A Parkinson-kór a központi idegrendszer fokozatosan, évek alatt előrehaladó (progrediáló) betegsége. A jellemző tünetegyüttes a dopamint termelő neuronokat (idegsejteket) ért károsodás következtében jön létre. A neuronok elengedhetetlenül fontosak a mozgás kivitelezésében, így a betegségben főként a mozgás érintett. Gyógyszeres terápiáját tekintve számos antiparkinson szer alkalmazható világszerte.
A Parkinson-kórt meggyógyítani nem lehet, azonban számos lehetőség van a tünetek mérséklésére és az életminőség javítására. Háziorvos, neurológus, fizikoterapeuta, foglalkozásterapeuta, pszichológus, ápoló és dietetikus együttműködésére van szükség ahhoz, hogy komplex és személyre szabott terápiát biztosítsanak a betegek számára.
A Parkinson-kórban használt gyógyszerek alkalmazása
A Parkinson-kór kezelése során alkalmazott gyógyszerek – melyek tabletta és injekció formájában is elérhetők – célja a dopamin szintjének vagy hatásának növelése. A gyógyszereket gyakran különféle kombinációkban alkalmazzák. A gyógyszerekre a betegek különbözőképpen reagálnak, ezért kiemelten fontos monitorozni a tüneteket terápia közben. A gyógyszereket az orvos utasításának megfelelően kell alkalmazni.
Amennyiben várandós, szoptat vagy gyermeket tervez, beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról konzultáljon szakemberrel!
A Parkinson-kórban használt gyógyszerek hatásmechanizmusa, típusai
A Parkinson-kórban használt gyógyszerek széles csoportot képeznek, így hatásmechanizmusuk is különböző.
Levodopa és carbidopa
A levodopa az elsődlegesen választandó terápia a Parkinson-kór kezelésében a dopamin pótlására. A levodopa a dopamin előanyaga, amely képes áthatolni a vér-agy gáton, és a központi idegrendszerbe jutva dopaminná alakul. A vérben található enzimek hatására a levodopa nagy része lebomlana, még mielőtt a központi idegrendszerbe kerülne, ezért egy másik gyógyszerrel, a carbidopával kombinációban forgalmazzák. A carbidopa gátolja a periférián a levodopa lebontását, így az nagyobb koncentrációban kerül az idegrendszerbe, valamint segíthet csökkenteni a levodopa keltette hányinger és hányás mellékhatásokat is.
A betegek többségénél a levodopa enyhíti a Parkinson-kór tüneteit (a lelassult mozgásokat, az izommerevséget és a tremort), de különösen jó választás az izomrigiditás és a beszűkült mozgások orvoslására.
Mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- hányinger és hányás,
- szédülés,
- fejfájás,
- napközbeni álmosság,
- vérnyomásproblémák (orthostaticus hypotensio).
Idősebb pácienseknél előfordulhat:
- zavartság,
- hallucinációk,
- delúziók (téveszmék),
- pszichózis, agitáció.
A levodopa hirtelen abbahagyása vagy dóziscsökkentése a parkinsonizmus hyperpyrexia szindróma kialakulását idézhet elő, amely a neurolepticus malignus szindrómára hasonlító, életet veszélyeztető állapot.
Dopamin-agonisták
A dopamin-agonisták az első választandó gyógyszerek a Parkinson-kór kezdeti stádiumaiban vagy fiatal pácienseknél. A dopamin-agonisták közvetlenül a dopaminreceptorokon fejtik ki hatásukat, valamint a levodopa hatását is megnyújthatják.
Mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- hallucinációk,
- delúziók,
- zavartság,
- aluszékonyság,
- hányinger és hányás,
- szájszárazság,
- szédülékenység,
- szédülésérzés felálláskor.
A mellékhatások gyakoriak a dopaminagonista-terápia kezdetekor, de ezek gyorsan, néhány nap után elmúlnak. Időseknél gyakrabban okoznak zavartságot és pszichotikus tüneteket, mint a levodopa, ezért inkább fiatalabb pácienseknél alkalmazzák.
Enzim-inhibitorok
A MAO- (szelegilin, razagilin) és a COMT-inhibitorok (entacapone) a dopamint lebontó enzimek működését lassítják, amivel a szabad dopamin neurotranszmitter mennyiségét növelik a központi idegrendszerben. Gyakran levodopával együttesen alkalmazzák, így a beadott levodopából keletkezett dopaminból is nagyobb mennyiség áll rendelkezésre az idegrendszerben, ezáltal megnyújtva annak hatását.
A MAO-B-gátlók mellékhatásai az alábbiak:
- gyomorégés,
- hányinger,
- szédülés,
- szájszárazság,
- ritkán zavartság, rémálmok és hallucinációk.
A COMT-inhibitorok mellékhatásai a következők:
- hasmenés,
- dyskinesia (mozgási zavar).
Amantadine
A tremor (remegés) és a dyskinesia (mozgási zavar) tünetek csökkentésében van fontos szerepe, melyek a dopaminerg-terápia mellékhatásaként jelentkezhetnek. Az amantadine valójában antivirális készítmény, azonban nem a vírusellenes hatása enyhíti a tüneteket. Egyelőre nem teljesen ismert, mely hatása felelős a dyskinesia tüneteinek mérsékléséért. A dystonia tüneteinek csökkentésében is hatásos.
Mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- koncentrációs nehézségek,
- zavartság,
- álmatlanság,
- rémálmok,
- agitáció,
- hallucinációk,
- lábdagadás.
Antikolinerg szerek
Az antikolinerg gyógyszerek csökkentik a tremort (remegés) és az izomrigiditást (merevség) az acetilkolin hatásainak gátlása révén, mely ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter) hatásai kifejezettebbek, ha a dopamin szintje csökken.
Mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- kognitív zavarok,
- szájszárazság,
- homályos látás,
- aluszékonyság,
- delírium,
- hallucinációk,
- székrekedés,
- vizeletretenció.
Adenozin-A2A-antagonisták
A motoros tüneteket javíthatja, különösen a dopaminerg gyógyszer dózisok közötti relapszusokat. Hatásmechanizmusa nem pontosan ismert, de a dopamin hatásainak potencírozását feltételezik a háttérben.
Egyéb gyógyszerek
A Parkinson-kór nem-motoros tüneteinek kezelésére az alábbi gyógyszerek állnak rendelkezésre:
- sildenafil (Viagra) az erektilis diszfunkció kezelésére,
- modafinil a hypersomnia kezelésére,
- polietilén glikol a székrekedés kezelésére,
- metilfenidát a fáradékonyságra,
- kolinészteráz-inhibitorok a demencia tüneteire,
- antidepresszánsok a depresszió és/vagy szorongás kezelésére,
- antipszichotikumok a pszichotikus tünetekre (pl. hallucinációkra).
Hogyan kell szedni a Parkinson-kórban használt gyógyszereket?
Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról a Mellékhatás-figyelés és bejelentés cikkben olvashat bővebben.
A Parkinson-kórban használt gyógyszerek és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a Parkinson-kórra ható gyógyszerek alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az egyéb gyógyszerekkel vagy étrendkiegészítőkkel való kölcsönhatás során az alábbiak történhetnek:
- egymás hatását fokozzák,
- egymás hatását gyengítik.
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél kerülendő az alábbi gyógyszerek alkalmazása:
- első generációs, típusos antipszichotikumok (klórpromazin, fluphenazin, haloperidol, loxapin, tioridazin, tiotixen, trifluoperazin, pimozid, perfenazin);
- második generációs, atípusos antipszichotikumok (risperidon, olanzapin, ziprasidone, aripiprazol, lurasidone, paliperidon, iloperidon, brexpiprazol, cariprazine, asenapin);
- hányás elleni szerek (klórpromazin, droperidol, metoklopramid, proklórperazin, prometazin);
- chorea és tardív diszkinézia kezelésre használt szerek (tetrabenazin, deutetrabenazin, valbenazin);
- magas vérnyomásra ható szerek (metildopa);
- antidepresszánsok (amoxapin).
Selegilin, razagilin és safinamid szedése esetén kerülendő gyógyszerek az alábbiak:
- narkotikumok/analgetikumok (meperidin, tramadol, metadon);
- antidepresszánsok és orbáncfű;
- izomrelaxánsok (ciklobenzaprin);
- köhögéscsillapítók (dextrometorfán);
- dekongesztánsok/stimulánsok (pszeudoefedrin, phenylephrine, efedrin);
- a monoamino-oxidázt (MAO) nem szelektíven gátló gyógyszerek (linezolid, phenelzin, tranylcypromine, isocarboxazid).
Ajánlott tartalom:
