A pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis) olyan állapot, amely során a pajzsmirigy a szükségesnél több hormont termel. A túlműködés következtében a szervezet anyagcseréje felgyorsul, ami számos kellemetlen tünethez vezethet, beleértve a kóros fogyást, szívdobogásérzést, szorongást, álmatlanságot, illetve hőhullámokat. A hipertireózis lehet átmeneti vagy tartós, kialakulhat autoimmun folyamat, gyulladás vagy göbös pajzsmirigybetegség következtében is.
A pajzsmirigyben két típusú hormon termelődik. Az ún. follikuláris sejtekben termelődnek a tiroid hormonok, vagyis a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3), amelyek a növekedésben, fejlődésben, anyagcsere- és energiaháztartásban játszanak fontos szerepet; az ún. C-sejtekben pedig a kalcitonin, mely a szervezet kalcium-háztartását befolyásolja. Pajzsmirigy-túlműködés esetén a tiroid hormonok szintjének csökkentése, valamint a hormonok hatásának gátlása kerül szóba.
A túlműködés kezelésére több lehetőség áll rendelkezésre, de a gyógyszeres kezelés – különösen a betegség kezdetén – kiemelt jelentőségű. A cél a hormonszint csökkentése, a tünetek enyhítése, valamint az alapbetegség hosszú távú rendezése. A gyógyszeres kezelés elégtelensége esetén szükség lehet más terápiás lépésekre is, például radiojód-kezelésre vagy pajzsmirigy-eltávolító műtétre.
A pajzsmirigy túlműködésről bővebben itt olvashat.
A pajzsmirigyre ható gyógyszerekről általánosságban itt olvashat.
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek típusai és hatásmechanizmusai
A pajzsmirigyhormonok szintézise a pajzsmirigyben történik, jód és a tirozin nevű aminosav felhasználásával. A folyamat a jód pajzsmirigybe juttatásával kezdődik, majd a jód a follikuláris sejtek által termelt tireoglobulin nevű fehérjéhez kapcsolódik, és létrejönnek a jódozott tirozin-származékok: a monojódtirozil (MIT) és a dijódtirozil (DIT), melyek még biológiailag nem aktív hormonok. Ezek összekapcsolódásával keletkeznek a biológiai aktivitással rendelkező hormonok, a tetrajódtironin (tiroxin, T4) és a trijód-tironin (T3). A T4 a nagyobb mennyiségben termelt hormon, de a T3 a biológiailag aktívabb forma. A T4 a perifériás szövetekben is át tud alakulni T3-má, vagy a biológiailag inaktív reverz T3-má (rT3) is.
A pajzsmirigy túlműködését a pajzsmirigyhormon szintézisének gátlásával, vagy a pajzsmirigy radioaktív jódkezelésével (sugárdestrukciójával), esetleg a pajzsmirigy eltávolításával lehet elérni. Emellett kiemelt szerepük van azoknak a gyógyszereknek is, melyek a pajzsmirigyhormonok hatását gátolják.
A pajzsmirigyhormonok szintézisének gátlása
A pajzsmirigyhormonok szintézisének gátlására a propylthiouracil, valamint a thiamazole alkalmazható. Hatásukat a jód beépülésének gátlásán keresztül fejtik ki. Emiatt azonban csak a szedésüktől számított 3-4 hét után érezhető a hatásuk, mivel addigra csökken le a raktározott készlet. Emellett a propilthiouracil gátolja a szervezetben a T4-T3 átalakulást is. Alkalmazásuk közben a vérkép rendszeres ellenőrzésére van szükség.
Igen ritka esetben alkalmaznak pajzsmirigy-túlműködés esetén nagy dózisú kálium-jodidot is, mivel nagy dózisban a hormonszintézis minden lépését gátolja. A pajzsmirigy mérete idővel csökken, a túlműködés pedig mérséklődik. Hatása azonban átmeneti (maximum 10-15 nap), emiatt hosszú távon nem alkalmazható. Jellemzően tireotoxikus krízis (életveszélyes állapot, amikor a pajzsmirigyhormonok hirtelen túl nagy mennyiségben ürülnek a pajzsmirigyből), illetve pajzsmirigy-eltávolító műtét előkészítésekor alkalmazzák. Emellett nukleáris balesetek esetén sugárprofilaxisra adható – a sugárzó jódizotópok szervezetbe történő beépülésének megakadályozása céljából.
A jódról és jódhiányról bővebben itt olvashat.
A pajzsmirigyhormonok hatásának gátlása
A pajzsmirigy-túlműködés kezelésére egyéb kiegészítő gyógyszeres kezelések is alkalmazhatók, melyek nem közvetlenül a hormonszintézist, hanem a hormonok hatását gátolják. Ezzel a pajzsmirigy-túlműködés kellemetlen mellékhatásai csökkenthetők.
A szívdobogásérzést, valamint az emelkedett pulzust és egyéb szívtüneteket béta-blokkolókkal lehet mérsékelni – azonban diagnózis hiányában a tünetekre adott béta-blokkolók a betegséget elmaszkolhatják, ezért alkalmazásuk előtt nagyon fontos a pontos diagnózis. Bizonyos pajzsmirigygyulladások vagy tireotoxikus krízis esetén gyulladáscsökkentő szteroidok (kortikoszteroidok, glükokortikoidok) adása is szükséges lehet.
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek alkalmazása
A gyógyszeres kezelés célja a pajzsmirigyhormonok túltermelésének csökkentése, a tünetek enyhítése, valamint a betegség visszaszorítása. A terápiát rendszerint endokrinológus szakorvos állítja be, a betegség súlyossága, típusa és a beteg általános állapota alapján. Ez a folyamat több lépésben zajlik, és elengedhetetlen a pontos dózisbeállítás, a rendszeres labor- és klinikai kontroll, illetve a beteg folyamatos együttműködése.
A gyógyszert mindig a kezelőorvosa utasításának megfelelően adagolja.
A kezelést jellemzően nagyobb dózisban, napi három részletre bontott kezdő adagban indítják, majd a hatás kialakulását követően (3-4 hét!) fenntartó adaggal folytatható a gyógyszerszedés. Jellemzően a thiamazolt szokás alkalmazni (kivéve terhesség esetén), de a hatóanyag megválasztásának okát beszélje meg kezelőorvosával.
A tablettákat étkezés közben, egészben, szétrágás nélkül, vízzel szükséges bevenni. A napi adagot lehetőség szerint egyenlő részekre kell osztani, és 6-8 órás időközönként (napi három részletben) szedni. A fenntartó dózis esetén előfordulhat napi egyszeri alkalmazás is, de kezdetben jellemzően napi három bevétel szükséges.
Terhesség esetén, amennyiben feltétlenül szükséges a gyógyszeres kezelés, propilthiouracil adagolása lehetséges.
Kihagyás esetén ne vegyen be kétszeres adagot; a következő nap folytassa a korábban megszokott bevétellel.
Ne szedjen jódtartalmú tápálékkiegészítőt, mivel ezek csökkentik a pajzsmirigy-túlműködésre alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát, és késleltetik a megfelelő pajzsmirigyhormonszint kialakulását, valamint magasabb dózis válhat szükségessé.
Basedow-Graves-kór esetén a kezelés időtartama jellemzően 1-2 év. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem hozza meg a kívánt hatást, egyéb kezelési eljárás (radiojód-terápia, vagy pajzsmirigy-eltávolító műtét) jön szóba.
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszereknek is vannak mellékhatásai. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer alkalmazása közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek leggyakoribb mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- bőrtünetek, vasculitis (érgyulladás);
- fejfájás;
- láz;
- ízületi gyulladás;
- szaglás és ízérzés zavarai;
- májenzimértékek emelkedése, súlyos esetben májkárosodás;
- a kezelés első hónapjaiban ritkán jelentkezhet agranulocitózis (granulocitaszám-csökkenés, ami a nyálkahártyák fekélyesedésével jár), thrombocitopénia (vérlemezkeszám-csökkenés) vagy aplasztikus anémia – ebben az esetben a kezelés azonnali abbahagyása szükséges;
- idősebb korban csontvelőkárosodás – emiatt gyakori vérképellenőrzés szükséges.
Amennyiben a kezelés során nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, azokról feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek egyéb gyógyszerekkel és étrend-kiegészítőkkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek leggyakoribb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek.
Jód és jódtartalmú gyógyszerek (pl. röntgenkontrasztanyagok): csökkentik a pajzsmirigy-túlműködés kezelésére alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát. A terápia kezdete előtt nem sokkal alkalmazott röntgenkontrasztanyag esetén például magasabb kezdő dózisra van szükség, így minden esetben tájékoztassa kezelőorvosát!
Véralvadásra ható gyógyszerek (pl. warfarin): a pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerekkel fokozhatják egymás hatását, mivel a plazmafehérjékhez való kötődésért versenyeznek egymással, ezért a vérzésveszély fokozódhat.
Levotiroxin: fenntartó kezelés esetén a strúmaképződés megakadályozására párhuzamosan a levotiroxin alacsony dózisú adagolása is szükséges lehet – ilyen kombinált kezelés esetén nagyobb propillthiouracil vagy tiamazol dózis válhat szükségessé (lásd: Pajzsmirigy-alulműködés gyógyszeres kezelése).
Antidiabetikumok: a pajzsmirigyhormonok befolyásolhatják a vércukorszintet.
Emellett fokozott óvatosság és gyakori vérképellenőrzés szükséges, amennyiben a májat megterhelő, vagy a vérképzőrendszerre ható gyógyszereket szed a pajzsmirigy-túlműködésre ható gyógyszerek mellett.
Amennyiben más készítményeket is használ, minden esetben tájékozódjon kezelőorvosánál vagy gyógyszerészénél, hogy elkerülje a nem kívánt kölcsönhatásokat.
Ajánlott tartalom:
