A medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) örökzöld cserje, amely az északi félteke hűvösebb éghajlatú vidékein, tűlevelű erdőkben és sziklás hegyoldalakon él. Nevét onnan kapta, hogy termését (borsónyi, piros bogyókat) előszeretettel fogyasztják a medvék. A gyógynövényként használt része azonban nem a termés, hanem a levél, amelynek hatóanyagai évszázadok óta ismertek a népi gyógyászatban a húgyúti fertőzések kezelésére.
A medveszőlőlevél egyike azon kevés gyógynövényeknek, amelyeknek specifikus antibakteriális hatása van a húgyutakban, és a mai napig alkalmazzák enyhe, visszatérő hólyaghurut (cystitis) kezelésére. A levélből készült kivonatok, teák és kapszulák olyan hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek gátolják a baktériumok szaporodását a húgyhólyag nyálkahártyáján.
Tartós vagy súlyos húgyúti panaszok esetén minden esetben orvosi kivizsgálás javasolt.
A hagyományos növényi gyógyszerekről bővebben itt olvashat.
A medveszőlőlevél felhasználása
A medveszőlőlevél leggyakoribb felhasználási területe a visszatérő, enyhe húgyúti fertőzések kezelése. A levél hatóanyagai a szervezetben nem bomlanak le, hanem a vizelettel kiválasztódva közvetlenül a húgyutakban fejtik ki antibakteriális hatásukat.
A medveszőlőlevél leggyakoribb felhasználási területei az alábbiak:
- enyhe húgyúti fertőzések (pl. cystitis) kiegészítő kezelése;
- hólyagirritáció, gyakori vizelési inger enyhítése;
- megelőzés visszatérő húgyúti problémák esetén;
- húgyúti panaszok enyhítése antibiotikum nélkül, enyhe esetekben.
A medveszőlőlevél az antibiotikumokat nem helyettesíti, csak kiegészítheti a kezelést.
A húgyúti fertőzések gyógyszeres kezeléséről bővebben itt olvashat.
A medveszőlőlevél azonosított hatóanyagai
A medveszőlőlevél gyógyhatását többféle vegyület együttes hatása eredményezi, közülük a legismertebb az arbutin, amely a szervezetben antibakteriális hatású hidrokinonná alakul.
A medveszőlőlevél legfontosabb vegyületei az alábbiak:
- arbutin: fő hatóanyag, antibakteriális és fertőtlenítő hatású, különösen a húgyutakban;
- hidrokinon: az arbutin lebomlása után keletkezik, gátolja a baktériumok szaporodását;
- tanninok: összehúzó, gyulladáscsökkentő hatásúak, segítenek csökkenteni a húgyhólyag nyálkahártyájának irritációját;
- flavonoidok: enyhe antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásúak;
- allantoin: sejtregenerációt támogató hatású (nyomokban jelen lehet).
A medveszőlő antibakteriális hatása különösen az Escherichia coli (E. coli) ellen jelentős, amely a legtöbb húgyúti fertőzés okozója.
A medveszőlőlevél alkalmazása
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A medveszőlőlevélből készült készítmények a gyógyszertárakban és drogériákban tea, tinktúra, kapszula vagy tabletta formájában érhetők el.
Fontos megjegyezni, hogy a medveszőlőlevél csak akkor hatásos, ha a vizelet lúgos kémhatású – savas közegben a hatóanyagai nem aktiválódnak. Ezért a kezelés ideje alatt kerülni kell a húgyúti savasítást (pl. áfonya, C-vitamin), és ajánlott lúgosító étrendet (sok folyadék fogyasztása, magas zöldségtartalmú étrend) alkalmazni.
Tea
1 teáskanál (2-3 g) szárított levélhez öntsön kb. 2,5 dl hideg vizet. 12 óra áztatást követően szűrje le, ezután fogyasztható. Naponta 2-3 alkalommal, legfeljebb 5 napon át alkalmazható. Fontos: a medveszőlőlevél főzete nem forrázással, hanem hideg áztatással készül, mert a hő lebontja az arbutint.
Tabletta vagy kapszula
A standardizált kivonatokat gyártói utasítás szerint kell alkalmazni. A napi arbutinbevitel ne haladja meg a 420-600 mg-ot; a kúra hossza pedig legfeljebb 5-7 nap lehet.
A kezelést bőséges folyadékbevitel (min. 2-2,5 liter/nap) kísérje a baktériumok kiürülésének elősegítésére és a vizelet hígítása céljából.
A medveszőlőlevél mellékhatásai
A medveszőlőlevél alkalmazása rövid távon biztonságos, de hosszabb távon májkárosító hatású lehet. Ezért kizárólag kúraszerűen, legfeljebb 5-7 napig alkalmazható, és évente csak néhány kúra javasolt.
A medveszőlőlevél mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- gyomorpanaszok (hányinger, émelygés, hasmenés);
- májkárosító hatás tartós használat esetén;
- allergiás reakciók (ritka);
- zöldesbarna vizelet (ártalmatlan, de ijesztő lehet);
- fejfájás;
- fáradtság.
A túladagolás (hosszú ideig tartó nagy mennyiségű fogyasztás) hidrokinonmérgezést okozhat, amely súlyos máj- és vesekárosodáshoz vezethet.
Fontos: várandósság, szoptatás alatt, 12 év alatti gyermekeknél, illetve májbetegség, gyulladásos bélbetegség esetén a medveszőlőlevél alkalmazása ellenjavallt!
Amennyiben használatakor nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A medveszőlőlevél és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a medveszőlőlevél alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A medveszőlőlevél kölcsönhatásba léphet egyéb gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A medveszőlőlevél fő hatóanyaga (arbutin) a szervezetben hidrokinonná alakul, ezért más májban lebomló gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazáskor fokozott elővigyázatosság szükséges.F
A medveszőlőlevél legfontosabb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- a májat megterhelő gyógyszerek (pl. paracetamol, methotrexát): együttes alkalmazásuk kerülendő;
- húgyúti savasítók (pl. C-vitamin, áfonya): gátolják a hidrokinon képződését, ezáltal csökkentik a hatást;
- antibiotikumok: általában nincs ellenjavallat, de kérje ki az orvosa véleményét;
- húgyúti fertőtlenítőszerek: kombinációban a húgyhólyag túlzott irritációját okozhatják.
Amennyiben más gyógyszert, étrend-kiegészítőket, vitaminkészítményeket vagy gyógynövényalapú termékeket is szed, arról mindenképpen tájékoztassa a kezelőorvosát vagy a gyógyszerészét. Így elkerülhető, hogy a készítmények egymás hatását kedvezőtlenül befolyásolják.
Ajánlott tartalom:
Gyógyszer vagy étrendkiegészítő
