A hisztiocitózis és a masztocitózis olyan ritka betegségek, amelyek során az immunrendszer különböző típusú sejtjei felszaporodnak és/vagy túlműködnek. Hisztiocitózis esetén a hisztiociták (más néven falósejtek vagy makrofágok), míg masztocitózis esetén a masztociták (hízósejtek) érintettek. A tünetek, a kezelés és a betegség kimenetele (prognózis) jelentősen eltérő lehet a betegség típusától és az érintett szervektől függően.
A természetes immunitás jelenti az elsődleges védvonalat a szervezet számára a kórokozókkal szembeni védekezésben. Sok típusú sejtes elem vesz részt a védekezésben, ezek közé tartoznak például a hisztiociták és masztociták.
A hisztiociták elsődleges feladata, hogy bekebelezzék és eltakarítsák a szervezetben a sejttörmeléket (pl. gyulladás helyén), baktériumokat, daganatos sejteket és minden egyéb, nem kívánatos idegen testet. Hisztiocitózis esetén a hisztiociták túlzottan felszaporodnak és felhalmozódnak a szervezetben, károsítva az érintett szerveket.
A masztocitáknak fontos szerepük van a heparin és a hisztamin-hormonok termelésében; legnagyobb mennyiségben a bőrben, a légzőrendszerben és az emésztőcsatornában találhatók. Masztocitózis esetén ezek a sejtek kóros mennyiségben felszaporodnak és inger hatására (vagy anélkül) nagy mennyiségű biológiailag aktív amint (hisztamint), különböző citokineket és kemokineket bocsátanak ki magukból, ami allergia-szerű és idegrendszeri-, kognitív funkciót érintő tünetekkel jár.
Lásd még: Fehérvérsejtek
A hisztiocitózis és a masztocitózis főbb tünetei
A hisztiocitózis és a masztocitózis tünetei attól függenek, hogy mely szervekben és milyen mértékben történik meg az abnormális immunsejtbeszűrődés, -felhalmozódás vagy -aktiváció. Ez alapján jelentkezhetnek csak bőrtünetek, illetve szisztémás, több szervet vagy szervrendszert érintő tünetek is.
A hisztiocitózis és masztocitózis típusai
A hisztiocitózis és a masztocitózis különböző típusait különítjük el az immunsejtek felhalmozódásának helye és mértéke alapján.
A hisztiocitózis típusai az alábbiak lehetnek.
Langerhans-sejt histiocytosis (korábban histiocytosis X): az ún. Langerhans-sejtek megnövekedése (proliferáció) jellemző rá, előfordulhat kizárólag bőrbetegségként vagy szisztémásan, több szervet érintve is. Utóbbi esetben elsősorban a csontokat, bőrt, nyirokcsomókat, tüdőt, májat, lépet, endokrin mirigyeket és az idegrendszert érinti. Gyermekeknél (1-3 év), elsősorban a fiúknál magasabb az előfordulása. Felnőttkori kialakulás esetén valamivel gyakoribb a nőknél.
Letterer-Siwe-betegség: súlyos szindróma formájában, jellemzően csecsemőkorban, 3 éves kor előtt kezdődik és kezelés nélkül általában végzetes kimenetelű. A hisztiociták a tüdőt, bőrt, nyirokcsomókat, csontokat, májat és a lépet is károsítják. A tüdő összeesése (légmell – pneumothorax) is kialakulhat.
Haemophagocytás lymphohistiocytosis: ritka, de súlyos, életet veszélyeztető megbetegedés, mely leginkább újszülöttek és kisgyermekek körében tapasztalható, de kialakulhat felnőtteknél is. A hisztiociták és a limfociták az egyéb vérsejteket támadják meg, ami életveszélyes gyulladásos állapotot hoz létre. Jellemző tünet a nyirokcsomók duzzanata, máj- és lépmegnagyobbodás, láz és idegrendszeri rendellenességek. A kezelés általában kemoterápiával vagy őssejtátültetéssel történik.
Malignus histiocytosis: rosszindulatú daganat, amely kizárólag olyan sejtekből áll, amelyek alaki- és immunológiai jellemzői hasonlóak a szöveti hisztiocitáihoz. Ritka daganat, a felnőttkori non-Hodgkin limfómák kevesebb mint 1%-át teszi ki.
A masztocitózis típusai az alábbiak lehetnek.
Bőrmasztocitózis: a hízósejtek felszaporodása a bőrre lokalizálódik, így a betegség csak bőrtünetekkel jár, az életminőséget nem befolyásolja számottevően.
Szisztémás masztocitózis: a bőr mellett a csontvelő és egyéb szervek is érintetté válhatnak; minél több szerv és minél nagyobb mértékben érintett, annál súlyosabbak a tünetek.
Masztocita aktivációs szindróma (MCAS): a hízósejtek rendellenes aktivációja miatt a beteg jellemzően epizódokban tapasztalja a túlérzékenységre (allergiára) jellemző, súlyos esetben anafilaxiás tüneteket: csalánkiütést, alacsony vérnyomást, légzési nehézséget, hasmenést stb. Az epizódok során nagy mennyiségű hízósejt mediátor (hisztamin) szabadul fel – azonban az, hogy pontosan mi aktiválja a hízósejteket, ismeretlen.
A hisztiocitózis és masztocitózis kiváltó okai
A masztocitózis és a hisztiocitózis kiváltó oka jellemzően genetikai mutáció, azonban az esetek nagy részében nem öröklődő mutációkról van szó.
A masztocitózis allergiás tüneteinek fellángolását különböző allergének és ingerek elősegíthetik, melyek igen sokfélék lehetnek és nem feltétlenül mindenkinél ugyanazok. Ilyen inger lehet például a bőr dörzsölése, rovarcsípés, alkohol és bizonyos élelmiszerek vagy gyógyszerek, hirtelen hőmérséklet-változások, fizikai- vagy érzelmi stressz.
A hisztiocitózis és a masztocitózis diagnosztizálása
A hisztiocitózis és a masztocitózis is a meglehetősen nehezen diagnosztizálható betegségek közé tartoznak, elsősorban a szerteágazó, nem jellegzetes tünetek miatt.
A hisztiocitózis és a masztocitózis diagnosztizálási lehetőségei az alábbiak lehetnek:
- szövettani mintavétel az érintett területről (pl. bőr- vagy csontvelő-biopszia);
- vérvizsgálat;
- röntgenvizsgálat a csontok érintettségének megállapítására;
- genetikai vizsgálat (masztócitózis: KIT mutáció, hisztiocitózis: BRAF-V600E mutáció).
A betegségek diagnosztizálása során fontos, hogy a rosszindulatú daganat jelenlétét kizárják!
A hisztiocitózis és a masztocitózis kezelése
A hisztiocitózis és a masztocitózis jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható betegségek. A kezelés elsősorban a tünetek enyhítésére irányul.
A hisztiocitózis kezelésére az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
- lokalizált betegség esetén műtéti kezelés;
- tünetek enyhítése (antibiotikumok, légzéstámogató eszközök, hormonterápia stb.);
- célzott terápia (pl. vemurafenib BRAF mutáció jelenléte esetén);
- kemoterápia (ciklofoszfamid, vinblasztin, etopozid, metotrexát);
- immunterápia (interferon-alfa);
- őssejttranszplantáció.
A masztocitózis kezelésére az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
- az allergiás tüneteket kiváltó allergének és ingerek kerülése;
- a tünetek enyhítése (antihisztaminok, leukotrién antagonisták, hízósejt stabilizátorok, kortikoszteroidok és egyéb gyulladáscsökkentők, biszfoszfonátok, gyomorsavcsökkentők és fájdalomcsillapítók);
- epinefrin: anafilaxiás sokk kialakulása esetén életmentő lehet (lásd még: adrenalin autoinjektor használata);
- Fototerápia: UV-B, UV-A és egyéb fényterápiák a sötét foltként megjelenő bőrtünetek mérséklésére;
- célzott terápia: avapritinib és midostaurin (KIT mutáció jelenléte esetén);
- őssejttranszplantáció.
A hisztiocitózis és a masztocitózis megelőzése
Mivel genetikai okra visszavezethető megbetegedésekről van szó, az orvostudomány jelenlegi állása szerint megelőzésük nem lehetséges.
