A pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis) a pajzsmirigy csökkent hormontermelését jelenti, ami számos élettani folyamat zavarához vezethet. A betegség tünetei közé tartozik a fáradékonyság, súlygyarapodás, hidegérzékenység, hajhullás és a koncentrációs képesség csökkenése. Az elsődleges kezelés a hiányzó pajzsmirigyhormon pótlása, leggyakrabban levotiroxin formájában, amelyet rendszeresen és pontosan kell szedni a kívánt hatás eléréséhez.
A pajzsmirigyben két típusú hormon termelődik. Az ún. follikuláris sejtekben termelődnek a tiroid hormonok, vagyis a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3), amelyek a növekedésben, fejlődésben, anyagcsere- és energiaháztartásban játszanak fontos szerepet; az ún. C-sejtekben pedig a kalcitonin, mely a szervezet kalcium-háztartását befolyásolja. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a tiroid hormonok pótlása fontos.
A gyógyszeres terápia célja, hogy a szervezetben helyreállítsa a normális hormonszintet, ezáltal a szervezet anyagcseréje és energiaháztartása újra normálisan funkcionáljon. A gyakorlatban azonban sok páciens nem fordít elég figyelmet a gyógyszer precíz alkalmazására, ami tévesen alacsony vagy magas hormonszinteket eredményezhet, és így a betegség tünetei nem javulnak megfelelően. Ilyen esetben azonban nem a gyógyszer abbahagyása a megoldás, hanem a dózis pontos beállítása szükséges!
A pajzsmirigy-alulműködésről bővebben itt olvashat.
A pajzsmirigyre ható gyógyszerekről általánosságban itt olvashat.
A pajzsmirigy-alulműködésre ható gyógyszerek típusai és hatásmechanizmusai
A pajzsmirigyhormonok szintézise a pajzsmirigyben történik, jód és a tirozin nevű aminosav felhasználásával. A folyamat a jód pajzsmirigybe juttatásával kezdődik, majd a jód a follikuláris sejtek által termelt tireoglobulin nevű fehérjéhez kapcsolódik, és létrejönnek a jódozott tirozin-származékok: a monojódtirozil (MIT) és a dijódtirozil (DIT), melyek még nem aktív hormonok. Ezek összekapcsolódásával keletkeznek a biológiai aktivitással rendelkező hormonok, a tetrajódtironin (tiroxin, T4) és a trijód-tironin (T3). A T4 a nagyobb mennyiségben termelt hormon, de a T3 a biológiailag aktívabb forma. A T4 a perifériás szövetekben is át tud alakulni T3-má, vagy a biológiailag inaktív reverz T3-má (rT3) is.
A pajzsmirigyhormon-pótló készítmények többféle formában érhetők el, de klinikai gyakorlatban túlnyomórészt a szintetikus levotiroxint (T4) használják. Bár a T3 hormon biológiailag hatékonyabb, de a T4 pótlása jóval kiegyensúlyozottabb, hosszabb hatástartamú, valamint kevesebb mellékhatással jár, így gyakorlatilag csak a levotiroxint alkalmazzák manapság erre a célra.
Levotiroxin (L-thyroxin, T4)
Szintetikus, biológiailag a tiroxinnal (T4) azonos forma, amely a szervezetben fokozatosan alakul át a biológiailag aktívabb formájává, a T3-má (trijód-tironin), illetve inaktíválódással reverz T3-má (rT3). Nagy előnye a hosszú felezési ideje (kb. 7 nap), ami lehetővé teszi a napi egyszeri adagolást és ezzel együtt a stabil hormonszint fenntartását.
A levotiroxin tabletták (25, 50, 75, 100, 125, 150, 175, 200 µg) adagolása egyénre szabottan, a testsúly, az életkor, a kísérő szív- és érrendszeri betegségek figyelembevételével történik. Azok számára, akik nyelési nehézség miatt nehezen tudnák szedni a tablettákat (vagy pl. kisgyermekek részére), belsőleges oldat formájában is elérhető. A tablettákat csak vízzel szabad bevenni (vagy a belsőleges oldatot hígítani), más folyadékkal nem.
Kálium-jodid (kis dózis)
A pajzsmirigy elégtelen működésének oka ritkább esetekben a jódhiány is lehet. A napi jódszükséglet kb. 0,1 mg, ezt jellemzően a táplálék (jódozott só) és az ivóvíz fedezi. Strúma megelőzésére, valamint kialakult golyva esetén napi 0,1-0,2 mg kálium-jodid adható.
A jódról és jódhiányról bővebben itt olvashat.
A pajzsmirigy-alulműködésre ható gyógyszerek alkalmazása
A pajzsmirigy-alulműködés kezelésében elsődleges cél a hiányzó hormon pótlása és a klinikai tünetek megszüntetése. Ez a folyamat több lépésben zajlik, és elengedhetetlen a pontos dózisbeállítás, a rendszeres labor- és klinikai kontroll, illetve a beteg folyamatos együttműködése.
A levotiroxint szájon át, reggel, éhgyomorra kell szedni. A gyógyszer hatása a kezelés megkezdését követő 3-5 nappal jelentkezik. Az adagolást rendszerint kis dózissal kell kezdeni, majd lassan (1-2 hetenként) és fokozatosan szabad csak emelni a fenntartó dózisig. A dózis beállítása során és azt követően is a pajzsmirigyfunkciók gondos monitorozására van szükség, hogy a hormonszintek megfelelő tartományban maradjanak, és ne jelentkezzenek az alul- vagy túlműködésnek megfelelő mellékhatások.
A levotiroxin-kezelést terhesség és szoptatás ideje alatt megszakítás nélkül folytatni kell, hogy a hormonszint kiegyensúlyozott maradjon. A levotiroxin nem veszélyes a magzatra – sőt, a hormon elengedhetetlen a magzat egészséges fejlődéséhez! Terhesség esetén nőhet, idősebb életkorban pedig csökkenhet a napi tiroxinigény, így minden esetben a tapasztalt hatásoknak és mellékhatásoknak, valamint a pajzsmirigyfunkciók értékelése alapján szükséges beállítani a dózist.
Fontos! A levotiroxin felszívódása nagyon érzékeny a bevétel időzítésére, az étkezési szokásokra és más gyógyszerek egyidejű használatára!
A levotiroxint éhgyomorra, minden nap ugyanabban az időpontban, és legalább 30-60 perccel az étkezés előtt vegye be. A hatóanyag az üres gyomorból jobban felszívódik, és így kiegyensúlyozottabb hormonszint állítható be.
Kihagyás esetén ne vegyen be kétszeres adagot; a következő nap folytassa a korábban megszokott reggeli bevétellel.
A pajzsmirigy-alulműködésre ható gyógyszerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a levotiroxinnak is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A levotiroxin túladagolásának tünetei az alábbiak lehetnek:
- enyhe kézremegés;
- fokozott izzadás, hőhullámok;
- szapora szívverés (tachycardia) vagy szívdobogás-érzés (palpitáció), súlyosabb esetben mellkasi szorító érzés (angina pectoris);
- enyhe szorongás, ingerlékenység;
- alvászavarok;
- hosszú távon a túlzott hormondózis csontritkuláshoz (fokozott csontanyagcsere) és szívizom-károsodáshoz vezethet.
A levotiroxin túl alacsony dózisának tünetei az alábbiak lehetnek:
- tartós fáradékonyság;
- hidegérzékenység;
- száraz bőr;
- hajhullás, kopaszodás;
- székrekedés;
- testsúlynövekedés (túlsúly és elhízás);
- koncentrációs zavar;
- menstruációs zavarok, meddőség vagy ismétlődő vetélés;
- gyermekeknél növekedési elmaradás, késleltetett serdülés.
Amennyiben a kezelés során nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz! Lehetséges, hogy a dózis módosítására van szükség.
Gyakori, hogy a levotiroxin dózisát idővel módosítani kell az életmódban bekövetkező változásoknak megfelelően. Mivel a hormon a szervezet anyagcseréjét jelentősen befolyásolja és kismértékű vérszintingadozás is mellékhatásokat okozhat, ezért élethosszig tartó folyamatos utánkövetés szükséges. Sok más gyógyszerrel ellentétben a levotiroxin dózisát nem elégséges csupán egy alkalommal beállítani és utána évekig ugyanúgy szedni – ilyen esetben könnyen lehet, hogy a túladagolás vagy éppen a túl alacsony hormonszint tüneteit tapasztalja. A gyógyszer szedését ilyen esetben semmiképpen ne hagyja abba, hanem forduljon a kezelőorvosához!
A pajzsmirigy-alulműködésre ható gyógyszerek és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, azokról feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A levotiroxin számos gyógyszerrel és étrend-kiegészítővel kölcsönhatásba léphet. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A levotiroxin leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek.
Kalcium- és vaskészítmények: a kalcium-karbonát (étrend-kiegészítő tabletták, valamint tejtermékek formájában is), illetve a vaspótlás csökkenti a levotiroxin felszívódását; a két szer bevétele között legalább 4 óra teljen el.
Savcsökkentők: csökkentik a levotiroxin felszívódását, ezért a két szer bevétele között legalább 4 óra teljen el, de a legjobb, ha különböző napszakban szedi őket.
Nem szteroid gyulladáscsökkentők: növelik a pajzsmirigyhormonok hatékonyságát, így nő a mellékhatások kialakulásának kockázata. Egy-egy alkalommal alkalmazva nem szükséges utánkövetés, azonban hosszabb távú használatuk esetén beszéljen kezelőorvosával.
Kolesztiramin, kolesztipol (koleszterincsökkentők): a bélben gátolják a hormon felszívódását; a két szer bevétele között legalább 4 óra teljen el.
Hormonális fogamzásgátlók (ösztrogének): az ösztrogének növelik a tiroxinkötő globulin (TBG) mennyiségét, ami a szabad, aktív hormon arányát csökkenti, ezért szükségessé válhat a levotiroxin dózisának emelése.
Antiepileptikumok és bizonyos antibiotikumok (rifampicin): fokozzák a levotiroxin lebomlását, ezért a levotiroxin dózisának emelésére lehet szükség.
Amiodaron (antiaritmikum): magas jód- és antitireoid hatása miatt bonyolulttá teheti a pajzsmirigyfunkció értékelését, ezért gyakori laborvizsgálatokra van szükség.
Szójakészítmények (szójafehérje, tofu) és rostban gazdag ételek: az étrend-kiegészítők vagy rostban gazdag szójafélék megkötik a hormont, csökkentve a felszívódást.
Koffein (kávé, energiaitalok): fokozhatja a T4 lebontását és a bélben gátolhatja a felszívódást; a levotiroxin bevétele után 30-60 perccel ajánlott csak kávét inni.
Alkohol: krónikus, nagyfokú alkoholfogyasztás esetén májkárosodás léphet fel, ami befolyásolja a levotiroxin metabolizmusát, ezért a kontroll gyakoriságát növelni kell.
Gyógynövénykészítmények (pl. orbáncfű, ginzeng): egyes gyógynövények a máj enzimrendszereit indukálhatják vagy gátolhatják, módosítva ezzel a levotiroxin lebomlásának sebességét.
Amennyiben más készítményeket is használ, minden esetben tájékozódjon kezelőorvosánál vagy gyógyszerészénél, hogy elkerülje a nem kívánt kölcsönhatásokat. Amennyiben új étrend-kiegészítőt tervez szedni a levotiroxin mellé, minden esetben kérjen tanácsot szakembertől.
Ajánlott tartalom:
