A tájékoztatáshoz való jog meghatározza, hogy a betegnek joga van számára egyéniesített formában, érthető módon – figyelemmel az életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, kívánságaira, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak – történő, teljes körű tájékoztatásra:

  • egészségi állapotáról, annak orvosi megítéléséről;
  • a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, azok elvégzésének előnyeiről, kockázatairól, tervezett időpontjaikról, a vizsgálatokkal kapcsolatos döntési jogáról;
  • az ellátás folyamatáról, várható kimeneteléről;
  • a további ellátásokról, a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről;
  • a javasolt életmódról;
  • a vizsgálatok eredményéről.

A betegnek joga van:

  • megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését, beosztását;
  • a tájékoztatás során és azt követően kérdezni;
  • megjelölni azt a személyt, akit az orvos tájékoztathat, illetve kizárni személyeket a tájékoztatásból.

A cselekvőképtelen, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében bármely ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozott betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz.

Az orvos a vizsgálatot megelőzően köteles a beteget – amennyiben állapota lehetővé teszi – tájékoztatni arról, hogy a vizsgálat és az azt követő ellátás térítési díját meg kell téríteni, ha a vizsgálat eredménye szerint sürgős szükség nem áll fenn, és az ellátás központilag sincs finanszírozva.

A tájékoztatásról a cselekvőképes beteg lemondhat, azonban ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére kerül sor, lemondása csak írásban érvényes.

A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.


 A betegjogok további főbb csoportjai: