A terhességi trofoblaszt betegség (gestational trophoblastic disease, GTD) a daganatos betegségek ritka típusát képezik. A méhlepényben (placenta) alakulnak ki, körülbelül 1000 terhességből 1 esetben.
A fogamzás után a nő teste úgy készül fel a várandósságra, hogy az újonnan megtermékenyített petesejtet vagy embriót egy trofoblasztnak nevezett sejtréteggel veszi körül. A trofoblaszt segít az embriónak beágyazódni a méh falába. Ezek a sejtek alkotják a fejlődő magzat tápanyagellátását biztosító méhlepényt felépítő szövetek nagy részét is. GTD esetén a trofoblaszt sejtekben kóros elváltozások jönnek létre, melyek daganatok kialakulásához vezetnek. Leggyakoribb formájuk a hydatiform mola (mola hydatidosa, üszögterhesség), mely jóindulatú elváltozás. A rosszindulatú méhlepénydaganatok közé az invazív molák és a choriocarcinomák (méhlepény-karcinóma) tartoznak.
Hydatiform mola
A hydatiform mola üszögterhességként is ismert. A GTD tumorok 80%-át alkotó jóindulatú elváltozások jellemzően a 20 évnél fiatalabb és a 40 évnél idősebb nők méhlepényében alakulnak ki. A hydatiform mola a petesejt rendellenes megtermékenyítése során alakul ki, mely a méhbe ágyazódva növekedni kezd, de a hydatiform molából nem fejlődik embrió.
Az üszögterhességnek két formája ismert.
- Részleges molaterhesség: a megtermékenyített petesejt normál anyai DNS-készletet, de kétszer annyi apai DNS-t tartalmaz, emiatt az embrió csak részben fejlődik, és nem válik életképes magzattá.
- Teljes molaterhesség: a megtermékenyített petesejtben nincs anyai DNS, helyette kétféle apai DNS-készlet található; ebben az esetben magzat nem alakul ki.
Általában ultrahang-vizsgálattal diagnosztizálják, de ritka esetben a 10-16. terhességi hét között derül rá fény vészes terhességi hányás (hiperemezis gravidarum), rendellenes méhvérzés vagy toxémia kialakulása miatt. Terápiája a frakcionált kürettázs (méhkaparás). A mola trofoblaszt sejtjei béta-hCG (humán chorio-gonadotropin) hormont termelnek, melynek vérszintje a beavatkozás után nyomon követendő, míg normalizálódik. Amennyiben nem csökken vagy emelkedik a szintje, invazív mola esete állhat fönn.
Invazív molák
Az invazív mola szintén a méhlepényből kifejlődő, nevéből adódóan invazív, rosszindulatú daganat, mely beterjed a méhfalba, illetve a véráram révén egyéb szervekbe is átterjedhet. Kemoterápiára nagyon érzékeny és általában gyógyítható.
Choriocarcinomák
A choriocarcinomák a gesztációs trofoblaszt betegségek legagresszívabb és legrosszindulatúbb formáját képezik.
- 50%-ban hydatiform molából alakul ki (40 hydatiform molából 1 esetben);
- 22%-ban normál, kihordott terhesség után jelentkezik (60 000 kihordott terhességből 1 esetben), gyakran évekkel később;
- 25%-ban vetélést vagy művi abortuszt követően, ritka komplikációként alakul ki;
- 3%-ban méhen kívüli terhesség után jelentkezik (5000 ektópiás terhességből 1 esetben).
A choriocarcinomák előfordulása az életkor előrehaladtával emelkedik, a 40 évet betöltött nők esetében ötször gyakrabban fordul elő, mint fiatalabb nőknél. A choriocarcinoma-sejtek már a betegség kezdeti szakaszában a vérárammal távoli szervekbe (tüdő, hüvely, agy, máj, vesék, belek) terjedhetnek áttéteket okozva.
A choriocarcinomát gyakran csak akkor diagnosztizálják, miután az áttétes betegség tüneteket okoz a betegnél. A tüdőáttétek köhögést, nehézlégzést és véres köpetet okozhatnak. Az agyi áttétek fejfájáshoz, szédüléshez, eszméletvesztéshez vezethetnek. A bélrendszert érintő áttétek végbélvérzés vagy fekete széklet formájában jelentkezhetnek. Rendellenes hüvelyi vérzés alakulhat ki a hüvelyt vagy a méhet érintő daganatok esetén.
A diagnózishoz emelkedett béta-hCG-szint szükséges, azonban a diagnózis gyakran késői, különösen, ha a choriocarcinoma normál, kihordott terhességet, vetélést vagy ektópiás terhességet követően jelentkezik.
A choriocarcinoma kemoterápiára rendkívül érzékeny és jó gyógyhajlamú, ha speciális centrumokban történik a kezelése. A kemoterápiát bizonyos esetekben sugárkezeléssel is kombinálják.
Mikor forduljon orvoshoz?
Forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek bármelyikét tapasztalja:
- hüvelyi vérzés vagy folyás, amely nem a menstruációhoz kapcsolódik;
- a szokásosnál nagyobb méh a terhesség alatt;
- kismedencei fájdalom;
- tapintható elváltozás a kismedence területén;
- extrém mértékű hányinger és hányás;
- abnormális váladékot kibocsátó emlőbimbó;
- köhögés, véres köpet.
A fenti tünetek számos más nőgyógyászati- és várandóssággal kapcsolatos betegségre is utalhatnak, ezért csak orvosi vizsgálattal állapítható meg, hogy tüneteit a GTD okozza-e.
Méhlepénydaganatok lehetséges kiváltó okai
Bár nagyon ritka betegség, vannak olyan tényezők, amelyek megnövelhetik a nőknél a GTD kialakulásának kockázatát. Ezek közé tartoznak a következők:
- anyai életkor (ha egy nő 20 évesnél fiatalabb vagy 35 évesnél idősebb korában esik teherbe, nagyobb az esélye a GTD kialakulásának);
- korábbi molaterhesség;
- előzményes vetélés.
Méhlepénydaganatok megelőzése
Az egyetlen módja e ritka betegség megelőzésének, ha nem esik teherbe.
