Az inzulin a hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt hormon, amely az étkezés során szabadul fel, és elősegíti a vérben található szőlőcukor (glükóz) sejtekbe való bejutását. A cukor a sejtekben energiaforrásként felhasználásra vagy raktározásra kerül.
Cukorbetegség esetén a szervezetben nem áll rendelkezésre elég inzulin, vagy a cukor vérből történő felvételéért felelős sejtek nem elég érzékenyek az inzulinra, ezért gyógyszeres kezeléssel kell a normál vércukorszintet fenntartani.
Az inzulin beadásával kapcsolatos tudnivalók
Az inzulin beadását minden esetben a kezelőorvos vagy diabetológiai szakápoló tanítja be. Az inzulinadagolást általában az étkezésekhez szükséges igazítani. Az inzulinadagok beadására vonatkozó utasításokat mindig szigorúan be kell tartani.
Az oktatás során a szakorvos vagy a szakasszisztens tanácsát kell kérni azokra az esetekre, ha:
- a beteg elfelejtené beadni egyik inzulinadagját,
- később adja be a napi inzulinadagját,
- úgy érzi, hogy a napi bevitt inzulinadag nem elégséges.
Az inzulinkészítmények típusai
Az egyes inzulinkészítmények különböző szempontok szerint csoportosíthatók.
Hatásuk időtartama szerint az alábbi típusokat különböztetjük meg:
- ultragyors hatású,
- gyors hatású,
- közepes hatású,
- hosszú hatású,
- kevert inzulinkészítmények.
A különböző inzulinkészítmények beadása és az étkezés közötti időtartam eltérő lehet, amit mindig szigorúan be kell tartani. Minél gyorsabb hatású a készítmény, annál rövidebb időn belül kell étkezni a beadást követően. Az ultragyors hatású inzulinok 1-20 percen belül hatni kezdenek, így a beadásukat követően azonnal enni kell. A gyors hatású inzulinkészítmények esetén a behatási idő kb. 30 perc, így étkezés előtt legalább fél órával kell azokat alkalmazni. A kevert inzulinkészítmények gyors hatású inzulint is tartalmaznak, ezért fontos, hogy azokat étkezés előtt alkalmazzák. Használatukra vonatkozóan az orvosi utasítások és a betegtájékoztató szerint kell eljárni. A hosszú hatású készítmények esetében a hatás elhúzódó, akár 24 órás is lehet.
Az inzulin alkalmazása
Az inzulint jelenleg csak injekció formájában lehet alkalmazni. Az inzulint a bőr alá (szubkután) injekció formájában kell beadni. Leggyorsabban és legegyenletesebben a has területéről szívódik fel, egyéb helyekről – mint a felkar, farizom vagy combtájék – lassabban. Az injekciót célszerű mindig ugyanabba a régióba, elsősorban a hasba beadni. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy az adott régión belül mindig más-más helyen adják be az injekciót a helyi szövődmények – a bőrelváltozások és a lipodisztrófia – elkerülése céljából.
Az inzulinadagolás módszerei
A mindennapos öninjekciózás nagymértékű fegyelmet és odafigyelést igényel a betegektől.
Az inzulin beadását egyre fejlettebb, egyszerűen kezelhető eszközök (inzulinadagoló eszközök) segítik, amelyek a következők:
- inzulinfecskendő és tű,
- inzulininjektáló eszköz (ún. pen),
- inzulinadagoló pumpa.
Az inzulinkészítmények tárolása
A használatban lévő inzulinkészítmények – például az ampullák, az inzulinnal töltött pen (toll) típusú eszközök – szobahőmérsékleten (legfeljebb 25oC) tárolhatók, megközelítőleg egy hónapig. A tartalékban lévő, még nem megkezdett inzulinkészítményeket 2-8oC-on, hűtőszekrényben kell tárolni. A hűtőből történő kivételt követően meg kell várni, hogy a készítmény elérje a szobahőmérsékletet, és csak azután szabad beadni.
A hűtőben tárolt, véletlenül megfagyott inzulint nem szabad felhasználni. Belföldi vagy külföldi utazás esetén, különösen, ha az úticél melegebb égtájra, az inzulinkészítményt óvni kell a túlzottan nagy hőingadozástól, valamint a tűző napfénytől. Hosszabb úton javasolt hűtőtáska vagy erre a célra rendszeresített tárolóeszköz használata.
Az inzulin kölcsönhatása egyéb gyógyszerekkel
Az inzulin alkalmazása során – mint minden más gyógyszer esetében is –gyógyszerkölcsönhatások léphetnek fel. Az inzulinnal együtt adott gyógyszerek erősíthetik vagy gyengíthetik annak hatását. Ezért fontos az orvos tájékoztatása a rendszeresen és az alkalmanként szedett gyógyszerekről. Fontos az is, hogy a beteg az első alkalmazások előtt mindig figyelmesen olvassa el a betegtájékoztatót.
További információért vagy tanácsért az illető személy forduljon gyógyszerészéhez, illetve kezelőorvosához.
Az inzulin mellékhatásai
Még a helyesen alkalmazott gyógyszeres kezelés mellett is előfordulhatnak mellékhatások, nemkívánatos események.
Az inzulinnal kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a következők:
- alacsony vércukorszint miatti rosszullét: hideg verejtékezés, homályos látás, hideg és sápadt bőr, szédülés, éhségérzet, szapora szívverés, fejfájás, hányinger, nyugtalan alvás, rémálmok, ingerlékenység, idegesség, nyugtalanság, fáradtság, gyengeség, zavart beszéd (lásd még: hipoglikémia);
- súlygyarapodás;
- a beadás helyén kialakuló bőrreakciók (pl. bőrpír vagy bőrvastagodás a beadás helyén).
A hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukorszint súlyos esetben eszméletvesztést is okozhat. Megelőzésére szolgál az inzulinadagok és a diéta gondos beállítása; az életmóddal, napi aktivitással történő összehangolása.
Amennyiben a gyógyszeres kezelés alatt a beteg bármilyen mellékhatást vagy a gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos eseményt észlel, haladéktalanul tájékoztassa erről a kezelőorvost, a gyógyszerészt, illetve a gondozását végző egyéb egészségügyi szakembert.
A mellékhatások és nemkívánatos események bejelenthetők az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnek (lásd még: Mellékhatások bejelentése), illetve jelezhetők az adott gyógyszert forgalmazó vagy gyártó vállalat felé is, amelyek elérhetőségei a betegtájékoztatóban megtalálhatók.
