A központi hatású vérnyomáscsökkentők a központi idegrendszerben fejtik ki hatásukat: az agy vérnyomás-szabályozó központjaira hatva csökkentik a vérnyomást. Általában kombinációban használják, olyan esetekben, amikor más vérnyomáscsökkentők nem hatékonyak vagy nem alkalmazhatók.
A vérnyomás-szabályozás egyik központi szereplője az agy. Itt történik a külső ingerek feldolgozása, és innen indulnak a különböző szervekbe az ingerre adott válaszok. A központi hatású vérnyomáscsökkentők ezt a folyamatot befolyásolják.
A magas vérnyomásra ható szerekről általánosságban itt olvashat.
A központi hatású vérnyomáscsökkentők alkalmazása
A központi hatású vérnyomáscsökkentőket a magasvérnyomás-betegség kezelésére alkalmazzák – gyakran más gyógyszerekkel kombinálva – azokban az esetekben, amikor a gyakran alkalmazott vérnyomáscsökkentők nem hatásosak, vagy használatuk nem lehetséges.
A központi hatású vérnyomáscsökkentők működése
A központi hatású vérnyomáscsökkentő gyógyszerek közvetlenül az agyban fejtik ki hatásukat. A hatóanyag a központi idegrendszerbe bejutva ingerel különböző jelfelismerő fehérjéket (receptorokat). Ez testszerte csökkenti az érfal feszülését, ami vérnyomáscsökkentő hatású. A különböző hatóanyagú gyógyszereknek eltérő tulajdonságaik lehetnek, ami befolyásolja a hatásukat.
A központi hatású vérnyomáscsökkentők típusai
A központi hatású vérnyomáscsökkentőket az alapján csoportosítják, hogy milyen receptorokat képesek aktiválni:
Alfa-2-receptor-agonisták: a központi idegrendszerben lévő alfa-2-gátló receptorokat aktiválják (pl. guanfacin, methyldopa). Ezek a gyógyszerek gyakran járnak álmosító, nyugtató hatással és székrekedéssel.
Alfa-2-receptor- és imidazolin-1-receptor-agonisták: a korábbi csoporttól eltérően az ún. imidazolin receptorok egyikére is hatnak (pl. moxonidin, rilmenidin). Ezeknél a gyógyszereknél gyakori mellékhatás a szájszárazság.
A különböző hatóanyagok más-más erősséggel hatnak a különféle receptorokra, ami részben eltérő hatásokkal és mellékhatásokkal jár.
Hogyan kell szedni a központi hatású vérnyomáscsökkentőket?
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt. Ezek egyes típustól függően változhatnak, így amennyiben új készítményt próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
A központi hatású vérnyomáscsökkentőket általában szájon át kell szedni. Az esetleg jelentkező nyugtató, álmosító mellékhatás elkerülése érdekében a napi dózist este, egy adagban ajánlott bevenni. Ha az alkalmazás során a készítmény hatását túlzottan erősnek érzi, vagy csekély hatásúnak bizonyul, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.
Fontos! A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy a gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben bizonytalan az alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg a kezelőorvosát.
A központi hatású vérnyomáscsökkentők mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a vérnyomáscsökkentőknek is vannak mellékhatásai. Az itt jelzettek általánosak, a pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az eltérő hatóanyagú készítmények más és más mellékhatásokat okozhatnak, de számos közössel rendelkeznek.
Gyakori mellékhatások lehetnek:
- szájszárazság (moxonidin, rilmenidin esetén gyakoribb);
- nyugtató, álmosító hatás (methyldopa, guanfacin esetében gyakoribb);
- székrekedés (methyldopa, guanfacin esetében gyakoribb);
- fejfájás, szédülés;
- hányinger, hasmenés, hányás, emésztőrendszeri zavarok;
- kiütés, viszketés;
- hátfájás, gyengeség;
- álmatlanság.
Ritkán előfordulhat vérképzőszervi mellékhatás, túlérzékenységi reakció, szívelégtelenség.
Ha a következő tünetek bármelyikét észleli, haladéktalanul forduljon orvoshoz:
- nagyfokú fáradtság, sápadtság, gyengeség;
- a bőrön testszerte apró piros bevérzések, fekete széklet, véres vizelet;
- szokatlan vagy elhúzódó vérzés, bevérzések;
- a szemek és a bőr besárgulása, sötét vizelet;
- a megszokottnál gyakrabban jelentkező és hosszabb ideig tartó mellkasi fájdalmak (angina);
- nehézlégzés, lábdagadás, testtömeg-növekedés;
- hólyagos, hámló bőrkiütés.
A fenti tünetek észlelése esetén az orvosi tanácsok és az előírt laboratóriumi ellenőrzések betartásával, az orvos azonnali értesítésével a súlyos kimenetel megelőzhető.
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A központi hatású vérnyomáscsökkentők és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
A központi hatású vérnyomáscsökkentők bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát. Tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.
Az alábbi gyógyszerek jelenthetnek problémát:
- ún. MAO-gátló hatású vegyületek;
- adrenalint, efedrint, pszeuodoefedrint tartalmazó, általában megfázás, köhögés és asztma elleni készítmények,
- egyes antidepresszánsok és egyéb pszichiátriai zavarok kezelésére szolgáló gyógyszerek;
- vaskészítmények;
- nem-szteroid típusú láz- és fájdalomcsillapítók (NSAID-ok);
- női nemi hormont tartalmazó készítmények;
- egyes vérnyomáscsökkentők;
- általános érzéstelenítők;
- Parkinson-betegség kezelésére szolgáló szerek;
- nyugtatók, altatók;
- bizonyos allergiaellenes gyógyszerek;
- egyes véralvadásgátlók;
- bromokriptin.
A központi idegrendszerre ható vérnyomáscsökkentők szedése mellett az alkoholfogyasztás tilos.
Ajánlott tartalom:
