monoklonális antitest pl. az omalizumab. Súlyos, nehezen kontrollálható allergiás asztma vagy bizonyos krónikus csalánkiütés esetén adható. Az IgE antitestek semlegesítésével csökkentik az allergiás reakció kiváltásában szerepet játszó mediátoranyagok (pl. hisztamin) felszabadulását.
Allergénspecifikus immunterápia
Az allergénspecifikus immunterápia (deszenzibilizálás) nem klasszikus „gyógyszeres” kezelés, mégis az allergiakezelés egyik fontos módja. Lényege, hogy a beteget kontrolláltan, fokozatosan növekvő adagban teszik ki az allergént okozó anyagnak (szubkután injekció formájában vagy nyelv alatti [szublingvális] cseppek/tabletták segítségével), így a szervezet fokozatosan „megszokja”, és idővel kevésbé reagál a kiváltó anyagra.
Érszűkítő (dekongesztáns) szerek
Érszűkítő (dekongesztáns) szer pl. a pseudoephedrin tablettaként, illetve a xylometazolin vagy az oxymetazolin orrspray formájában). Ezek elsősorban az orrnyálkahártya-duzzanat csökkentésére szolgálnak, ezáltal mérsékelik az orrdugulást. Nem klasszikus allergiaellenes gyógyszerek, de gyakran használatosak a kellemetlen tünetek, például az orrdugulás gyors enyhítésére.
Hogyan kell szedni az allergia elleni szereket?
Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot írnak fel Önnek, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Az allergia elleni szerek jellemzően napi egyszeri vagy többszöri adagolást igényelnek, attól függően, hogy milyen típusú gyógyszerről van szó, és mennyire súlyosak az allergia tünetei. Az első generációs antihisztaminokat lefekvés előtt ajánlott bevenni, mivel álmosságot okozhatnak.
Az allergia elleni szerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, az allergia elleni szereknek is vannak mellékhatásai. Az alkalmazható hatóanyagoknak rengeteg típusa van, teljesen eltérő mellékhatásprofillal, így az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az allergia elleni szerek leggyakoribb mellékhatásai az alábbiak:
- első generációs antihisztaminok: álmosság, szédülés, szájszárazság, homályos látás;
- második generációs antihisztaminok: általában kevesebb mellékhatással járnak, de előfordulhat fejfájás, szájszárazság;
- kromoglikátok: helyi irritáció, köhögés, ritkán fejfájás;
- kortikoszteroidok: helyi irritáció, orrvérzés, szájpenész, ritkán szisztémás hatások, mint a mellékvese-elégtelenség;
- leukotriénreceptor-antagonisták: fejfájás, fáradtság, hasmenés, hasfájás, ritkán hangulati- vagy alvászavarok, ritkán allergiás reakciók;
- Anti-IgE monoklonális antitestek: injekció beadásának helyén fellépő reakciók (duzzanat, fájdalom, bőrpír), fejfájás, fáradtság, ritkán súlyosabb allergiás reakciók (anafilaxia), esetenként ízületi fájdalmak;
- allergénspecifikus immunterápia: helyi reakciók az injekció beadásának helyén (duzzanat, vörösödés, viszketés), ritkán egyéb allergiás reakciók (tüsszögés, légzési nehézség, anafilaxia), nyelv alatti készítmények esetén szájviszketés és torokirritáció;
- érszűkítő (dekongesztáns) szerek: szív- és érrendszeri hatások (emelkedett vérnyomás, szapora szívverés), idegesség, álmatlanság, remegés, nyálkahártya-irritáció, rebound orrdugulás (lásd: Orrspray használata).
Az allergia elleni szerek és az egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, az allergia elleni szerek alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az allergia elleni szerek bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Az allergia elleni szerek gyógyszerkölcsönhatásai az alábbiak lehetnek.
Első generációs antihisztaminok
Alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal (pl. nyugtatók, altatószerek, opioidok) együtt adva fokozottan jelentkezhet álmosság, szedáció és koordinációs zavar. Egyéb antikolinerg hatású szerekkel (pl. néhány antidepresszáns, antipszichotikum) kombinálva erősödhetnek az ún. antikolinerg mellékhatások (szájszárazság, vizeletretenció, látászavar).
