A húgyúti fertőzések a húgyutak, a húgyhólyag, a húgyvezetékek, a húgycső, valamint férfiak esetében a prosztata gyulladásos megbetegedéseit foglalják magukban. A húgyúti fertőzések (UTI – urinary tract infection) igen gyakoriak, különösen a nőknél, de férfiaknál is előfordulhatnak, főleg idősebb korban vagy prosztatabetegségek esetén. A fertőzések lehetnek alsó húgyúti (pl. cystitis) vagy felső húgyúti (pl. pyelonephritis) lokalizációjúak, amelyek eltérő súlyosságúak, és eltérő kezelési megközelítést igényelnek.
A gyógyszeres terápia célja a fertőzést okozó kórokozó(k) elpusztítása, a tünetek megszüntetése, a szövődmények megelőzése és a kiújulás esélyének csökkentése.
A húgyúti fertőzésekről bővebben itt olvashat.
A húgyúti fertőzések gyógyszeres terápiája
A húgyúti fertőzések gyógyszeres kezelésének alapját az antibiotikumok képezik. A kezelés módja a fertőzés típusától, súlyosságától, lokalizációjától és a beteg egyéni körülményeitől (pl. életkor, társbetegségek, várandósság) függ. A terápiához gyakran szükség van vizelettenyésztés elvégzésére, ami segít meghatározni a fertőzést kiváltó baktérium pontos típusát és az antibiotikum-érzékenységet.
A húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek hatásmechanizmusa
A húgyúti fertőzések kezelésében az antibiotikumok hatása azon alapszik, hogy gátolják vagy elpusztítják a fertőzést okozó baktériumokat. A megfelelő szer kiválasztása során figyelembe kell venni a kórokozó típusát, az antimikrobiális rezisztencia lehetőségét, valamint a fertőzés lokalizációját (alsó vagy felső húgyúti szakasz).
A leggyakrabban alkalmazott hatóanyagcsoportok az alábbiak:
foszfomicin: egyadagos, szájon át szedhető antibiotikum, amely különösen akut, komplikálatlan hólyaghurut esetén alkalmazható;
nitrofurantoin: elsősorban alsó húgyúti fertőzések esetén használatos, hatékony több gyakori kórokozóval szemben;
fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin, levofloxacin): súlyosabb vagy felső húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazzák, azonban rezisztencia és jelentősebb mellékhatások miatt csak indokolt esetben javasolt;
trimethoprim-sulfamethoxazole: a húgyúti fertőzések klasszikus kombinált antibiotikuma, azonban a rezisztencia aránya emelkedő tendenciát mutat;
cefalosporinok (pl. cefazolin, cefalexin, ceftriaxon): injekciós vagy szájon át adható formában is elérhetők, súlyosabb vagy komplikált esetekben alkalmazhatók;
aminoglikozidok (pl. gentamicin): elsősorban kórházi körülmények között, súlyos, szisztémás fertőzések esetén használják.
A fenti hatóanyagok gyakran kombinációs készítmények formájában is elérhetők, amelyek egyszerre több hatásmechanizmust céloznak meg.
Hogyan kell szedni a húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszereket?
A gyógyszeres kezelés időtartama néhány naptól akár több hétig is terjedhet, attól függően, hogy egyszerű vagy komplikált esetről van-e szó, illetve érintette-e a felső húgyutakat.
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Kiegészítő tanácsok a húgyúti fertőzések gyógyszereinek alkalmazásához:
- a kezelés során a bőséges folyadékbevitel segíti a baktériumok kiürülését a húgyutakból;
- a kezelés idején és azt követően néhány napig ajánlott kerülni az irritáló hatású anyagokat (pl. alkohol, koffein, fűszeres ételek);
- krónikus vagy visszatérő fertőzések esetén szóba jöhet hosszú távú antibiotikum-profilaxis vagy speciális immunerősítő készítmények alkalmazása.
A húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a húgyúti fertőzések kezelésére használt gyógyszereknek is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A húgyúti fertőzések kezelésére használt gyógyszerek leggyakrabban előforduló mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- hányinger, hányás,
- hasmenés,
- allergiás reakciók (bőrkiütések, bőrviszketés),
- hüvelyi gombás fertőzések (hüvelygomba),
- ritkábban májenzim-emelkedés, vérképzőszervi eltérések, idegrendszeri tünetek.
Fluorokinolonok esetén különösen fontos a kezelőorvosi felügyelet, mivel ritka, de súlyos mellékhatásokat okozhatnak (pl. ínszakadás, neuropathia).
Amennyiben a kezelés során nem várt, súlyos vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a húgyúti fertőzés elleni gyógyszer alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A leggyakoribb kölcsönhatások az alábbiak lehetnek.
Antacidok (savlekötők), vaspótlás vagy bizonyos multivitaminok csökkenthetik egyes antibiotikumok (pl. ciprofloxacin) felszívódását, ezért javasolt legalább 2 órás különbséget tartani az étrend-kiegészítők és az antibiotikum bevétele között.
Warfarin vagy egyéb véralvadásra ható gyógyszer szedése esetén bizonyos antibiotikumok (pl. trimethoprim-sulfamethoxazole, ciprofloxacin) fokozhatják a vérzésveszélyt.
Egyes antibiotikumok (pl. nitrofurantoin) nem ajánlottak súlyos veseelégtelenség esetén, mivel a csökkent veseműködés hátráltatja a gyógyszer megfelelő kiürülését, ezáltal fokozódik a mellékhatások kockázata és csökken a terápiás hatékonyság. Ilyen esetekben alternatív szer választása szükséges.
Fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin) alkalmazása során egyes idegrendszerre ható gyógyszerekkel (pl. antipszichotikumok, triciklusos antidepresszánsok) való kombináció növelheti a mellékhatások előfordulását, ezért fokozott óvatosság szükséges.
Amennyiben más készítményeket is használ, minden esetben tájékozódjon kezelőorvosánál vagy gyógyszerészénél, hogy elkerülje a nem kívánt kölcsönhatásokat.
Ajánlott tartalom:
