A magas vérnyomás korunk népbetegsége. Egyszerű esetekben életmódváltással is jól kezelhető, de előfordul, hogy gyógyszeres kezelésre is szükség van.
A magas vérnyomás elsődleges betegségként is megjelenhet (primer hipertónia), illetve kialakulhat valamilyen betegség társtüneteként is (szekunder hipertónia). Kezelése attól függ, hogy van-e a hátterében más betegség, és hogy milyen mértékű a magas vérnyomás.
Mikor szükséges gyógyszeres kezelés?
A vérnyomás enyhe emelkedésénél elegendő lehet az életmódváltás; magasabb vérnyomásértékeknél vagy szív- és érrendszeri rizikó esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Fontos azonban tudni, hogy ezekben az esetekben is nagyon lényeges az egészségtudatos életmód: a megfelelő testmozgás és az egészséges étrend.
A kezelés szempontjából fontos lehet:
- ha a vérnyomásértéke hosszabb időn keresztül 140/90 Hgmm felett van, de egyéb szív- és érrendszeri rizikófaktorai alacsonyak, akkor első körben életmódváltás javasolt;
- ha a vérnyomásértéke hosszabb időn keresztül 140/90 Hgmm felett van, és egyéb rizikófaktorok is jelen vannak, az életmódváltás mellett gyógyszeres terápia is szükséges;
- ha a vérnyomásértéke hosszabb időn keresztül 160/100 Hgmm felett van, akkor mindenképpen gyógyszeres terápiára van szükség az életmódváltás mellett.
Fontos, hogy amennyiben gyógyszeres kezelés szükséges a magas vérnyomás rendezéséhez, az egészséges életmódra váltás ettől függetlenül is elengedhetetlen része a terápia sikerességének, és nagy szerepe van a további állapotromlás elkerülésében.
A kezelés célja általában a 140/90 Hgmm alatti érték elérése, azonban egyes betegségek (pl. cukorbetegség) esetében ennél alacsonyabb vérnyomásra kell törekedni.
A magas vérnyomásra ható gyógyszerek típusai
A magas vérnyomásra ható szerek segítenek a kívánt értékre csökkenteni a vérnyomást, amely már nem okoz rizikót a szívbetegségek, illetve az érelmeszesedéssel kapcsolatos megbetegedések tekintetében.
A legújabb hazai ajánlások szerint a magas vérnyomás kezelésében kombinációs terápiát célszerű alkalmazni, amelyet már a kezelés megkezdésekor fontos elindítani. Ebben a korábbiakhoz képest jelentős előrelépést jelent, hogy több olyan készítmény áll rendelkezésre, amelyeknél egy tablettában 2-3 hatóanyag van.
A magas vérnyomásra ható gyógyszereket az esetek nagy részében élethosszig tartóan kell szedni az orvos által előírt dózisban és gyakoriságban. Fontos, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereket a megbeszéltek szerint, mert a helytelen gyógyszerelés jelentősen rontja a terápia sikerességét!
Amennyiben hosszú ideig a kívánt érték alatt marad a vérnyomás, és életmódváltás is történt, meg lehet próbálni a dózis csökkentését vagy a gyógyszeres kezelés elhagyását. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek elhagyásáról azonban mindig konzultáljon kezelőorvosával, mert a nem megfelelően abbahagyott terápia súlyosbíthatja az állapotot.
A vérnyomáscsökkentőket a hatóanyagaik alapján az alábbiak szerint csoportosítják:
Angiotenzin-konvertáló enzimet gátló szerek (ACE-gátlók)
Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) az inaktív angiotenzint alakítja át aktívvá, amely érszűkítő (és számos egyéb) hatással rendelkezik. Ez az átalakulás bizonyos mértékig szükséges a vérnyomás normál szabályozásához, mert amennyiben ez túlműködik, az magas vérnyomásban nyilvánulhat meg.
Az ACE-gátlók megakadályozzák az angiotenzin aktiválódását, vagyis ilyenkor nem képes kifejteni érszűkítő hatását. Gyakori mellékhatásuk a száraz köhögés.
