A poszttraumás stressz szindróma (PTSD - Post-Traumatic Stress Disorder) egy szorongásos zavar, amely traumatikus esemény, komoly megrázkódtatás vagy stresszhatás után alakul ki.
Akutnak nevezzük, mikor a tünetek a megrázkódtatást okozó esemény után 1-3 hónapnál kevesebb ideig tartanak, és krónikusnak, ha tovább tartanak, mint 3 hónap. Késleltetett kezdetű poszttraumás stressz szindrómáról akkor beszélünk, amikor a tünetek a trauma után jóval később kezdődnek (akár 6 hónappal vagy még később).
A PTSD gyermekeket és felnőtteket egyaránt érinthet.
A PTSD lehetséges kiváltó okai
A betegség kiváltó oka lehet:
- traumatikus életesemény, krízishelyzet;
- súlyos közúti baleset;
- erőszakos támadás (pl. szexuális zaklatás, rablás);
- gyermekkori bántalmazás;
- terrorcselekmény;
- szeretett személy halála;
- súlyos betegség diagnózisa vagy átélése;
- szülés, csecsemő elvesztése.
A PTSD szorongásos zavar, hajlamosító tényezője lehet a támogató, megértő és segítő emberi kapcsolatok hiánya, valamint egyes meglévő személyiségjegyek is hajlamosítanak rá (pl. egyéb szorongásos zavarok, depresszió stb.)
A PTSD főbb tünetei
A PTSD fő tünete, hogy a beteg ismétlődően újraéli a korábban átélt traumát, azaz érzelmileg, gondolatban, vagy akár álmában is újra és újra végigéli a vele történteket. Emiatt kialakulhat alvászavar is.
Tipikus tünetei:
- koncentrációszavar;
- kísérő vegetatív tünetek (pl. szívdobogásérzés, angina, izomfeszültség, gyomor- és/vagy bélrendszeri panaszok, nehézlégzés);
- hangulati zavarok (pl. szorongás, depresszív hangulat, felhangoltság vagy melankólia);
- kognitív tünetek is kísérhetik (pl. negatív gondolatok, félelemérzés), amelyek akár a mindennapi tevékenységet is korlátozhatják.
Az esetek egy részében előfordul, hogy csak vegetatív tünetek lépnek fel, így csak később derül fény a tüneteket kiváltó traumára.
A PTSD jellemző tünete még, hogy a beteg bezárkózik, elidegenedik, szélsőséges esetben akár minden kapcsolata is megszakadhat. Gyakori a depresszió, a kísérő alkoholfüggőség, súlyos esetben pedig fennáll az öngyilkosság magasabb kockázata is.
Mikor forduljon orvoshoz?
Minél korábban orvoshoz fordul a beteg, annál biztosabb lesz a gyógyulás, ezért nagyon fontos, hogy minden trauma vagy megrázó életesemény után figyeljünk családtagjainkra, barátainkra, és mielőbb kérjük szakember segítségét az események feldolgozásában.
A megfelelő szakember megtalálásához kérheti háziorvosa segítségét is, vagy közvetlenül felkeresheti a területileg elérhető pszichológust vagy pszichiátriai szakrendelést.
A PTSD diagnosztizálása
A diagnózis felállítását nehezítheti a beteg amnéziája (emlékezetkihagyása), de a pszichológus és/vagy pszichiáter a beteggel való beszélgetések és mentális tesztek során igyekszik feltárni a panaszokat okozó eseményeket. Ehhez szükséges felidézni a traumát. Az érzelmi reakciók és kísérő testi tünetek alapján valószínűsíthető a PTSD diagnózisa.
A PTSD kezelése
A kezelés történhet pszichoterápiával (kognitív viselkedésterápia) és gyógyszeresen (pl. hangulatjavítóval, antidepresszánssal, szorongásoldóval, nyugtatóval). Amennyiben szükséges, altatót is kaphat a beteg. Hatékony kezelési mód lehet az autogén tréning is.
A gyógyulás lassú (8 -12 pszichoterápiás kezelésbe telhet, mire enyhülni kezdenek a tünetek), a rehabilitáció egyénre szabott, melyben rendkívül fontos a család és a barátok támogatása.
A PTSD lehetséges szövődményei
Mind gyermek-, mind felnőttkorban gyakori az elkerülő magatartás – pl. a felnőtt nem ül volán mögé a baleset után, életvitele megváltozik, szorongás, fokozott feszültség jellemzi. Kísérheti koncentrációs zavar, teljesítményhanyatlás is.
A nem kezelt PTSD következménye lehet alkohol- és/vagy kábítószer-függőség. Emellett felléphetnek fóbiák, depresszió, szorongás, alvászavar, pszichoszomatikus betegségek is.
A PTSD megelőzése
A traumát megelőzni nem lehet, azonban a PTSD súlyos formájának kialakulását a különböző megküzdési stratégiák fejlesztésével ki lehet védeni, melyben a különböző tréningek és a pszichoterápia tud segíteni.
A PTSD gyermekkorban
A PTSD-ben szenvedő gyermekeknek hasonló tüneteik vannak, mint a felnőtteknek, mint például alvászavarok, rémálmok, valamint fizikai tüneteik is lehetnek (pl. fejfájás, gyomorfájás). A gyermek viselkedése megváltozhat, sokszor visszahúzódó lesz, és jellegzetes, hogy a játék során újra és újra előidézi a traumatikus eseményt, ezért a játék a terápiában felhasználható. Előfordulhat ágybavizelés, beszédzavar, ingerlékenység, de akár fiatalkori agresszió is.
