A kalciumcsatorna-blokkolók olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a kalcium beáramlását a sejtekbe. Hatására az erek kitágulnak, csökken a vérnyomás, illetve nő a szív oxigénellátása. Egyes kalciumcsatorna-blokkolók a szívritmusra is hatnak.
A kalciumcsatorna-blokkolókat széles körben használják a különböző szív- és érrendszeri betegségekben. A kalcium fontos szabályozó szerepet tölt be a sejtek működésében, de a sejtekbe vagy sejtekből csak speciális „átjárókon” keresztül tud be- és kiáramlani. A szervezetünkben többféle kalciumcsatorna létezik, ezért a különböző csatornákra ható szerek eltérő hatásokkal és mellékhatásokkal rendelkeznek.
A kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazása
A kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazása függ attól, hogy mely sejtek csatornáit tudják eredményesen gátolni.
A kalciumcsatorna-blokkolókat az alábbi betegségek kezelésére alkalmazzák:
- magas vérnyomás (hipertónia);
- szívkoszorúér-betegség esetén az angina (mellkasi fájdalom) csökkentésére;
- egyes szívritmuszavarok kezelése és megelőzése;
- heveny szívinfarktus utáni másodlagos megelőzés, ha más, elsőként választandó gyógyszerek nem adhatók.
Ezenkívül krém formájában a végbélrepedés tüneteinek kezelésére is használhatók, általában más gyógyszerekkel (pl. helyi érzéstelenítőkkel) kombinálva.
A kalciumcsatorna-blokkolók hatásmechanizmusa
A kalcium fontos szerepet játszik az izmok, így a szívizom és az érfalak izomzatának összehúzódásában. A kalciumcsatorna helyétől és feladatától függően eltérő hatást érhetnek el a kalciumcsatorna-blokkolók.
Az érfal simaizmain lévő kalciumcsatornák gátlása a simaizom elernyedését okozza. Az érfal ellazítása megkönnyíti a véráramlást az erekben.
Külsőleges alkalmazás esetén a végbél záróizmának ellazulását és a terület vérellátásának helyreállítását segítik, ami csökkenti a fájdalmat.
Anginában szenvedő betegeknél az egyes kalciumcsatorna-blokkolók javítják a szívizom vér- és oxigénellátását, megakadályozva ezzel a mellkasi fájdalom kialakulását. A készítmény nem szünteti meg azonnal az angina okozta mellkasi fájdalmat.
Egyes kalciumcsatorna-blokkolók (pl. verapamil, diltiazem) szívritmust szabályozó hatása feltehetőleg a szív összehúzódásáért felelős sejtek speciális ioncsatornáira kifejtett hatása révén érvényesül.
A kalciumcsatorna-blokkolók típusai
A szervezetben sokféle kalciumcsatorna található, melyek eltérő feladatot látnak el. Bizonyos kalciumcsatorna-blokkolók jobban gátolnak egyes csatornákat, ezáltal más hatással rendelkeznek.
A kalciumcsatorna-blokkolók két nagy csoportra oszthatók:
- dihidropiridinek („dipinek”): elsősorban az erek simaizom sejtjeire hatnak, és kevés direkt szívhatásuk van (pl. amlodipin, nifedipin);
- nem-dihidropiridinek: a szív ritmusképző sejtjeire is hatnak, ezáltal befolyásolhatják a szívverés ritmusát (pl. verapamil, diltiazem).
Hogyan kell szedni a kalciumcsatorna-blokkolókat?
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt. Ezek típustól függően változhatnak, így amennyiben új készítményt próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Ezeket a gyógyszereket legtöbbször szájon át kell szedni, de létezik spray és külsőleg alkalmazható kenőcs formában is – a megfelelő gyógyszerforma kiválasztása a betegség típusától függ. A tablettát legjobb minden nap ugyanabban az időben, egy pohár vízzel bevenni.
A dihidropiridin típusú szerek szájon át való szedése során ne fogyasszon grépfrútot vagy grépfútlevet, mivel attól megemelkedhet a vérben a hatóanyag szintje, ami előre nem láthatóan fokozhatja a tabletta vérnyomáscsökkentő hatását.
Fontos! A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy a gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben bizonytalan, hogy miként alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg a kezelőorvosát.
A kalciumcsatorna-blokkolók mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a kalciumcsatorna-blokkolóknak is vannak mellékhatásai. Az itt jelzettek általánosak, a pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A kalciumcsatorna-blokkolók szedése során gyakran előforduló mellékhatások:
- ödéma (folyadékvisszatartás);
- fejfájás, szédülés, aluszékonyság (különösen a kezelés kezdetén);
- szívdobogásérzés (szabálytalan szívverés), az arc kipirulása;
- nehézlégzés;
- hasi fájdalom, hányinger, megváltozott bélműködési szokások;
- fáradtság, gyengeség;
- látászavarok, kettős látás;
- izomgörcsök;
- lassú szívműködés (a nem-dihidropiridinek esetében gyakoribb);
- a szív ingerületvezetési zavarai, főként AV-blokk (a nem-dihidropiridinek esetében gyakoribb).
Helyi alkalmazás esetén tapasztalható enyhe vérbőség, illetve égő, viszkető érzés a kezelt területen.
Ha a következő mellékhatások bármelyikét tapasztalja a gyógyszer bevétele után, azonnal keresse fel kezelőorvosát:
- hirtelen zihálás, mellkasi szorító érzés, légszomj, légzési nehézség;
- a szemhéj, arc, ajkak, nyelv és a torok duzzanata, amely jelentős légzési nehézséget okozhat;
- súlyos bőrreakciók vagy egyéb allergiás reakciók;
- szívinfarktus, szívritmuszavar;
- hasnyálmirigy-gyulladás, amely rossz közérzettel társuló súlyos hasi- és hátfájdalmat okoz;
- májgyulladás (hepatitis), amely a bőr és a szemfehérje sárgulásához vezethet (sárgaság).
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A kalciumcsatorna-blokkolók és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazása előtt egyeztessen kezelőorvosával, gyógyszerészével! A kalciumcsatorna-blokkolók bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A dihidropiridin szereknél (amlodipin, nifedipin) az alábbi gyógyszerek együttes szedése jelenthet problémát:
- egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, vízhajtók;
- gombás fertőzés kezelésére alkalmazott gyógyszerek (pl. ketokonazol);
- HIV-fertőzés kezelésére használt ún. proteázgátlók (pl. ritonavir);
- bizonyos antibiotikumok (pl. rifampicin, eritromicin);
- nem-dihidropiridin kalciumcsatorna-gátlók (verapamil, diltiazem);
- közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum);
- fluoxetin vagy nefazodon (depresszióellenes gyógyszerek);
- digoxin, diltiazem, kinidin vagy béta-blokkolók (szívbetegségek gyógyszerei);
- fenobarbital (altató, nyugtató gyógyszer);
- fenitoin, karbamazepin vagy valproinsav (epilepszia gyógyszerei);
- cimetidin (gyomorfekély gyógyszere);
- dantrolén (súlyos kóros testhőmérséklet esetén alkalmazott infúzió);
- szimvasztatin (koleszterinszint-csökkentő gyógyszer);
- takrolimusz, szirolimusz, everolimusz és ciklosporin (átültetett szerv kilökődésének megakadályozására és daganatos megbetegedésekre alkalmazott gyógyszerek);
- temszirolimusz (daganatos megbetegedésekre alkalmazott gyógyszer);
- kinuprisztin/dalfoprisztin (kombinációs antibiotikum);
- nitráttartalmú készítmények.
A dihidropiridin típusú szerek szájon át való szedése során ne fogyasszon grépfrútot vagy grépfrútlevet, mivel az fokozhatja a tabletta vérnyomáscsökkentő hatását.
A nem-dihidropiridin (verapamil, diltiazem) szereknél az alábbi gyógyszerek együttes szedése jelenthet problémát:
- egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, vízhajtók;
- ivabradin (bizonyos szívbetegségek kezelésére);
- asztmaellenes gyógyszerek;
- cukorbetegség kezelésére szolgáló, szájon át szedett gyógyszerek;
- koleszterinszint-csökkentők;
- fekélyellenes, illetve gyomorsavcsökkentő készítmények;
- a szervezet védekezési rendszerének működését befolyásoló készítmények;
- gombafertőzés elleni gyógyszerek;
- antibiotikumok;
- daganatellenes szerek;
- HIV-fertőzés elleni gyógyszerek;
- köszvényellenes gyógyszerek;
- izomlazítók;
- szalicilsav-származékok;
- epilepsziaellenes gyógyszerek;
- véralvadásra ható gyógyszerek;
- lítium, illetve központi idegrendszeri betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek (pl. depresszió elleni gyógyszerek, köztük a közönséges orbáncfű, nyugtatók, szorongásoldók, altatók);
- dantrolén (súlyos kóros testhőmérséklet esetén alkalmazott infúzió);
- nitrátszármazékok (szíveredetű mellkasi fájdalom [angina pektorisz] kezelésére);
- karbamazepin (epilepszia kezelésére használt gyógyszer);
- benzodiazepinek (altató, nyugtató gyógyszerek);
- kortikoszteroidok (gyulladásgátló gyógyszerek).
Ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy szedett gyógyszerei szerepelnek-e a fenti felsorolásban, kérdezze meg a kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Ajánlott tartalom:
