A pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) Európa-szerte honos, árnyas erdők aljnövényzetében élő, tavaszi virágzású gyógynövény; nevét a levelének foltos mintázata és hagyományos felhasználása alapján kapta. Már a középkorban is használták légzőszervi betegségek enyhítésére, mivel úgy tartották, hogy a tüdőre hasonlító levelek utalnak a gyógyhatására. A tüdőfű valóban hasznos gyógynövény a felső légúti hurut, az irritatív köhögés és a gyulladt nyálkahártyák kezelésében.
A gyógyászatban a növény szárított föld feletti részét (Pulmonariae herba) használják, főként teaként. Fő hatóanyagai a nyálkaanyagok, cseranyagok és szaponinok, amelyek kombináltan nyugtatják a torkot, segítik a köptetést és csökkentik a gyulladást.
A hagyományos növényi gyógyszerekről bővebben itt olvashat.
A tüdőfű felhasználása
A tüdőfüvet elsősorban hurutos köhögés, rekedtség, torokfájdalom és légcsőhurut esetén alkalmazzák, emellett enyhe vizelethajtó (lásd: Vízhajtók) és gyulladáscsökkentő hatása miatt is használható.
A tüdőfű leggyakoribb felhasználási területei az alábbiak:
- felső légúti fertőzések, torokfájdalom, nyelési fájdalom;
- hurutos, váladékos köhögés;
- krónikus hörghurut, rekedtség;
- száraz, irritatív köhögés kiegészítő kezelése;
- nyálkahártya-védelem (torok, gége, légcső-irritáció esetén);
- enyhe húgyúti gyulladások, hólyaghurut (nyugtató hatása miatt);
- bőrgyulladás, pattanások, sebek lemosására (külsőleg).
A tüdőfű kíméletesen segíti a köptetést, miközben csillapítja az irritációt, ezért jól alkalmazható gyermekeknél, időseknél és érzékeny nyálkahártyájú betegeknél is.
A tüdőfű azonosított hatóanyagai
A tüdőfű gyógyhatása a nyálkaanyagok, szaponinok, cseranyagok és flavonoidok együttes jelenlétének köszönhető.
A tüdőfű legfontosabb vegyületei az alábbiak:
- nyálkaanyagok (poliszacharidok): bevonó, gyulladáscsökkentő, toroknyugtató hatásúak;
- szaponinok: enyhe köptető, váladékoldó hatásúak;
- cseranyagok: fertőtlenítő, összehúzó, gyulladáscsökkentő hatásúak;
- flavonoidok (kvercetin, luteolin): antioxidáns, nyálkahártyavédő hatásúak;
- kovasav: sejtfal-stabilizáló, gyulladáscsökkentő tulajdonságú.
A nyálkaanyagok fizikai védőfilmet képeznek a nyálkahártyán, míg a szaponinok segítik a lazább váladék kiürítését a légutakból. E kettős hatás teszi a tüdőfüvet különösen hasznossá hurutos köhögés és irritált torok esetén.
A tüdőfű alkalmazása
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A tüdőfüvet főként teaként használják, de léteznek gyógyteakeverékek, köptető szirupok és külsőleges borogatások is, melyek tartalmazzák a hatóanyagát.
Tea: 1 evőkanál szárított tüdőfüvet tegyen 2,5 dl forró vízbe, áztassa lefedve 10-15 percig, majd szűrje le. Naponta 2-3 csészével, kortyonként fogyassza. Ideális hurutos köhögés, torokkaparás esetén. Gyakran kombinálják izlandi zuzmóval, kakukkfűvel, martilapuval, lándzsás útifűvel.
Szirup, kivonat: gyógyszertárakban vagy drogériákban kaphatók tüdőfűtartalmú köhögéscsillapító készítmények. Gyermekek számára alkoholmentes változatban elérhetők. Naponta 2-4 adag fogyasztható, életkortól és panasztól függően, gyártói utasítás szerint.
Külsőleg: sebek, bőrgyulladások, pattanások esetén lemosóként, illetve torokgyulladás esetén öblögetésre, gargarizálásra alkalmazható. Szemvidítófűvel vagy kamillával kombinálva szemet nyugtató borogatásként is használták.
Fontos! Hosszabb tárolás esetén a tüdőfű teája elveszíti nyálkaanyag-tartalmát, ezért frissen kell fogyasztani!
Tartós, több hetes alkalmazás esetén érdemes szünetet tartani, különösen akkor, ha más nyálkatartalmú vagy szaponinos gyógynövényekkel együtt fogyasztjuk.
A tüdőfű ellenjavallatai az alábbiak:
- májbetegség esetén: elméletileg bizonyos májkárosító alkaloidok nyomokban jelen lehetnek, így tartós használata nem ajánlott;
- terhesség és szoptatás alatt: napi 1 csésze tea fogyasztása biztonságos, de kúraszerű használata előtt javasolt orvossal egyeztetni;
- 3 év alatti gyermekeknél: csak orvosi javaslatra.
A tüdőfű mellékhatásai
A tüdőfű enyhe hatású, biztonságos gyógynövény, amely jól tolerálható, különösen teaként alkalmazva. Mellékhatások csak nagy dózis vagy érzékenység esetén fordulhatnak elő.
A tüdőfű mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- nagyon ritkán allergiás reakció (pl. bőrkiütések, bőrviszketés);
- nagy mennyiségben puffadást vagy enyhe hasmenést okozhat;
- érzékeny gyomrúaknál enyhe gyomorpanaszt okozhat.
Amennyiben a tüdőfű alkalmazásakor nem várt vagy erősödő mellékhatásokat tapasztal, mielőbb forduljon orvoshoz!
A tüdőfű és egyéb gyógyszerek, étrendkiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, a tüdőfű alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
A tüdőfű kölcsönhatásba léphet egyéb gyógyszerekkel és étrendkiegészítőkkel. Ez eredményezheti a két szer hatásának gyengülését, elmaradását, vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
A tüdőfű hatása főként helyi, a nyálkahártyákon érvényesül, ezért gyógyszerkölcsönhatás ritkán fordul elő.
A tüdőfű legfontosabb kölcsönhatásai az alábbiak lehetnek:
- szájon át szedett gyógyszerek: a bevonó hatása csökkentheti a felszívódásukat;
- köptetők: a hatásuk összeadódhat.
Amennyiben más gyógyszert, étrendkiegészítőket, vitaminkészítményeket vagy gyógynövényalapú termékeket is szed, arról mindenképpen tájékoztassa a kezelőorvosát vagy a gyógyszerészét. Így elkerülhető, hogy a készítmények egymás hatását kedvezőtlenül befolyásolják.
Ajánlott tartalom:
Gyógyszer vagy étrendkiegészítő