Második generációs antihisztaminok
Bár jellemzően kevesebb központi idegrendszeri depressziót okoznak, alkohollal vagy egyéb, álmosságot kiváltó szerekkel kombinálva továbbra is fennállhat a fáradtság vagy a szedáció fokozódásának lehetősége. Egyes készítmények (pl. loratadin) metabolizmusában a CYP3A4 enzim is részt vesz, így a CYP3A4-gátló vagy -indukáló gyógyszerek (pl. ketokonazol, eritromicin, rifampicin) befolyásolhatják a hatékonyságukat és a szérumszintjüket.
Harmadik generációs (más néven újabb) antihisztaminok
Hasonlóan a második generációs antihisztaminokhoz, egyes változatok metabolizmusát szintén befolyásolhatják a májenzimek működését gátló vagy fokozó gyógyszerek. Általában kevésbé szedatívak, de alkohollal vagy egyéb szedatív szerekkel együtt adva kis mértékben még mindig fokozódhat a szedáció.
Kromoglikátok (pl. kromoglikánsav)
Nem jellemző jelentős gyógyszerkölcsönhatás. Főleg lokálisan alkalmazzák (szemcsepp, orrspray, inhalátor), így a szisztémás interakciók ritkák.
Kortikoszteroidok (pl. flutikazon, budesonid)
Befolyásolhatják a vérnyomásra és a vércukorszintre ható gyógyszerek hatékonyságát (pl. vérnyomáscsökkentők, antidiabetikumok). Más immunrendszerre ható vagy gyulladáscsökkentő szerekkel (pl. immunszuppresszánsok, NSAID-ok) együtt alkalmazva nőhet az infekciók kockázata vagy a gyomor-bélrendszeri mellékhatások száma (NSAID-okkal kombinálva). Májenzimek indukálói (pl. rifampicin, fenitoin) csökkenthetik, míg a gátlók (pl. ketokonazol, bizonyos HIV-proteázgátlók) fokozhatják a kortikoszteroidok hatását.
Leukotriénreceptor-antagonisták (pl. montelukaszt, zafirlukaszt)
A májenzimeken keresztül metabolizálódnak, így bizonyos gyógyszerek (pl. rifampicin, fenitoin) csökkenthetik, míg mások (pl. ketokonazol) növelhetik a plazmaszintjüket. Más asztmaellenes szerekkel (pl. inhalációs kortikoszteroidok) kombinálva általában jól tolerálhatók, de az adagolás módosítását időnként meg kell fontolni.
Anti-IgE monoklonális antitestek (pl. omalizumab)
Jellemzően nem rendelkeznek jelentős gyógyszerkölcsönhatásokkal, ugyanakkor óvatosan kell eljárni más immunterápiás vagy biológiai készítményekkel történő kombináció esetén, mert megnőhet az immunrendszerre gyakorolt összhatás. Egyes esetekben megváltoztathatja a szokásos asztmaellenes gyógyszerek (pl. inhalációs kortikoszteroidok, hosszú hatású hörgőtágítók) dózisigényét.
Allergénspecifikus immunterápia (deszenzibilizálás)
Béta-blokkoló vagy ACE-gátló (magas vérnyomásra ható szerek) kezelés mellett nagyobb körültekintést igényel, mert anafilaxiás reakció esetén a szokásos ellenintézkedések (pl. adrenalin beadása) kevésbé lehetnek hatékonyak. Erős immunmodulánsokkal (pl. immunszuppresszív terápiák) kombinálva az immunválasz megváltozhat, ami befolyásolhatja a kezelés eredményességét.
Érszűkítő (dekongesztáns) szerek (pl. pseudoephedrin, xylometazolin, oxymetazolin)
MAO-bénítókkal (pl. MAO-gátló antidepresszánsok) együtt alkalmazva súlyos hipertenzív reakciók (jelentős vérnyomás-emelkedés) léphetnek fel. Egyéb szimpatomimetikus szerekkel (pl. bizonyos étvágycsökkentők, amfetamin-származékok) való egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a szív- és érrendszeri mellékhatások kockázata (tachycardia, magas vérnyomás).
Ajánlott tartalom:
