Az izmok (musculus) a szervezet aktív mozgásszervei; összehúzódásuk hozza létre az emberi test mozgásait. Számos gyógyszer áll rendelkezésre az izomzat tónusának befolyásolására.
Elsősorban az általános anesztéziában alkalmazandók az izomrelaxánsok, valamint gyakran használják szülés során az oxytocin és prosztaglandin infúziókat méhösszehúzódás keltésére.
Vázizom-relaxánsok
Az általános anesztézia során gyakran alkalmazott gyógyszerek, melyek a vázizomzat ellazult, relaxált állapotát idézik elő. Az izomrelaxánsok használata az aneszteziológus számára megkönnyíti légútbiztosítás során az intubációt, a sebész számára a sebészeti beavatkozásokhoz (hasi, mellkasi műtétek stb.) pedig megfelelő intraoperatív körülményeket biztosít a beavatkozás elvégzéséhez.
Az izomrelaxánsokat a műtét során az altatást követően adják be, és a beteget csak a hatásuk elmúltával ébresztik fel, tehát a műtét során a beteg nem éli meg az izomrelaxáció állapotát, amikor mozgásra képtelen.
Hatásmechanizmus szerint az izomrelaxánsok két nagy típusa különíthető el: az ún. depolarizáló (szukcinilkolin) és a nem-depolarizáló izomrelaxánsok (pl. rocuronium, atracurium, mivacurim stb.).
Változó molekulaszerkezetűek és hatásmechanizmusúak, a hatásuk is eltérő ideig tart, ezért amennyiben szükséges, az altatóorvos személyre szabottan választ izomrelaxánst a beteg állapotát, társbetegségeit és a műtét típusát gondosan mérlegelve.
Az izomrelaxánsok leggyakoribb mellékhatásai az alábbiak:
- a szukcinilkolin szívritmuszavart okozhat,
- izomfájdalom a műtétet követően,
- elhúzódó relaxánshatás,
- a szukcinilkolin magas vér-káliumszintet okozhat,
- malignus hyperthermia,
- csalánkiütések.
Fájáskeltő szerek
Az oxytocin a szervezetben természetesen előforduló hormon, amely az agyalapi mirigy hátsó lebenyéből szabadul fel szexuális együttlét, szülés és szoptatás során, és fő feladata a méhizomzatra gyakorolt izomösszehúzó hatás, valamint a tejelválasztás elősegítése.
Szintetikus készítményként az oxytocin injekció alkalmazható a szülés beindítására, valamint szülést követően vérzéscsillapítás gyanánt, a méhizomzat összehúzódásának fokozására.
Lehetséges mellékhatásai az alábbiak:
- allergiás reakció,
- szívritmuszavarok (szapora vagy szabálytalan szívdobogásérzés, szédülékenység, szédülés, mellkasi fájdalom, nehézlégzés),
- erőteljes hüvelyi vérzés,
- hányinger, hányás.
A sulproston prosztaglandin-analóg, melyet általában a szülést követő vérzéscsillapításban használnak méhösszehúzó hatása miatt, de alkalmazható még gyógyszeres vetélés előidézésére is.
Lehetséges mellékhatásai az alábbiak:
- hányinger, hányás,
- kipirosodás,
- hörgőgörcs,
- kardiovaszkuláris összeomlás.
Az ergometrin ergot alkaloid, melyet a posztpartum méhösszehúzódás és a méhlepény megszületésének elősegítésére alkalmaznak. A pontos hatásmechanizmusa ismeretlen. Mellékhatásként fejfájás, vérnyomáskiugrás és hányinger jelentkezhet.
Izmokra ható egyéb szerek
Orphenadrine (Neodolpasse infúzióban). Centrálisan ható izomrelaxáns, melyet fájdalomcsillapítóval kombinálva mozgásszervrendszeri panaszokban, nagyobb ortopédiai vagy traumatológiai műtétek esetén gyakorta alkalmaznak enyhe vázizomrelaxáns hatása miatt. Jelentős vérnyomáscsökkenést okozhat.
Sirdalud (tizanidin-hidroklorid). Centrálisan ható izomrelaxáns, mozgásszervi panaszokban, krónikus fájdalommal élők esetén gyakran alkalmazzák. Jelentős vérnyomáscsökkenést okozhat.
Az altatószereknek (mind az intravénás, mind az inhalációs narkotikumoknak) is van bizonyos fokig izomrelaxációt potencírozó hatásuk.
Ajánlott tartalom:
