egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A hallásvizsgálat célja a halláscsökkenés okának, a károsodás helyének és mértékének megállapítása. A hallászavar kivizsgálására többféle módszer is alkalmazható.

 

Gyermekeknél különösen fontos a rendszeres hallásvizsgálat annak érdekében, hogy korán fel lehessen ismerni a hallásromlást, mert a korai fejlesztés nagyban javíthatja a gyermek későbbi életminőségét. Felnőttek esetében 50 év felett, illetve rendszeres zajártalomnak való kitettség esetén különösen érdemes elmenni hallásvizsgálatra.

 

Az ún. szubjektív vizsgálatok során a beteg jelzései alapján végzik a méréseket, míg az ún. objektív méréseknél nincs szükség a beteg közreműködésére.

 

A halláscsökkenés tünetei

Az emberi fül érzékeny szerv, mely elsősorban a túlzott igénybevétel (pl. munkahelyi szélsőséges nagy hangerőnek való kitettség) és az életkor miatt veszíthet teljesítményéből.

 

Halláscsökkenésre utaló jelek lehetnek, ha az érintett:

 

  • két méter távolságról nem érti meg az elsuttogott szavakat;
  • a beszédet elég hangosnak érzi, mégsem hallja tisztán;
  • gyakran gondolja azt, hogy mások motyognak vagy érthetetlenül beszélnek;
  • gyakran kell megkérnie beszélgetőpartnereit, hogy ismételjék meg az elmondottakat;
  • nehezen érti meg a beszédet a telefonban;
  • nagyobb társaságban nehezére esik követni a beszélgetést, különösen háttérzaj esetén;
  • nem hallja meg a csengőt vagy a telefont;
  • gyalogosként megijesztik az elhaladó autók, mert nem hallja meg időben;
  • néha vagy akár állandóan zajt hall a fülében (fülzúgás).

 

Korlátozott hallástól gyermekek és fiatal felnőttek is szenvedhetnek, de a halláscsökkenés első jelei általában 50 éves kor felett jelentkeznek.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha hallásproblémája van, különösen, ha fülcsengés, szédülés, egyensúlyzavar is társul hozzá, forduljon mielőbb fül-orr-gégész szakorvoshoz. Szükség esetén a szakorvos elrendeli a hallásvizsgálatot, melyet szakorvos vagy audiológus szakasszisztens végez.

 

A fül-orr-gégészeti rendelés beutaló nélkül felkereshető.

 

A hallásvizsgálatok típusai

Alapvetően kétféle hallásvizsgálatot különböztetünk meg. Az ún. objektív hallásvizsgálatok a beteg közreműködése nélkül is kivitelezhetők, ezért elsősorban gyermekeknél alkalmazzák őket, de bármely életkorban elvégezhetők. A szubjektív hallásvizsgálatok során pedig szükséges a beteg együttműködése a halláskészség kiértékelésében.

 

Az objektív hallásvizsgálat típusai:

 

  • timpanometria – megmutatja, hogyan működik a középfül és a dobhártya, illetve a segítségével megállapítható, hogy van-e folyadék a fülben, vagy lyukas-e a dobhártya;
  • reflexen alapuló vizsgálatok;
  • akusztikus válaszvizsgálatok: csak normálisan halló fülön mérhető, elsősorban újszülöttek szűrővizsgálatára használják;
  • akusztikus kiváltott potenciál vizsgálatok – a középfülben lévő izom működését vizsgálja hangos zajok segítségével, egy füldugó behelyezésével a külső hallójáratba.

 

A szubjektív hallásvizsgálat típusai:

 

  • tájékozódó vizsgálatok – beszédvizsgálat, hangvillavizsgálatok;
  • hallásküszöb-mérés;
  • beszédteszt: a hallásküszöb (számpróba) és a beszédértési képesség (szópróba) vizsgálata.

 

A hallásvizsgálat menete

A hallásvizsgálatot általában hangszigetelt helyiségben végzik. Először feltesznek néhány kérdést a panaszokkal kapcsolatban, majd megtekintik a külső fület, hallójáratot, a dobhártyát, hogy van-e eltérés az ép viszonyokhoz képest.

 

Ezt követően fejhallgatón keresztül különböző frekvenciájú hangokat játszanak le a mélyektől a magasokig (125 és 8000 Hz közötti frekvenciatartományban). A vizsgálat nagyon halk (a nem hallható tartományba tartozó) hangokkal kezdődik, majd fokozatosan emelkedik a hangerő. A páciensnek egy gomb megnyomásával kell jeleznie, amikor először észleli a hangot.

 

A hallásvizsgálatokat mindkét fülön külön elvégzik. A fejhallgatós vizsgálat után a tesztet elvégezhetik vibráció segítségével a koponyacsonton is, hogy meg lehessen állapítani a középfül esetleges károsodását.

 

A hallásvizsgálat eredményét audiogramon értékelik ki, mely egy skálán jeleníti meg a hangokat, ezzel ad képet a hallásküszöbről decibelben. Az audiogramról leolvasható, hogy mely frekvenciákon észlelhető eltérés az ép hallással szemben, ami segít a hallászavarok típusának diagnosztizálásában és a megfelelő hallókészülék kiválasztásában. Az audiogram akkor mutatja a legpontosabb eredményt, ha kiegészítik a beszédértési vizsgálat eredményével is.

 

A hallásvizsgálatot befolyásoló tényezők

Az érintettek gyakran izgulnak a hallásvizsgálat előtt, mert nem tudják pontosan, hogy mi vár rájuk, illetve félnek az eredménytől. A vizsgálat eredményét viszont az idegesség, valamint az aktuális közérzet (stressz, fáradtság, kialvatlanság) negatívan befolyásolhatja.

 

Néhány tanács a hallásvizsgálat előtti feszültség oldására:

 

  • lehetőség szerint nyugodtan és kipihenten érkezzen a vizsgálatra;
  • vizsgálat előtt kérje, hogy magyarázzák el a vizsgálat menetét;
  • vizsgálat előtt próbálja ki a gombokat;

  • ügyeljen arra, hogy a fejhallgató jól illeszkedjen a fejére;

  • lélegezzen nyugodtan, helyezkedjen el kényelmesen;

  • kérheti, hogy lassabban haladjon a vizsgálat (a hangerő növekedésének tempója csökkenthető, az egyes hangok lejátszása közötti idő pedig növelhető);

  • kérheti a vizsgálat megismétlését.

 

Hallásvizsgálat csecsemő- és gyermekkorban

Az újszülöttek és a kisgyermekek hallásvizsgálata teljesen különbözik a felnőtteknél alkalmazott szubjektív vizsgálati módszerektől. A vizsgálat típusát alapvetően a gyermek kora határozza meg. Az objektív hallásvizsgálat nem igényli a gyermekek közreműködését, vagyis nem kell válaszolniuk a vizsgálat során.

 

Gyermekeknél végezhető hallásvizsgálatok:

 

  • újszülöttkor: a csecsemők az erős, hirtelen hangingerre különböző reflexekkel válaszolnak (átkarolási reflex, szemhéjak összeszorítása, pupillaszűkülés, majd -tágulás). Újszülöttkori vizsgálatnak tekinthető az otoakusztikus emissziós vizsgálat is, amelynek során egy készülék megmutatja a hallószőrök viselkedését a hallás során.
  • 0,5 éves kor felett: hang irányába forduló orientációs reflex mérhető (szemüket vagy fejüket a hang irányába fordítják);
  • 1-1,5 éves kor felett: stapedius (kengyelizom) reflex mérhető, vagyis, hogy a hallásban szerepet játszó izmok mennyire húzódnak össze hangos zajok hatására;
  • 2 éves kor felett: játékaudiometriás vizsgálatok végezhetők (p ha a gyermek hallja a hangot, akkor kivehet egy építőkockát és tornyot építhet);
  • 5 éves kor felett: küszöbaudiometriás vizsgálatok végezhetők (különböző frekvenciákon növekvő intenzitású hangingereket kap a fülére, és jelzi, amikor hallja).

 

Kapcsolódó tartalom: Hallás szűrése

KULCSSZAVAK
halláscsökkenés  |   hallásveszteség  |   audiogram  |   szubjektív hallásvizsgálat  |   objektív hallásvizsgálat  |   nagyothallás  |   audiológia
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít