Az idegek működésének zavarára utaló panaszok – mint a zsibbadás, bizsergés, érzéketlenség vagy fájdalom – hátterében gyakran idegkárosodás, vagyis neuropátia áll. A neuropátia kialakulhat cukorbetegség, alkoholbetegség, autoimmun betegség, bizonyos fertőzések vagy gyógyszerek következményeként. Időben elkezdett kezeléssel azonban megelőzhető a tartós idegkárosodás.
A gyógyszeres kezelés nem csupán a tünetek enyhítését szolgálja, hanem az idegek regenerációját és a további károsodások megelőzését is. A terápiás lehetőségek köre széles: a B-vitaminoktól kezdve az antiepileptikumokon vagy antidepresszáns gyógyszereken át egészen a helyileg ható tapaszokig számos gyógyszer és hatásmechanizmus áll rendelkezésre.
A végtagzsibbadásról bővebben itt olvashat.
A perifériás idegek betegségeiről bővebben itt olvashat.
A zsibbadáscsökkentő és idegvédő szerek típusai és hatásmechanizmusai
Az idegek károsodása miatt kialakuló zsibbadásérzés (vagy bizonyos esetekben fájdalom) több különböző ponton befolyásolható gyógyszeresen. A kezelés célja a tünetek csillapítása és az idegi regeneráció támogatása.
B-vitaminok
A B-vitaminok létfontosságú szerepet játszanak az idegrendszer egészséges működésében: biztosítják az idegsejtek energiaellátását, segítik az idegek közötti kommunikációt és támogatják szerkezeti épségüket is.
A B1-vitamin (tiamin) az idegsejtek energiaellátásához szükséges: a glükóz lebontása során enzimként segíti az energiatermelő folyamatokat. Hiánya fáradtságot, memóriazavart, zsibbadást, hosszú távon pedig maradandó idegkárosodást okozhat. Pótlása kiemelten fontos alkoholbetegségben szenvedők számára, mivel az alkohol gátolja a felszívódását.
A B6-vitamin (piridoxin) számos idegrendszeri ingerület-átvivő anyag (neurotranszmitter), pl. a szerotonin, dopamin és GABA szintéziséhez szükséges. Ezek szabályozzák a hangulatot, az alvást, a fájdalomérzékelést és az idegsejtek közötti kommunikációt. Hiánya ingerlékenységet, depressziót, álmatlanságot és perifériás neuropátiát okozhat. Fontos azonban tudni, hogy túlzott mértékű pótlása – hosszú távon napi 50 mg fölötti adagban – paradox módon önmagában is idegkárosodáshoz vezethet.
A B12-vitamin (kobalamin) kulcsfontosságú a mielinhüvely felépítésében – ez az idegsejtek „szigetelése”, amely lehetővé teszi a gyors ingerületvezetést. Ezen kívül részt vesz a DNS-szintézisben és a vörösvérsejtek képződésében is. Hiánya esetén vérszegénység és neurológiai tünetek is megjelenhetnek: egyensúlyzavar, memóriazavarok, végtagzsibbadás, izomgyengeség. Időseknél, valamint gyomor-bélrendszeri betegségek vagy vegetáriánus étrend esetén gyakoribb a B12-hiány.
Alfa-liponsav (ALA, tioktánsav)
Az alfa-liponsav (más néven tioktánsav) erős antioxidáns, amely képes semlegesíteni a sejtkárosító szabadgyököket, így védi az idegsejteket. A szabadgyökök olyan instabil molekulák, amelyek károsítják a sejtmembránokat, fehérjéket és a DNS-t, ami érzékelési zavarokat, fájdalmat vagy zsibbadást eredményezhet. Különösen hatékony a diabéteszes neuropátia kezelésében.
Antiepileptikumok
Az antiepileptikumok idegkárosodás esetén nem a rohamok megakadályozására, hanem fájdalomcsillapításra szolgálnak, mivel gátolják az idegsejtek túlzott ingerlékenységét. Gyakran alkalmazzák őket, mivel ilyen típusú fájdalom esetén jellemzően jobban működnek, mint a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID).
Az erre a célra leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a gabapentin és a pregabalin. Hatásuk csak fokozatosan alakul ki, ezért az adagot lassan kell emelni. Leginkább égő, szúró vagy bizsergő típusú fájdalmak (pl. övsömör utáni idegfájdalom, diabéteszes neuropátia) esetén alkalmazhatók.
Antidepresszánsok
Bizonyos antidepresszánsokat alacsony dózisban alkalmaznak idegfájdalmak csillapítására, mivel hatással vannak a fájdalomérzékelés agyi szabályozására. Hatásukat nem csak depressziós betegek esetén fejtik ki.
Az antidepresszánsok (pl. amitriptilin, nortriptilin, klomipramin, imipramin, duloxetin) a szerotonin és noradrenalin visszavételének gátlásával növelik az agyi fájdalomcsillapító pályák aktivitását – ezáltal csökken a fájdalom tudatos érzékelése. Az idegfájdalmakon túl hatásosak lehetnek a szorongás vagy depresszió enyhítésében is, amelyek gyakran együtt járnak a krónikus fájdalommal.
Helyi hatású készítmények
A helyi hatású készítmények előnye, hogy helyileg hatnak, nem terhelik a gyomor-bél traktust, és minimális a mellékhatások kockázata.
A paprika csípősségét adó anyag, a kapszaicin tartós alkalmazása kimeríti az idegvégződésekből a fájdalomingereket közvetítő anyagokat. Kezdetben fokozhatja a panaszokat (égő érzés, bőrpír), de ez néhány nap alatt mérséklődik.
A lidokain, mint helyi érzéstelenítő, csökkenti az idegi eredetű fájdalmat. Leginkább övsömör után visszamaradt idegfájdalom kezelésére alkalmazzák. Előnye, hogy a többi gyógyszerrel ellentétben a hatása azonnali.
A zsibbadáscsökkentő és idegvédő szerek alkalmazása
A gyógyszeres kezelés egyéni mérlegelés alapján történik, és gyakori a kombinált terápia. A hatás kialakulása nem mindig azonnali – hetekbe is telhet, amíg javulás tapasztalható.
A B-vitaminokat kúraszerűen (pl. injekcióban, infúzióban), vagy hosszabb távon szájon át is alkalmazzák. Az injekciós forma gyorsabb hatáskezdetet biztosít súlyosabb vitaminhiány vagy felszívódási zavar esetén. Tartós alkalmazás során rendszeres ellenőrzés javasolt, különösen a B6-vitamin esetében, mivel túlzott adagolása idegkárosodást okozhat.
Az alfa-liponsav általában napi 300-600 mg dózisban adható szájon át. Az optimális hatás eléréséhez javasolt a tablettát étkezés előtt, éhgyomorra bevenni, mivel a felszívódása így a legjobb. Súlyosabb esetekben injekciós vagy infúziós kezelésként is alkalmazható.
Az antiepileptikumokat szájon át, minden nap szükséges szedni. Általában alacsony dózissal indítva, fokozatosan emelve kell bevezetni őket. A lassú dózisemelés célja a mellékhatások – például álmosság vagy szédülés – elkerülése. Az adag beállítása során fontos a rendszeres orvosi kontroll, mert a hatás és mellékhatás egyensúlya egyénenként jelentősen eltérhet; akár többszöri dózismódosításra is szükség lehet. Megfelelő dózis beállítása esetén azonban hosszú távon alkalmazhatók, jó hatékonysággal.
Az antidepresszánsokat szintén kis adaggal szükséges kezdeni, és napi rendszerességgel szájon át kell szedni őket. A mellékhatások az alkalmazás elkezdését követően gyakoriak, ezek azonban pár hét után rendszerint elmúlnak vagy jelentősen csökkennek. Bizonyos esetekben az első hetekben nyugtató adása is indokolt lehet, ám ezt később fokozatosan el kell hagyni! Megfelelő dózis beállítása esetén hosszú távon alkalmazhatók, jó hatékonysággal.
A kapszaicin alkalmazásakor kezdetben égő érzés jelentkezhet, de ez pár nap után csökken. A panaszok enyhítésére javasolt a krém/tapasz tiszta kézzel való felvitele, majd az azonnal kézmosás, hogy ne érintkezzen a szem, orr vagy száj nyálkahártyájával.
A kezelés során fontos a beteg edukációja, mivel a gyógyszerek hatása a legtöbb esetben nem azonnali (kivéve lidokain tapasz esetén).
A zsibbadáscsökkentő és idegvédő szerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a zsibbadáscsökkentő és idegvédő gyógyszereknek is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A zsibbadáscsökkentő szerek leggyakoribb mellékhatásai az alábbiak lehetnek.
B6-vitamin-túladagolás: napi 50-100 mg feletti dózis hosszan tartó alkalmazása érzőideg-károsodáshoz (kéz- és lábujjakban jelentkező fokozódó zsibbadás, bizsergés, érzés- és egyensúlyzavar) vezethet. A károsodás visszafordítható a vitamin elhagyásával.
Alfa-liponsav: általában jól tolerálható, csak enyhébb mellékhatások jellemzők, mint gyomorégés, hányinger, hasi fájdalom vagy hasmenés – főleg éhgyomorra történő bevétel után. Ritkán fejfájás, bőrkiütések vagy fémes szájíz is előfordulhat. Nagy dózisok (napi 1200 mg felett) esetén csökkenhet a vércukorszint (hipoglikémia), ezért a cukorbetegeknek rendszeres vércukor-ellenőrzés javasolt.
Antiepileptikumok: a leggyakoribb mellékhatások közé tartozik az álmosság, szédülés, koncentrációs zavar és fáradékonyság, különösen a kezelés első heteiben. Egyes esetekben előfordul perifériás ödéma (bokaduzzanat), súlygyarapodás, remegés vagy homályos látás is. Hangulatingadozás, ingerlékenység vagy szorongás is megjelenhet. A mellékhatások általában dózisfüggők, és fokozatos dózisemelés mellett enyhébbek.
Antidepresszánsok: kezdetben gyakori a szájszárazság, székrekedés, alvászavarok, étvágycsökkenés. Előfordulhatnak szexuális zavarok, fokozott izzadás és pszichés tünetek (szorongás, ingerlékenység, depressziós tünetek súlyosbodása). Ezek azonban a szedés kezdetét követő néhány héten belül enyhülnek, addig kiegészítő nyugtató és szorongáscsökkentő szedésére is szükség lehet.
Kapszaicin: gyakori a helyi bőrpír vagy csípő érzés, amely átmeneti, és néhány nap alatt enyhül. Szemmel vagy nyálkahártyával érintkezve erősen csípő, könnyezéssel járó irritáció léphet fel, ezért alkalmazása után azonnali kézmosás szükséges.
Lidokain: enyhe bőrirritáció, viszketés vagy égő érzés jelentkezhet az alkalmazás helyén.
Amennyiben a kezelés során nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz! Lehetséges, hogy a dózis módosítására van szükség.
A zsibbadáscsökkentő és idegvédő szerek és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, zsibbadáscsökkentő szer alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A zsibbadáscsökkentő szerek bizonyos gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A zsibbadáscsökkentő szerek leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek.
Savcsökkentők, vaskészítmények, kalciumtartalmú étrend-kiegészítők: csökkenthetik a B-vitaminok felszívódását, így vitaminpótlás során ügyelni kell arra, hogy legalább 2-4 órás különbséggel történjen ezeknek a szereknek a bevétele.
Alkohol: fokozza a B1- és B6-vitaminok kiürülését, így alkoholbetegek esetén különösen fontos a vitaminpótlás.
Inzulin, metformin (lásd: Cukorbetegség gyógyszeres kezelése): az alfa-liponsav csökkentheti a vércukorszintet, így a vércukorszint-csökkentő gyógyszerek hatása fokozódhat, megnő a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kockázata. Cukorbetegeknek ezért javasolt a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.
Nyugtatók, altatószerek, opioid típusú fájdalomcsillapítók: fokozhatják az antiepileptikumok (gabapentin, pregabalin) mellékhatásait, pl. erősebb szédülést, álmosságot vagy koncentrációs zavart okozva. Különösen időseknél fordulhat elő elesés vagy zavartság, ezért kombináció esetén fokozott elővigyázatosság szükséges.
Magas vérnyomásra ható szerek: ezek együttes szedése az antidepresszánsokkal (amitriptilin, duloxetin) ritkán hirtelen vérnyomásesést okozhat, így kombinálásuk mindig orvosi mérlegelést igényel, különösen idős vagy szívbeteg páciensek esetén.
Más helyi bőrkezelések (pl. kortikoszteroid krémek): ezek együttes alkalmazása a kapszaicintartalmú krémekkel fokozhatja a bőrreakciókat (bőrpír, égő érzés, irritáció). Javasolt más-más bőrfelületen alkalmazni őket, de ha ez nem megoldható, akkor használatuk között teljen el több óra.
Béta-blokkolók: lidokain tapasszal való kombinálásuk fokozhatja a szívre vagy a központi idegrendszerre gyakorolt hatásokat (pl. lassú szívverés, szédülés, álmosság). Bár a tapasz formában alkalmazott lidokain elsősorban helyi hatású, nagy bőrfelületre vagy sérült bőrre felhelyezve a felszívódása megnőhet, ami növeli a kölcsönhatás kockázatát.
Gyógynövények (pl. orbáncfű): egyes étrend-kiegészítők és gyógynövények módosíthatják más gyógyszerek (különösen az antidepresszánsok, antiepileptikumok) lebomlását, így a hatásuk kiszámíthatatlanná válhat. Ez különösen fontos akkor, ha a beteg többféle zsibbadáscsökkentőt vagy akár egyéb gyógyszert is szed.
Amennyiben más gyógyszert, étrend-kiegészítőket, vitaminkészítményeket vagy gyógynövényalapú termékeket is szed, mindenképpen tájékoztassa erről a kezelőorvosát vagy a gyógyszerészét. Így elkerülhető, hogy a készítmények egymás hatását kedvezőtlenül befolyásolják.
Ajánlott tartalom:
