Kortikoszteroidok

A kortikoszteroidok a mellékvesekéregben természetes módon termelődő hormonok. A kortikoszteroidok és szintetikusan előállított származékaik a mellékvesekéreg rendellenes működésének kezelésére, magasabb dózisban gyulladáscsökkentőként és immunszuppresszánsként használhatók, illetve számos más kórképben is alkalmazhatók.

A kortikoszteroidok két fő típusa a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok, melyek a mellékvesekéreg különböző rétegeiben termelődnek. A glükokortikoidokat (pl. kortizol) gyakran használják gyulladáscsökkentőként többek között autoimmun betegségek, allergiák és asztma kezelésére, de számos más betegségben is széles körben alkalmazott gyógyszerek. A mineralokortikoidok (pl. aldoszteron) a nátrium visszatartását és a kálium kiválasztását szabályozzák, valamint kiemelt szerepük van a vérnyomás fenntartásában.

A kortikoszteroidok létfontosságúak a szervezet működéséhez, de hosszú távú használatuk súlyos mellékhatásokkal járhat, ezért alkalmazásuk során szoros orvosi felügyelet szükséges.

A mellékveséről és betegségeiről bővebben itt olvashat.

A mellékvesekéreg-hormonok osztályozása

A mellékvesekéreg három fő hormoncsaládot termel: glükokortikoidokat, mineralokortikoidokat és androgéneket. Ezek a hormonok a mellékvesekéreg különböző rétegeiben termelődnek és különféle biológiai funkciókat látnak el.

A mellékvesekéregben termelődő hormonok típusai és funkciói az alábbiak:

• glükokortikoidok (kortizol): fő funkciói a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere szabályozása, gyulladáscsökkentés, az immunválasz szabályozása és a stresszreakciók kezelése;
• mineralokortikoidok (aldoszteron): fő funkciói a nátrium- és káliumionok egyensúlyának fenntartása, a vérnyomás és a vízháztartás szabályozása;
• androgének (DHEA, androsztendion): fő funkciói a másodlagos nemi jellegek kialakulása, a szexuális vágy (libidó) fenntartása, az izom- és csontnövekedés elősegítése. Az anabolikus szteroidokról bővebben itt olvashat.

A kortikoszteroidok hatásmechanizmusa

A glükokortikoidok és a mineralokortikoidok hatásmechanizmusa alapvetően hasonló, hatásuk azonban igen különböző. A kortikoszteroidok hatását sejten belüli receptorok közvetítik, melyek a génexpresszió szabályozásában vesznek részt. Ez az a folyamat, amikor a DNS-ben tárolt genetikai információ alapján a sejtekben fehérjék keletkeznek, amelyek meghatározzák a sejt működését. Bár a két hormoncsoport különböző típusú fehérjék képződésére képes hatni, mindkettő alapvető szerepet játszik a szervezet homeosztázisának fenntartásában.

A kortikoszteroidok érdekes tulajdonsága, hogy a glükokortikoid- és a mineralokortikoid hatás ugyanarra a molekulára egyaránt jellemző lehet. A szintetikus hatóanyagok esetén a szerkezetmódosítás célja a glükokortikoid hatás elválasztása a mineralokortikoid hatástól.

A kortikoszteroidok relatív hatékonysága:

A kortizol (természetes hormon) esetén a mineralokortikoid és a glükokortikoid hatás nem választható el egymástól, míg vannak olyan szintetikusan módosított hatóanyagok (pl. dexametazon), amelyek tisztán glükokortikoid hatásúak.

A kortikoszteroidok típusai

A hormonhatással rendelkező kortikoszteroidokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy hatásukat miként fejtik ki: elsősorban a fehérje- és szénhidrátanyagcsere (glükokortikoidok), vagy pedig a só- és vízháztartás szabályozása révén (mineralokortikoidok).

A kortikoszteroidok két fő indikációs területen alkalmazhatók: hormonhiány pótlására (amennyiben a mellékvesekéreg működése elégtelen), illetve a gyulladáscsökkentő, immunszuppresszív vagy egyéb hatásaira alapozva a betegségek széles körének kezelésére.

A kortikoszteroidok terápiás javallatai az alábbiak lehetnek:

• mellékvesekéreg-elégtelenség: Addison-kór esetén a glükokortikoid és a mineralokortikoid hiányát egyaránt szükséges pótolni, szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség esetén általában elég csak a glükokortikoid-aktivitás fokozása;
• congenitalis adrenalis hyperplasia: a kortizolszintézis zavarával járó betegség, így a kortizol pótlása és az ACTH hormon termelődésének gátlása szükséges;
• adrenalectomia (a mellékvese eltávolítása): Cushing-kór esetén adrenalectomia alatt és után nagy dózisú kortizol szükséges, ami később csökkenthető;
• magzati tüdőérés segítése: a kortizol segíti a magzati tüdő érését, így koraszülés gyanújakor a várandós nőnek nagy dózisú glükokortikoid adása javasolt;
• gyulladásos betegségek (pl. arthritis, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, májgyulladás): a glükokortikoidok gyulladáscsökkentő hatása esetén szem előtt kell tartani, hogy csupán a tüneteket enyhítik, a gyulladást kiváltó okot nem szüntetik meg;
• allergiás megbetegedések (anafilaxia, asztma, szénanátha, urticaria, szérumbetegség, kontakt dermatitis): amennyiben lehetséges, lokális készítményt szükséges alkalmazni (spray, orrcsepp, krém), csak legvégső esetben alkalmazandó szisztémás terápia;
• bőrgyógyászati megbetegedések (pemphigus, ekcéma, seborrhoeás dermatitis, psoriasis, bőrviszketés);
• szemészeti megbetegedések (uveitis, iridocyclitis, szemideg-gyulladás): a mélyebb, elhúzódó gyulladások esetén igen hatékonyak, azonban a bakteriális, virális vagy gombás felülfertőződés tüneteit könnyen elfedhetik, hosszabb távú alkalmazás esetén pedig a szem belnyomását növelhetik;
• daganatos megbetegedések: citosztatikumokkal együtt adva javulást eredményezhetnek, de sok egyéb esetben is csökkenthetik a daganatos betegség tüneteit (pl. agyi metasztázishoz társuló agyödéma);
• immunszuppresszió: transzplantációt követően a beültetett szerv védelme érdekében – az immunrendszer működésének csökkentésére – nagy dózisok alkalmazandók (lásd bővebben: immunszuppresszánsok).

Hogyan kell szedni a kortikoszteroidokat?

Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot írnak fel Önnek, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.

• Hogyan kell alkalmazni?
• Meddig kell alkalmazni?
• Mikor kell alkalmazni?
• Milyen dózisban kell alkalmazni?

Az adagolás módja (tabletta, intravénás injekció), gyakorisága (naponta, kétnaponta, hetente), és dózisa betegségenként és a tünetek súlyosságától függően változó lehet.

Tartós vagy nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés leépítésekor a mennyiséget fokozatosan kell csökkenteni! Ennek hiányában életveszélyes szteroid megvonási szindróma alakulhat ki, vagy az alapbetegség újra fellángolhat súlyos tünetekkel.

A kortikoszteroidok mellékhatásai

Mivel a mineralokortikoid-terápia csupán mellékvesekéreg-elégtelenség esetén jön szóba – ekkor pedig a cél a fiziológiás, normál hormonszint visszaállítása –, ezért mellékhatásokról leginkább a glükokortikoidok esetén szükséges beszélni.

Mint minden gyógyszernek, a glükokortikoidoknak is vannak mellékhatásai. Az alkalmazható glükokortikoidoknak rengeteg típusa van, teljesen eltérő mellékhatásprofillal, így az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

A glükokortikoidok mellékhatásai az alábbiak lehetnek:

• akut toxicitás (rendkívül ritka);
• akut mellékvesekéreg-elégtelenség (hypadrenia): hosszan tartó glükokortikoid-kezelést követően a terápia hirtelen abbahagyása okozhatja;
• fertőzésekre való hajlam növelése: gyakran a fertőzésre utaló jelek nélkül (nincs láz, jó közérzet, nincs gyulladásos reakció) léphetnek fel komoly fertőzések;
• Cushing-szindróma: gyulladáscsökkentő vagy immunszuppresszáns célból történő, hosszú távú alkalmazás esetén;
• csontritkulás és csontelhalás: a csont vérellátásának csökkenése miatt csontnekrózishoz vezethet;
• cukorbetegség: a glükokortikoidok magas vércukorszintet okozhatnak, ami következményesen, hosszú távú alkalmazás mellett növeli a cukorbetegség kialakulásának rizikóját;
• gyomorfekély: tartós alkalmazás mellett magasabb a rizikója (különösen, ha a beteg NSAID-ot is szed);
• vázizomzat tömegének csökkenése;
• gyermekkori növekedés gátlása;
• központi idegrendszeri hatások (eufória, depresszió, pszichózis, agresszió, fokozódó görcskészség).

A kortikoszteroidok és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai

Amennyiben más gyógyszert is szed, a kortikoszteroidok alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!

A kortikoszteroidok bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.

A kortikoszteroidok leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak:

• nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): gyomorvérzés kockázata fokozódik;
• véralvadásra ható gyógyszerek: nehezíti a véralvadásgátló-terápia beállítását;
• cukorbetegség kezelésére szolgáló szerek és inzulin: a vércukorszint nehezebben szabályozható glükokortikoid-terápia mellett (lásd: cukorbetegség gyógyszeres kezelése);
• diuretikumok (vízhajtók): a fokozott káliumveszteség súlyos elektrolit egyensúlyhiányhoz vezethet;
• antiepileptikumok (elsősorban fenobarbitál, phenytoin): csökkentik a kortikoszteroidok hatását;
• védőoltások: a kortikoszteroidok csökkentik az immunválaszt, így a vakcina hatékonysága gyengülhet;
• gombaellenes szerek (pl. ketokonazol): csökkentik a kortikoszteroidok lebomlását, így vérszintjük a szükségesnél magasabb lehet, ami mellékhatásokhoz vezet;
• széles spektrumú antibiotikumok (pl. tetraciklin): növelik az antibiotikumra nem reagáló kórokozók (pl. gomba – candidiasis) okozta súlyos fertőzések kialakulásának kockázatát.