A gyógyszerfüggőség emberek millióit érinti szerte a világban, ami komoly egészségügyi károkat okoz egyéni és társadalmi szinten is. A gyógyszerfüggőséget meg kell különböztetni a gyógyszerrel való visszaélés (gyógyszerabúzus) jelenségétől.
A gyógyszerfüggőség a kényszeres gyógyszer- vagy kábítószerhasználat viselkedésmintája: leküzdhetetlen vágy az alkalmazásra; az elvonást követően pedig gyakori a visszaesés. A gyógyszerabúzus bármely gyógyszer vagy drog fogyasztása a megengedett gyógyászati- vagy társadalmi szokásoktól eltérő módon.
A szenvedélybetegségekről és a függőségkezelésről bővebben külön cikkben olvashat.
A gyógyszerfüggőség kialakulása
A gyógyszerfüggőség kialakulása kezdődhet visszaélésszerűen, de sok esetben az eredetileg gyógyászati céllal szedett gyógyszerek orvosi felügyelet nélküli alkalmazásából alakul át függőséggé.
A gyógyszerfüggőség az alábbi módokon alakulhat ki.
- Hosszú időn keresztül fenntartott terápiás gyógyszerszedés: a gyógyszer használata orvosi javaslatra történik (pl. szorongásos betegség vagy alvászavar miatt), majd a gyógyszerszedés hosszú időn keresztül fennmarad, mert abbahagyása esetén elvonási tünet (szorongás, alvászavar) jelentkezik. Ilyenkor a gyógyszerszedés orvosi kontrollja nem valósul meg.
- Egyre emelkedő dózisú, öncélú gyógyszerszedés: eredetileg orvosi javaslatra történik a gyógyszer használata, de néhány hét vagy hónap után a páciens többet kezd el szedni a felírt adagból, felismerve a gyógyszer euforizáló hatását, illetve az altatószert nappal is elkezdi szedni a megvonása miatt kialakuló szorongás elkerülésére.
- Klasszikus visszaélésszerű használat: az egyén már kezdettől fogva az eufóriát okozó hatásért használja az idegrendszeri- és lelki működéseket csökkentő (depresszáns) vagy izgató (stimuláns) gyógyszereket.
Veszélyeztetett csoportok
A gyógyszerfüggőség kialakulása mögött genetikai, biológiai és környezeti okok is állhatnak, így vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek veszélyeztetettebbnek minősülnek a függőség kialakulása szempontjából.
A gyógyszerfüggőség szempontjából leginkább veszélyeztetett csoportok az alábbiak.
- Alacsony társadalmi osztályba tartozók: körükben nagyobb a problémás gyermekkori szocializáció valószínűsége, több a mindennapi stresszválaszt létrehozó inger felnőttkorukban is (megélhetési nehézségek), kevesebb segítséghez, erőforráshoz jutnak, kevesebb hatékony stresszkezelési módszert ismernek, jellemző rájuk a „tanult tehetetlenség”.
- A társadalom szélére szorult személyek (hajléktalanok, börtönből szabadultak, megváltozott munkaképességűek, értelmi- vagy testi fogyatékossággal élők).
- A korábban vagy aktuálisan más függőségben is szenvedők.
- Akiknek a közvetlen környezetében alkohol- és/vagy gyógyszerfüggők élnek vagy tartoznak a példaképeik közé.
- Alacsony vagy magas életkorúak: az idősebbek jellemzően több egészségügyi problémára szednek gyógyszert, ezért az orvosi kontroll elvesztése esetén könnyen kialakulhat náluk a függőség; a fiatalabbak pedig impulzív módon reagálhatnak a gyógyszerek nyújtotta eufóriára és/vagy stresszcsökkentő hatásokra. Emiatt különös odafigyelést igényelnek az idős (65 év feletti) emberek és a serdülők.
A legtöbb visszaélést okozó gyógyszercsoportok
A legtöbb gyógyszer nem okoz függőséget, azonban van néhány olyan gyógyszercsoport, amelyekre hatásmechanizmusuk miatt jellemző lehet az abúzus vagy a függőség kialakulása.
Benzodiazepinek
A benzodiazepinek alkotják a leggyakrabban függőséget okozó gyógyszercsoportot. A hamis biztonság illúzióját keltheti, hogy gyakran orvos vagy szakorvos által felírt szerekről van szó, tehát használatuk és birtoklásuk teljesen legális. Alkalmazásuk bizonyos nehéz élethelyzetekben (családi tragédia, nehezen feldolgozható történések stb.) indokolt lehet, azonban szedésük során nagyon fontos – mint minden vényköteles gyógyszer esetében – az orvos utasításainak szigorú betartása.
Benzodiazepinfüggőség akkor alakulhat ki, amikor a beteg nem tartja be az orvos által javasolt dózist vagy adagolási gyakoriságot, és tünetei enyhítésére egyre többször és egyre nagyobb dózisban alkalmazza a gyógyszereket. Ezt követően az abbahagyás nehézségekbe ütközhet, ilyen esetben azonban ne féljen akár orvosi segítséget is kérni! Ebbe a gyógyszercsoportba tartoznak egyrészt a szorongásoldók (anxiolitikumok), amelyek a szorongás, félelemérzet, pánikroham gyors tünetcsökkentésére, nem pedig a meggyógyítására szolgálnak, másrészt az altatók (hipnotikumok), amelyek az alvászavarok kezelésében használatosak.
A benzodiazepinfüggőség terápiájáról bővebben külön cikkben olvashat.
Opioidok
Az opioidok kábító fájdalomcsillapítók, amelyek esetében az erőteljes eufóriaérzés kiváltása miatt nagy a kockázata a szabadidős kikapcsolódás céljából történő (rekreációs) használatának. Az opioidfüggőség igen komoly orvosi és társadalmi probléma. Az opioidtartalmú anyagok két nagy csoportba sorolhatók: természetes és szintetikus szerekre. A természetes, mákból származókat ópiátoknak; a szintetikus és félszintetikus szereket opioidok nevezzük.
Izgatószerek
Ebbe a gyógyszercsoportba azok az élénkítő (stimuláns) gyógyszerek tartoznak, amelyek nagyobb dózisban az amfetaminokhoz hasonló eufóriát okoznak, ezért nem előírásszerű alkalmazásuk esetén fennáll a visszaélésszerű fogyasztás (abúzus) veszélye. Izgatószerek például a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (angol rövidítéssel ADHD) kezelésére használt gyógyszerek. A stimulálószereket felnőttkorban jellemzően a mentális teljesítmény fokozására alkalmazzák.
Elvonási tünetek
A gyógyszerszerhasználat abbahagyását követően pszichés és fizikai elvonási tünetek jelentkezhetnek. Ha a gyógyszer hatása az általános rossz közérzet megszüntetéséhez szükséges, akkor megvonás esetén a lelki tünetek az enyhe sóvárgástól a kínzó vágyig fokozódhatnak. Az elvonás fizikai (testi) tünetekkel is járhat, amelyek szintén nagyon széles skálán mozoghatnak az enyhe kézremegéstől, izzadástól egészen az életveszélyig terjedően. Súlyos gyógyszerfüggőség esetén a szer hirtelen, orvosi felügyelet nélküli megvonása akár halált is okozhat.
Sokan azt gondolják, hogy a pszichés elvonási tünetek könnyebben kezelhetők, és nem olyan veszélyesek az egyénre. Ez bizonyos szempontból igaz, hiszen testi károsodást nem jelentenek, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szorongás, a jelentkező depresszió és a megváltozott viselkedés szintén nagyon nehezen elviselhető egészségromlás mind a függő személy, mind a környezete számára.
A gyógyszerfüggőség terápiája
Az első lépés, hogy az érintett személy szakember segítségével ismerje fel a függőségi problémáját, és szándékában álljon a kezelésben való részvétel és a felépülés.
A második lépés a megvonás (detoxifikáció). Ebben a fázisban fizikai-, illetve pszichés elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyeket orvosi segítséggel, gyógyszeresen vagy egyéb módszerekkel kezelni lehet. Ez a szakasz súlyos esetekben kórházi ellátást is igényelhet.
A harmadik lépés a rehabilitáció, amely során a rögzült viselkedésminták helyére új viselkedésminták kerülnek. A páciensek elsajátítják azoknak a helyzeteknek a kezelését, amelyekben korábban gyógyszerhez nyúltak. A rehabilitáció eszköze lehet a pszichoterápia, a közösségi rehabilitáció, a szocioterápia és az önsegítő csoportok.
Lásd még: Függőségkezelés
Függőség esetén felkereshető intézmények
Nyírő Gyula OPAI Addiktológia
Honlap: www.opai-addikt.hu
Alkohol- és szerhasználattal, szerencsejáték- és videojáték-függőséggel küzdő betegek ellátása, illetve az ezekhez társult pszichés problémák kezelése.
Megálló Csoport Alapítvány
Honlap: www.megallo.org
Önsegítő csoportok szerhasználó, életvezetési zavarokkal és viselkedési függőségekkel küszködő fiataloknak.
Kék Pont Alapítvány
Honlap: www.kekpont.hu
16 év feletti szerhasználattal küzdő, önként jelentkező pácienseket fogadnak.
Józan Babák Klub
Várandóssághoz vagy gyermekneveléshez kapcsolódó, szerhasználattal, viselkedési addikciókkal járó válsághelyzetek kezelésével foglalkozó egyesület.
Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány
Honlap: www.tisztajovoert.hu
Szerhasználó fiatalkorúak számára elérhető szakrendelés.