Angiotenzinreceptor-blokkoló szerek (ARB-szerek)
Az angiotenzin-receptort blokkoló (ARB) szerek az aktív angiotenzin kötődését akadályozzák meg a receptoron, amelyen keresztül a hatását kifejti, így akadályozza meg a direkt érszűkítő (és egyéb) hatásait.
Az ACE-gátlókkal ellentétben nem okoznak köhögést, így azoknak ajánlott, akik az ACE-gátlók mellékhatásait nem tolerálják.
Kalciumcsatorna-blokkolók
A kalciumcsatornákat blokkoló szerek gátolják a kalcium beáramlását a sejtekbe, ezáltal egyrészt javítják a szívműködést, másrészt az erek tágulatához és ennek következtében vérnyomáscsökkenéshez vezetnek.
Ezek a hatóanyagok szelektivitásukban különböznek egymástól: vannak, amelyek az agyi erekre is hatnak, és vannak, amelyek a szívritmusra is. Ezenkívül a hatásuk időtartama is változó.
Diuretikumok
A diuretikumok, köznapi nevükön vízhajtók vagy vizelethajtók, a szervezetben felhalmozódott folyadék (víz és ásványi anyagok) távozását segítik elő, így csökkentik a vérnyomást.
A diuretikumoknak sok típusa van, különböző hatásmechanizmussal. Szelektivitásukban, hatáserősségükben és mellékhatásprofiljukban különböznek egymástól. Általában akkor alkalmazzák őket, amikor a kalciumcsatorna-blokkolókat nem tolerálja a beteg.
Béta-blokkolók
A béta-blokkolók a vérnyomás csökkenését a szívverés lassításával és tehermentesítésével érik el. Elsődlegesen akkor alkalmazzák vérnyomáscsökkentőként, ha más, szívet érintő betegség is fennáll (pl. szívelégtelenség, szívritmuszavar bizonyos esetei).
Alfa-receptor-blokkolók
Az alfa-receptor-blokkolók a vegetatív idegrendszer ún. alfa receptorait gátolják az erek falában, így csökkentve az erek feszülését és a vérnyomást. Az alfa-receptor-blokkolókat általában a rezisztens hipertónia kezelése során használják, kombinációban más szerekkel. Alkalmazásuk jóindulatú prosztatamegnagyobbodás társbetegség fennállása esetén is ajánlott.
Reningátlók
A reningátlók a renin nevű fehérjét közvetlenül gátolják, így segítve az erek elernyedését. Használatuk gyakran olyan esetekben történik, amikor a szükséges vérnyomáscsökkentő hatást más gyógyszerekkel nem sikerül elérni, vagy ha egyéb vérnyomáscsökkentők nem alkalmazhatók.
Központi hatású vérnyomáscsökkentők
A központi hatású vérnyomáscsökkentők a központi idegrendszerben fejtik ki hatásukat: az agy vérnyomás-szabályozó központjaira hatva csökkentik a vérnyomást. Általában kombinációban használják, olyan esetekben, amikor más vérnyomáscsökkentők nem hatékonyak vagy nem alkalmazhatók.
A vérnyomáscsökkentők mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a vérnyomáscsökkentőknek is lehetnek mellékhatásaik. Az alkalmazható vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek sok típusa van, teljesen eltérő mellékhatásprofillal, így az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Gyakori mellékhatás a felüléskor vagy felálláskor jelentkező ún. ortosztatikus hipotónia. Az esetek nagy részében ez a mellékhatás idővel elmúlik, de súlyos esetekben a gyógyszer cseréjét ajánlhatja orvosa.
Általánosságban elmondható, hogy amennyiben a vérnyomáscsökkentő túlságosan lecsökkentette a vérnyomást, azt fáradékonyság, csökkenő szellemi terhelhetőség, fejfájás, szédülés jelezheti. Ilyen esetben a dózis csökkentésére lehet szükség!
Hogyan kell szedni a vérnyomáscsökkentőket?
Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt. Ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen adagban kell alkalmazni?
Gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a vérnyomáscsökkentők alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével. A vérnyomáscsökkentő készítmények bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Az alkohol erősíti egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását, ezért javasolt az alkoholfogyasztás mérséklése.
Lásd még: Gyógyszermellékhatások
Ajánlott tartalom:
Mobilalkalmazások magas vérnyomással élőknek
