Sztóma

A „sztóma” görög eredetű szó, jelentése: „száj, hasadék, nyílás”. A sztóma a has falán műtéttel kialakított mesterséges nyílás, amelyre akkor van szükség, ha a természetes úton történő ürítés (széklet vagy vizelet) akadályozottá válik.

 

A sztóma kialakítása lehetővé teszi a vékonybélen (ileosztóma), a vastagbélen (kolosztóma) vagy a húgyúti rendszeren (urosztóma) ürülő tartalom elvezetését az ún. sztómazsákba.

 

A sztóma képzése lehet ideiglenes vagy végleges, a beavatkozás típusát a diagnózis alapján az operáló orvos állapítja meg. A leggyakoribb típus a vastagbélen képzett kolosztóma.

 

A sztóma kialakításának okai

Egyes emésztőrendszeri betegségek esetén szükség lehet egy bélszakasz eltávolítására vagy használaton kívül helyezésére, ezért a sztómaműtét során a hasfalon képeznek kimeneti nyílást – ideiglenesen vagy véglegesen –, amelyhez kivezetik az egészséges bélszakaszt. Így a keletkező széklet és gázok ezen az úgynevezett sztómán keresztül ürülnek a sztómazsákba, amely öntapadó felülettel tapad a bőrfelületre. Ha a vesék által termelt vizelet kiürítése valamilyen okból akadályozott, a vizeletelvezető rendszeren alakítanak ki sztómát.

  

Betegségek, amelyek szükségessé tehetik a sztóma kialakítását:

 

 

A sztómaműtét

A műtétet általános érzéstelenítésben (altatás) végzik, lehetőség szerint laparoszkópos technikával. Előtte nem lehet enni és inni, a rendszeresen szedett gyógyszerekről a kezelőorvossal kell konzultálni a műtét előtt. Lásd még: Kérdések műtét előtt

 

A sztómaműtét típusai:

 

  • kolosztóma (vastagbél-kivezetés): a vastagbélen kialakított sztóma elhelyezkedhet a vakbélen, a haránt vastagbélen vagy a szigmabélen is;
  • ileosztóma (vékonybél-kivezetés): a műtét során a vékonybél egy részét hozzák a hasfal felszínére, általában a hasfal jobb felén;
  • urosztóma: a vizelet elvezetése érdekében a húgyvezetékek közvetlenül is kiszájaztathatóak a bőrfelszínre vagy pedig egy elkülönített bélszakaszt a hasfal felszínére hoznak, és hozzáillesztik a húgyhólyagról leválasztott húgyvezetékeket;
  • nephrosztóma: a vesemedencébe katétert vagy drént helyeznek, a drénekre pedig vizeletgyűjtő zsák kerül, nem pedig sztómazsák;
  • cystosztóma: a húgyhólyagból képzett szájadékon át, vagy a bőrön átvezetett katéteren keresztül ürül a vizelet a külvilágba. A katéterre szintén vizeletgyűjtő zsákot kerül.

 

A sztómaműtét után

A műtét utáni napokban csak fokozatosan lehet visszatérni a normál táplálkozáshoz, mert a bélnek gyógyulnia kell. A betegnek a sztómaterápiás nővérek segítenek megtanulni a sztóma használatát: a tisztítását, a zsák cseréjét, a sztóma körüli bőr ápolását, valamint életmódbeli tanácsokat is adnak.

 

A sztóma rendszeres ápolása rendkívül fontos, mert a környező bőr fertőződhet, illetve fekély is kialakulhat az ürülő bélsár miatt.

 

Érdemes segítséget kérni a betegtársaktól is. Az ún. sztómaklubokban a betegek megoszthatják egymással tapasztalataikat, nehézségeiket.

 

Hazánkban a sztómaterápiás eszközök gyógyászati segédeszközként társadalombiztosítási támogatással vásárolhatók, a legmagasabb, 98%-os támogatási mértékkel.

 

A sztómaműtét szövődményei

Minden műtéti beavatkozásnak lehetnek szövődményei, így a sztómaműtétet követően is kialakulhatnak bőrelváltozások, sztómakezelési nehézségek, jelentkezhet fájdalom. A szövődmények elkerülése érdekében nagyon fontos a betegek műtét utáni rendszeres kontrollvizsgálata.

 

A sztómaműtét lehetséges szövődményei:

 

  • vérzés,
  • vérrögök képződése,
  • fertőzés,
  • a közeli szervek károsodása,
  • sztóma körüli sérv,
  • prolapszus (bélelőesés),
  • a sztóma szűkülete, elzáródása,
  • hegesedés, amely bélelzáródást is okozhat,
  • bőrirritáció, bőrgyulladás,
  • tályog,
  • a seb szétnyílása.

 

Élet sztómával

A modern, könnyen kezelhető sztómazacskóknak köszönhetően a műtét után a betegek normális és komplikációmentes életet élhetnek. Ennek ellenére a sztómaviselés nagy pszichés megterhelést jelent, és a betegben testképzavar alakulhat ki, csökkenhet az önértékelése. Különösen a műtét utáni első hetek a nehezek, ilyenkor gyakran lelki utógondozásra van szükség: pszichológusok és sztómaterápiás nővérek segíthetnek a nehézségek kezelésében, a helyzet elfogadásában.

 

A sztómaműtétet követően a betegeknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az étrend összeállítására. Az operációt követően néhány hétig kíméletesen kell táplálkozni, könnyű, pépes ételeket ajánlatos fogyasztani. A megszokott étrendhez általában két-három hónap után lehet visszatérni. A tápláléknak könnyűnek és változatosnak kell lennie, kerülni kell a zsíros, fűszeres ételeket. Ajánlatos egyszerre csak kisebb mennyiségű zöldséget vagy gyümölcsöt enni, mert a túl sok rost elzáródást okozhat. Fontos a bőséges folyadékbevitel, mert a sztómán át nagyobb a napi folyadékvesztés. Kerülni kell a túlzott elhízást, mert a bőrredők elfedhetik a sztómát, ami megnehezíti az ápolását.

 

A sztómával élőknek is fontos a testmozgás, sportolás. Ajánlott a séta, kocogás, kerékpározás, pilates, jóga, vízi torna, úszás (vannak erre a célra speciálisan kialakított vízálló zsákok). Nem tanácsos ugyanakkor a hasfal megterhelésével járó sportok űzése.

 

Kapcsolódó tartalom: Sztómazárás

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk