Az emberi test csak szűk hőmérséklet-tartományban képes életfunkciókra. A hőguta – a hősérülések legsúlyosabb, életveszélyes formája – akkor következik be, ha a test belső hőmérséklete (maghőmérséklete) 40 fok fölé emelkedik.
Amennyiben hőguta esetén a test hőmérsékletét nem sikerül rövid időn belül az egészséges szint közelébe csökkenteni, számítani lehet a belső szervek tartós és visszafordíthatatlan károsodására, illetve a halál beálltára.
Ha belső (mag)hőmérséklete a normális 36,5-37 Celsius foktól egy-két órán keresztül mindössze öt fokkal emelkedik vagy csökken, bekövetkezik a halál. Vannak olyan esetek is, amikor a pillanatnyi vízháztartás, életkor vagy a meglévő betegségek miatt – vagy, mert a szervezet pusztán nincs hozzászokva a fokozott hőterheléshez –, még ennyi idő sem kell a legsúlyosabb következményhez.
Figyelem! Fontos, hogy soha, semmilyen körülmények között ne maradjon menekülésre képtelen kisgyermek, idős személy tűző napon álló zárt autóban. Az árnyékban parkolás esetében pedig szükséges figyelembe venni, hogy – a nap járásának következtében – rövid időn belül napsütötte területté válhat az a parkolóhely, ami pillanatnyilag még árnyékos.
A hőguta főbb tünetei
A hőguta elsődleges tünete a már említett 40 fok feletti testhőmérséklet. Hőguta során az izzadás nem jellemző, hisz a dehidratáltság (kiszáradás) miatti párologtatás hiánya épp az egyik oka lehet a hőguta beálltának.
Ezen kívül kísérőtünet lehet:
- rendkívül szapora pulzus (tachycardia);
- kapkodó, felületes légzés;
- lüktető fejfájás;
- kipirult, száraz tapintású bőr;
- zavart, esetleg agresszív viselkedés;
- elkent beszéd, látászavar;
- koncentrálási és koordinációs zavar;
- görcsrohamok;
- hányinger, hányás;
- száraz nyelv;
- szomjúságérzés.
Véső soron ájulás és eszméletvesztés következhet be.
Mikor forduljon orvoshoz?
A hőguta életveszélyes állapot, ezért fennállása esetén haladéktalan orvosi – sürgősségi – beavatkozásra van szükség, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A mentők megérkeztéig a pácienst stabil oldalfekvésbe kell helyezni, semmiképp sem szabad hanyatt fektetni, mert az esetleges hányás következtében a hányadéktól megfulladhat.
Mindent meg kell tenni a testhőmérséklet mielőbbi csökkentése érdekében: a hősérültet hűvös, árnyékos környezetbe kell vinni, a ruházat - amennyire lehetséges - el kell távolítani; ezen kívül a test legyezése, hideg vízpermet, hűtőfürdő, jégkockák, nedves törölköző a nyakra, fejre, testhajlatokba egyaránt életmentő lehet.
A hőguta okai
A klasszikus hőgutát leggyakrabban a túlságosan forró környezetben hosszabb ideig történő tartózkodás okozhatja. Különösen növekszik a hőguta kockázata azzal, ha nemcsak a környezet hőmérséklete magas, hanem a páratartalom is. Magas páratartalom esetén ugyanis a test hűtőfunkcióját ellátó párologtatás – verejtékezés – hatásfoka jóval gyengébb. Ebből következően az is hőgutához vezethet, ha a szervezet folyadéktartalékai kimerültek (dehidratált állapot), azaz a testből egyszerűen „elfogyott a hűtővíz”.
Hőguta kialakulására magasabb kockázattal bírnak a várandósok, túlsúlyosak, szív- és érbetegek, cukorbetegek. Magas – 75 év feletti – életkor és meglévő szív- és érrendszeri betegségek esetén mindenképpen kerülni kell azokat a körülményeket, melyek következtében a hőguta bekövetkezhet.
A forró környezetben végzett fokozott fizikai megerőltetés, illetve sport szintén hőgutát okozhat, különösen akkor, ha az illető nincs hozzászokva a hőségben való tartós erőfeszítésekhez. Rizikót jelenthet még bizonyos típusú gyógyszerek szedése (pl. egyes vérnyomáscsökkentők, vízhajtók, antidepresszánsok, antipszichotikumok, érszűkítők).
Mindezeken kívül hőgutát okozhat az is, ha a ruházat a szükségesnél jóval melegebb, illetve megakadályozza, hogy a test felesleges hője a környezetbe távozzon.
A hőguta megelőzése
A megelőzés legegyszerűbb módja a tűrőképesség, a szervezet határainak felmérése szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között – és az ennek megfelelő fizikai terhelés. Természetesen kánikulában, ekkor is alapvető fontosságú a laza, jól szellőző ruházat, az árnyékot adó kalap, illetve napellenzős sapka viselése. Ezek ugyanis nemcsak a test hőterhelését csökkentik, de a szervezet hőszabályozási folyamatait hátrányosan befolyásoló leégéstől is védenek.
A megemelkedett folyadékszükséglet biztosításáról szintén gondoskodni kell, ezen felül a rendszeresen szedett gyógyszerek vonatkozó hatásait is fontos figyelembe venni.
Ha magas hőmérsékleti viszonyok között a komoly erőkifejtést igénylő testmozgás rendszeresnek ígérkezik, ehhez mindenképpen tanácsos fokozatosan hozzászoktatni a szervezetet. Lehetőség szerint azonban célszerű az ilyen jellegű tevékenységet a nap hűvösebb időszakaira – a kora délelőtti, vagy a késő délutáni órákra – ütemezni.
Kapcsolódó tartalmak:
