A Lyme-kór (borreliózis) kullancs által terjesztett fertőző betegség, amelyet a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okoz. A kórkép számos szervrendszert érinthet, és gyakran hullámzó, nehezen felismerhető tünetekkel jár, ezért különösen fontos a korai felismerés és a megfelelő kezelés.
A Lyme-kór antibiotikumokkal jól kezelhető, különösen, ha a fertőzést korai szakaszában felismerik. A terápia célja a baktérium elpusztítása, a tünetek enyhítése és a késői szövődmények – az idegrendszeri-, ízületi- vagy szívérintettség – megelőzése. A kezelés típusa és időtartama a betegség stádiumától és az érintett szervrendszertől függ.
A Lyme-kórról bővebben itt olvashat.
A kullancs által okozott betegségekről itt olvashat.
A Lyme-kór kezelésére alkalmazott gyógyszerek típusai
A Lyme-kór kezelése antibiotikumokon alapul, amelyek hatékonyan pusztítják el a Borrelia burgdorferi baktériumokat. A terápia sikeressége jelentősen csökken, ha a fertőzés krónikussá válik, ezért a korai diagnózis és az azonnal megkezdett kezelés kulcsfontosságú.
A kezelést a tünetek megjelenése és a laboreredmények együttes figyelembevételével állítják be. A különböző szervrendszereket érintő formák eltérő gyógyszereket és dózisokat igényelnek. Ha a betegség fennállása nem egyértelmű, nem szabad antibiotikumot alkalmazni.
A Lyme-kór kezelésére csak meghatározott antibiotikumok alkalmazhatók, az alább felsorolt hatóanyagokon kívül más nem használható. Egymással való kombinálásuk felesleges és nem ajánlott.
A Lyme-kór kezelésére alkalmazott antibiotikumok az alábbiak:
Amoxicillin (klavulánsav nélkül): gyermekek és várandós nők is szedhetik, elsődleges választás;
Cefuroxim-axetil: szintén elsődleges választás lehet, de viszonylag drága;
Doxiciklin: 8 év alatti gyermekeknél és terheseknél nem alkalmazható, elsődlegesen nem javasolt;
Ceftriaxon: intravénásan, ritkán izomba adva alkalmazzák, ezért kórházi környezetet igényel az alkalmazása, főleg központi idegrendszeri érintettség esetén szükséges, költséges, viszont kevés mellékhatása van;
Azithromicin: csak a másik négy készítményre való allergia esetén ajánlható, viszonylag drága.
Az antibiotikum szedése mellett semmilyen helyi antibiotikum-, fertőtlenítő-, szteroid- vagy antihisztamin-kezelésre nincs szükség. Sőt, alkalmazásuk nem javasolt, mert módosíthatják a látott klinikai tüneteket, és ezzel rontják a kezelés sikerének megítélhetőségét.
A Lyme-kór kezelésére használt gyógyszerek alkalmazása
Az antibiotikumos kezelést minden esetben orvosi javaslat alapján kell megkezdeni. A választott antibiotikum típusa, adagolása és a kezelés időtartama a beteg állapotától és a betegség stádiumától függ (korai vagy késői stádiumú, illetve mely szervrendszereket érinti).
A Lyme-kór kezelésénél a szokásos antibiotikum-használattól eltérő, egy hétnél jóval hosszabb ideig tartó kúrára van szükség. Jellemzően 12-40 nap között szükséges alkalmazni az antibiotikumot, gyakran naponta többször is.
A tablettás antibiotikumokat minden nap szájon át, bőséges folyadékkal, étkezés közben ajánlott bevenni, mivel így csökken a gyomor-bélrendszeri mellékhatások előfordulása. Az intravénás ceftriaxon alkalmazását kórházi környezetben végzik, ebben az esetben is naponta szükséges az infúziót adni.
A terápia megkezdésekor előfordulhat állapotrosszabbodás és a tünetek felerősödése. Ez azonban nem gyógyszerérzékenység vagy gyógyszerallergia, hanem valójában annak a jele, hogy az antibiotikum megfelelően működik. Ez az ún. Herxheimer-reakció, amely a baktériumok tömeges pusztulása miatt alakul ki. Pusztulásuk közben a baktériumok toxinokat (méreganyagokat) bocsátanak ki, ami lázat, hőemelkedést, hidegrázást, fejfájást, hányingert vagy hirtelen vérnyomáscsökkenést (ájulást) okozhat. Általában szakaszosan jelentkezik – mivel a baktériumot a növekedési fázisában pusztítja az antibiotikum.
Probiotikumok adása a kezelés ideje alatt nem javasolt. A Lactobacillusok és a Bifidobacteriumok a Borrelia burgdorferinél jóval érzékenyebbek az antibiotikumokra, emiatt párhuzamos kezelés esetén azonnal el is pusztulnának.
A Lyme-kór kezelésére alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, az antibiotikumoknak is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A Lyme-kór kezelésében alkalmazott antibiotikumok többsége jól tolerálható, mellékhatásaik főként az emésztőrendszert és a bőrt érintik, általában enyhék és átmenetiek.
A Lyme-kór kezelésére szolgáló antibiotikumok mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- emésztőrendszeri panaszok: hányinger, gyomorfájdalom, puffadás, hasmenés;
- bőrkiütések, bőrviszketés: enyhe allergiás reakció jelentkezhet;
- fényérzékenység: a doxiciklinre jellemző a fokozott leégési hajlam, emiatt nyáron nem ajánlott a használata;
- fejfájás, szédülés: ritkán, főként doxiciklin és cefuroxim mellett fordul elő;
- ízérzékelési zavarok: kellemetlen vagy fémes ízérzés, különösen cefuroxim esetén;
- helyi reakciók infúzió esetén: ceftriaxon infúzió esetén gyakori az injekció helyén fellépő fájdalom, duzzanat vagy bőrpír;
- gombás fertőzések (pl. szájpenész, hüvelygomba): főként hosszabb kezelés során, különösen a ceftriaxon és amoxicillin mellett;
- epe- és májproblémák: hosszabb ideig alkalmazott ceftriaxon ritkán epekövet, emelkedett májenzimszintet okozhat;
- vérképeltérések: ritkán, de ceftriaxon esetén előfordulhat átmeneti vérszegénység vagy alacsony fehérvérsejt-, illetve vérlemezkeszám.
Amennyiben a kezelés során nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz! Lehetséges, hogy a dózis módosítására van szükség.
A Lyme-kór kezelésére alkalmazott gyógyszerek és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, antibiotikum alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az antibiotikumok bizonyos gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Az alkalmazott antibiotikumok közül a doxiciklinnek van a legtöbb kölcsönhatása a különféle étrend-kiegészítőkkel és gyógyszerekkel.
A doxiciklin leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- tejtermékek, savcsökkentők (kalcium, magnézium, alumínium), vaskészítmények, aktív szén: csökkentik a doxiciklin felszívódását, ezért legalább 2 órás eltéréssel kell bevenni őket;
- egyéb antibiotikumok (pl. rifampicin, penicillin, cefalosporin): csökkenthetik egymás hatását, és fokozhatják a gyomor-bélrendszeri panaszok kialakulásának kockázatát;
- egyes antiepileptikumok (pl. barbiturátok, karbamazepin, fenitoin) és alkohol: csökkentik a doxiciklin hatását;
- véralvadásra ható gyógyszerek: fokozódhat a vérzékenység;
- cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek: erőteljesebb vércukorszint-csökkentő hatás jelentkezhet;
- immunszuppresszánsok (pl. ciklosporin A): nőhet a ciklosporin toxikus mellékhatásainak kockázata;
- akne kezelésére alkalmazott izotretinoin: fokozhatja a koponyaűri nyomást;
- hormonális fogamzásgátlók: a doxiciklin csökkentheti a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát.
Az amoxicillin leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- bizonyos köszvény elleni szerek (allopurinol): gyakrabban jelentkezhet bőrkiütés;
- reumatológiai vagy daganatellenes gyógyszerek (metotrexát): lassabban ürül ki az amoxicillin, ez fokozhatja a mellékhatásokat;
- véralvadásra ható gyógyszerek: fokozódhat a vérzékenység;
- immunszuppresszánsok (pl. mikofenolát-mofetil): kiszámíthatatlanná válik az immunszuppresszáns hatás;
- hormonális fogamzásgátlók: az amoxicillin csökkentheti a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát.
A cefuroxim-axetil leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- savcsökkentők: csökkentik a cefuroxim-axetil felszívódását, ezért legalább 2 órás eltéréssel kell bevenni őket;
- hormonális fogamzásgátlók: a cefuroxim-axetil csökkentheti a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát.
A ceftriaxon leggyakoribb kölcsönhatása az alábbi lehet:
- véralvadásra ható gyógyszerek: fokozódhat a vérzékenység.
Amennyiben más gyógyszert, étrend-kiegészítőket, vitaminkészítményeket vagy gyógynövényalapú termékeket is szed, mindenképpen tájékoztassa erről a kezelőorvosát vagy a gyógyszerészét. Így elkerülhető, hogy a készítmények egymás hatását kedvezőtlenül befolyásolják.
Ajánlott tartalom:
Gyakorlati tanácsok kullancsok ellen
